A nagy tiszai műanyag zsák(mány)

Az elmúlt hetekben a Kárpátok bérceire hullott hó a megenyhült időben olvadozni kezdett, és friss, üde zöld, kristálytiszta víz formájában töltötte fel a Tisza medrét. A kajak is vidámabban ficánkolt árral szemben a lágy tarajokon.

Az eufóriát azonban hamar szétzúzta egy, a hódok által vízbe döntött hatalmas fűzfa ágain fennakadt ormótlan, ezerliteres nejlonzsák.

Mint egy tolóhajó

A kajaklapáttal megütögetve zörgő-nyiszogó hangok rögtön elárulták, hogy a big bag, a nagy zsák(mány) tele van flakonokkal, mindenféle kommunális szeméttel. Visszaevezve a kikötőbe, fűrész és rögzítőkötél került a hajóba.

Irány vissza a nagy zsákmányhoz, aztán elkezdődött a szeméthalmaz kimentése a bedőlt fa ág-bogai közül a fűrésszel, majd kötelek köttettek a nagy zsák repedező oldalaira, hogy mentés közben ne kerüljön szemét a hajó alatt örvénylő, 4-5 méter

mély vízbe.

Ezt követően indulás, árral lefelé a nyáron megépített tivadari szemétkinyerő műtárgy irányába! A kétszemélyes masszív túrakajak, mint egy tolóhajó, diadalittasan tartotta fogva orra alatt a nagy zsákmányt.

A kikötés simán ment. A partra kivonszolt förmedvény kibontása után sorra bugygyantak ki a zsákból a kólásflakonok, energiaitalos-dobozok, motorolajos-kannák, joghurtospoharak. A feliratuk nem magyar nyelvű volt, valahonnan a felső (ukrajnai – a szerk.) szakaszról érkeztek.

A kimentett szeméthalmazt a tivadari önkormányzat szállította el a folyópartról, köszönet érte.

A jó adagnyi szeméttől megmentett Tisza tenyerén hordozta hajómat a délutáni alkonyban, és langyos-illatos szellővel szárítgatta a kajaklapátról arcomra hulló finom vízcseppeket. A sejtelmessé váló esti homályban a hold sugarai mutatták hazafelé az utat – csillagokat fürösztő fodros hullámok taraján.

- Dr. Kelemen Béla -