A hadiárvák tudják, mit jelent apa nélkül élni

Fejet hajtottak a hozzátartozók és a jóakaratú emberek, akiket ez a borzalom egész életükben elkísér.

Az én édesapám 1942 őszén volt itthon utoljára szabadságon.

Amikor ment vissza az alakulatához, kikísértük az utcára. Azt mondta nekünk, gyerekeknek: „Vigyázzatok édesanyátokra, nagyon szeressétek őt és egymást!”

Emlékszem, ahogy én és a bátyám fogtuk édesapám nadrágját, a húgom az ölében volt, a jobb kezével édesanyámat ölelte, és így sírtunk.

A szeméből könnyek gördültek végig az arcán, aztán mindannyiunkat megcsókolt, és eltávozott örökre. Édesapám 33 éves volt, amikor elment, édesanyám 28 éves, én 4 éves, a bátyám 6 éves, a húgom 6 hónapos.

Nehéz idők jártak

Kedves hadiárva barátaim, testvéreim, csak ti tudjátok igazán átérezni, mit jelent apa nélkül élni! 8-10 évesen már Rozsrétbokorban szolgáltam, a TSZCS-ben dolgoztam a bátyámmal együtt, mert az édesanyánk beteg volt.

Akkor rúgott belénk akárki, amikor akart, nem volt apai támasz, védelem! Nehéz idők jártak a háború után, hiszen elvitték a kenyérkeresőt, édesanyám otthon maradt velünk, a három apró gyerekkel, a kertet kapálta, gondozta a jószágokat, és vigyázott ránk.

- Nevelős Sándor, Nyíregyháza -