2020.05.01. 07:00
A hivatásuk a szenvedélyük is
Százharminc éve, 1890-ben ünnepelték először május 1-jét, amely egy évszázadon át volt a munkások nemzetközi ünnepe, az 1990-es évektől pedig a munkavállalók szolidaritási napja.
Összeállításunkban olyan szakemberekkel beszélgettünk, akik rajonganak a munkájukért, olyannyira, hogy a jól megérdemelt nyugdíjas éveiket is azzal töltik.
A szabolcsi megyeszékhely életműdíjával, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége részéről pedig az Év Bőrdíszművese címmel is kitüntetett mester, Kohanecz Sándor 1953-ban született Nyíregyházán, ahol a távolból idetelepült, később a helyi ipartestülettől aranyoklevelet kiérdemelt bőrdíszműves édesapjának köszönhetően szerette, s tőle tanulta meg a szakmát.
Várja a műhelynyitást
Annak ellenére, hogy Kohanecz mester még „csupán” 67 éves, már ötvenkét esztendeje gyakorolja hivatását a Rákóczi utcai műhelyében. Az előbbi számok fölötti elképedésre azonnal magyarázattal is szolgál.
– Tizennégy esztendős voltam, amikor a tanulóévekkel elkezdődött a további életemet meghatározó bőrdíszművesszakma.
A természetes alapanyagokat kedveltem meg, hiszen kezdetben csakis valódi bőrökkel dolgoztam.
Később, a műbőrök divatja miatt és persze a hiánycikké lett igazi bőrök nyomán hullámvölgyek következtek, de mára az általam is leginkább szerethető valódi bőr visszavette méltó helyét a kereskedelemben, így az én műhelyemben is.
Érdekesség, hogy Kohanecz Sándornak épp ennek a hétnek az első napján volt a születésnapja, amelyet az ugyanekkor született, most kétéves kis unokája társaságában ünnepelt meg az önkéntes karantént ötödik hete szigorúan tartó család.
A mester már nagyon várja a veszélyhelyzeti szabályokon lazító rendeletet, hogy ismét nyugodtan kinyithassa a műhelyt, amelyben hetvenéves koráig szándékozik dolgozni – vásárlói legnagyobb örömére.
Nyugdíjasként is gyógyít
Dr. Kósa Vilmos 1966-ban végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, majd a nyíregyházi kórház gyermekosztályán helyezkedett el, s négy évvel később szakvizsgázott csecsemő- és gyermekgyógyászatból. A Jósavárosban 1975-ben épült egy új rendelő, azóta, négy és fél évtizede dolgozik házi gyermekorvosként az Ungvár sétányon.
Jelenleg negyvenöt csecsemő és közel 850 gyermek tartozik a körzetébe.
– Szeretem a munkámat, s bár egy ideje nyugdíjasként végzem, még jó pár évig szeretném ellátni a városrészben élő gyerekeket. Emellett iskolaorvos vagyok a Gárdonyiban, és ügyeletet is vállalok – sorolta a mindig kedves és mosolygós szakember, akinek kezei alatt generációk nőttek fel.
– Sokan, akik gyermekként hozzám jártak, ma már az unokáikat kísérik a rendelőbe. Nagyon sok emberrel találkozom, és gyakran rácsodálkozom, egy-egy páciensem mennyit változott az évek során. Sokszor csak akkor ismerem meg őket, amikor odajönnek, rám köszönnek és bemutatkoznak – jegyezte meg a nyugdíjas házi gyermekorvos.
A jó munka gyümölcse
„Ha egy embernek utcaseprő a munkája, akkor úgy seperjen utakat, ahogy Michelangelo festett, ahogy Beethoven komponált, vagy ahogy Shakespeare írt verseket. Olyan jól seperje az utakat, hogy a mennynek és a földnek minden lakója megálljon egy percre, s azt mondja, ím, itt élt egy nagyszerű utcaseprő, aki jól végezte a munkáját.”
Martin Luther King szavai ezek, melyekkel maximálisan egyetért a közelmúltban nyugdíjba vonult matematika és angol nyelv szakos tanárnő, Tóth Ferencné is, aki évtizedeket töltött a pedagóguspályán, de most is önzetlenül segíti a diákok felkészülését.
– A munkám, a hivatásom volt az életem, imádtam tanítani, jóra nevelni a gyerekeket, és nagy örömmel tölt el, amikor az élet azt igazolja, hogy megérte a sok erőfeszítés, dolgos nappal és álmatlan éjszaka, mert az egykori diákjaimból sikeres, céltudatos, értékes felnőttek lettek.
A vidéki kis iskolából elballagottak közül talán kevesen lettek közismert, többdiplomás orvosok, ügyvédek, médiasztárok, viszont a főnökeik, kollégáik és családjuk körében egyaránt elismert, anyagilag is megbecsült, dolgos és lelkiismeretes (szak)emberek váltak belőlük.
Hiszem, hogy a tanításaimmal, tanácsaimmal, szeretetemmel egy kicsit én is hozzájárultam ahhoz, hogy mindenki megtalálhassa a számításait az életben, a munkában és a magánéletben elért teljesítményükre büszkék lehessenek – mesélte a nyugalmazott pedagógus.
CsA, GB, PI