Merénylet volt a magyarság ellen

Trianonban elcsatolt területen, Beregszászon született és élt 50 éves koráig Dalmay Árpád, a Trianon Társaság nyíregyházi szervezetének elnöke.

– Gyerekkoromtól tisztában vagyok e diktátum mibenlétével, amelyet az újkori történelem legigazságtalanabb „békeszerződésének”, dr. Vecseklőy József könyvének címét idézve, „nemzetgyilkossági kísérletnek”, a magyarság elleni merényletnek tartok. Apai felmenőim közül hárman is a mai országhatáron kívül születtek: az ükapám Zomborban, a dédapám Rimaszombatban, az apám Beregszászon. Ezért nagyon jól tudtam, hogy Magyarország „önmagával határos”, nemzettársaink élnek Kárpátalján kívül a Felvidéken, Erdélyben, a Délvidéken és az Őrvidéken is.

– Mélységesen sajnálom szüleim nemzedékét, amely egész életét – egy rövid, 1938 novemberétől 1944 őszéig tartó időszak kivételével – kisebbségben, megtűrt, másodrendű állampolgárokként volt kénytelen leélni. Szülővárosom 1938. november 9-i visszatérése – az idősebbek elbeszélése szerint – kimondhatatlan, szinte elképzelhetetlen boldogságot jelentett az akkor még színmagyar város lakossága számára, de a közelgő világháború beárnyékolta ezt az örömet, és az 1944 októberében bekövetkezett szovjet „felszabadítás” rémálommá lett a gyilkosságaival, erőszakoskodásaival, rablásaival, a magyar férfiak haláltáborba deportálásával.

Nyomasztóan hat rá

– Egyre többen ismerik el, amit korábban tagadtak: a II. világháború és Magyarország hadba lépése egyértelműen az I. világháborút lezáró igazságtalan békeszerződések következménye. Trianon emléke ma is nyomasztóan hat rám, mert nem tudom feldolgozni ezt a gaztettet.

Beregszászi civil szervezetek létrehozójaként és vezetőjeként Dalmay Árpád feladatának tartotta, hogy minden eszközzel felhívja a figyelmet arra: a város több mint ezer évig a Magyar Királyság egyik vármegyéjének székhelye volt, gazdag magyar történelmi és kulturális múlttal rendelkezik.

– Egyrészt a magyar őslakosság nemzeti identitástudatát akartam erősíteni, másrészt a betelepült más nemzetiségűeknek igyekeztem bizonyítani, hogy tévhitük ellenére nem a szovjet rendszer hozta el hozzánk a kultúrát. Beregszászon a kezdeményezésemre mintegy hetven magyar emléktábla, öt szobor, három emlékmű hirdeti a magyar múltat.

A sérelmekre emlékeztetnek

– Ugyancsak kezdeményezője voltam a város régi magyar utcanevei, középkori címere, díszpolgári címe visszaállításának, a Pro Urbe díj létrehozásának, az 1991. december 1-jei, a Magyar Autonóm Körzetről szóló népszavazásnak, amely mindeddig az egyetlen ilyen referendum az elszakított területeken.

– Nyíregyházán vezetem a Beregszászért Alapítvány kuratóriumát, a Rákóczi Szövetség helyi szervezetét, alapító elnöke vagyok a Trianon Társaság városi szervezetének, amely eddig öt emléktáblát (gróf Esterházy Jánosét, gróf Apponyi Albertét, a doni harcokban elesett megyebeli hősökét, a Székely Hadosztályét és vitéz Vén Zoltánét) állíttatott a városban, és készül a hatodik, vitéz Kovács István emléktáblájának felavatására, amelyre remélhetőleg még a nyáron sor kerül. Bár mindez nem kapcsolódik közvetlenül Trianon centenáriumához, de közvetve a nemzetünket ért sérelmekre emlékeztetnek.

LTL