Húsz évvel ezelőtt tért haza

Húsz évvel ezelőtt, egészen pontosan 2000. augusztus 11-én 21 óra 32 perckor tért haza Toma András, az utolsó magyar hadifogoly, aki 53 éven át élt elmegyógyintézetben.

Toma András 1925. december 5-én született Újfehértón. A Nyíregyháza melletti Sulyánbokor volt a lakóhelye, onnan sorozták be 1944-ben az I. magyar hadseregbe, amellyel a Felvidéken átvonulva, Auschwitz és Krakkó környékére ment. 1945. január 11-én esett hadifogságba, a mai Szentpétervár közelében lévő bokszitogorszki táborba vitték.

1947 januárjában beutalták a kotyelnyicsi elmegyógyintézetbe. Egy cseh nyelvész jelzése alapján találtak rá, ahol Tamás András néven tartották nyilván. Dr. Veér András utazott ki megvizsgálni, aki megállapította, hogy Toma minden kétséget kizáróan magyar.

Gyönyörű ez a fa

A Toma Andrásra rátaláló és a hozzátartozókat felkutató Vujity Tvrtko televíziós újságíró elmondta, a bácsi másfél napig csak összefüggéstelenül gajdolt, annyit tudtak róla, hogy vegetáriánus, és 1947-ben került az intézetbe. Már-már feladták, amikor elhangzott a lesoványodott férfi szájából a híres magyar mondat: „...75 méteres házat gyártottunk, s egy téglakemencét Nyíregyházában...”

– Toma András és a testvére számomra nem egy riport­alany, és nem egy filmtéma volt, hanem az életem része, egy misszió. Nem véletlenül kért fel a család, hogy a temetésén is én búcsúztassam.

Toma Anna, a húga a híradóban látta meg, hogy találtak kozákföldön egy beteget, és amikor meglátta, azonnal a szívéhez kapott, mert bizonyos volt abban, hogy a testvérét látja.

– Édesapámék soha nem mondták azt, hogy a fiuk meghalt, még gyertyát se gyújtottak érte, s még a gyermekeikbe is belenevelték, hogy András él – mondta korábban lapunknak Toma Anna.

– Amikor hazaért, a felújított családi házon kiszúrta, mi volt másképpen. A régi iskolájába belépve pontosan tudta, hol a „szárnyas tábla”, hol lakott a leventetársa. Sokáig gyötörte a félelem, hogy amit kap, azt elveszik tőle. Mindent berakott a feje alá, a párna mögé, mert csak ott érezte biztonságban a dolgait. Számára egy vászon­ zsebkendő is hatalmas értéket képviselt. Mindennap tisztát kapott, de a nála lévőt egy ideig alig lehetett elvenni tőle. Mindennek hihetetlenül örült.

Toma András 2004. március 30-án hunyt el Nyíregyházán.

KM