Megbíznak benne a tanítványai

– Ennek a díjnak a valódi értékét az adja, hogy a diákok jelöltek rá: a nyári szün­idő alatt vették a fáradságot, hogy írjanak rólam pár sort, és ez nekem nagyon sokat jelent – mondta Orosz Tamás, a Nyíregyházi Szakképzési Centrum Wesselényi Miklós Technikum és Kollégium pedagógusa, aki a múlt hétvégén Budapesten vehette át az Év Tanára elismerést.

Tudta, hogy a díjazottak között van, de előzetesen azt nem mondták meg neki, hogy ő lett a győztes, így alaposan meglepődött, amikor kiderült: ő lett a jók között a legjobb.

Kiváló a közösség

– Nem számítottam erre, így, bár általában magabiztos vagyok, igencsak zavarban voltam, amikor az egyik televíziós csatornának nyilatkoznom kellett. Azután megjelent a hír, amit egyre-másra osztottak meg a diákjaim és a kollégáim, rengetegen gratuláltak az egykori osztályfőnökömtől az iskola korábbi büfés nénijéig. A suliban most azzal ugratnak, hogy ezentúl biztos csak a titkárnőmön keresztül tudnak majd elérni, ami persze vicc, de ami ugyancsak jelzi: a Wesselényiben kiváló a közösség, imádok ott dolgozni.

– Többször hívtak máshová, de itt mindent megtaláltam, amire pedagógusként vágyhatok. Soha nem keltem még úgy fel, hogy nincs kedvem bemenni dolgozni, azt érzem, hogy a helyemen vagyok. Nemcsak testnevelést tanítok, de ifjúságvédelmi felelős és kollégiumi felügyelő is vagyok, így a diákokkal sokkal mélyebb a kapcsolatom. Bizalommal fordulnak hozzám a kisebb, nagyobb problémáikkal, és sokszor már az is segítséget jelent nekik, hogy meghallgatom őket, de persze, ha kérik, elmondom a véleményem, s tanácsot adok nekik.

– Nem vagyunk barátok, hiszen a tanáruk vagyok, így a szabályokat be kell tartaniuk, ez minden esetben bizalmi kapcsolat, ami a kölcsönös tiszteleten alapul.

Büszke vagyok arra, hogy megbíznak bennem, mint ahogy arra is, hogy több diák is azt mondja, én vagyok a példaképe

– mondja Tamás, aki sokat köszönhet egykori tanárainak.

Focizott és szertornázott

– Az Eötvös-iskolába jártam, majd a Nyíregyházi Főiskolán testnevelő-edző diplomát szereztem, végzés után három évig Mezőladányban tanítottam. Ez egy kis közösség, ahol mindenki ismer mindenkit, és ahol rengeteget tanultam arról, mit jelent szívvel-lélekkel állni a munkához, az emberekhez.

– Amikor már a Wesselényiben dolgoztam, elvégeztem a mesterképzést, kiegészítve a család- és ifjúságvédelemmel. Remek tanáraim voltak, és ez sokat nyomott a latban, amikor a pályaválasztásra került sor: fociztam és szertornáztam is, ezt a tudást pedig szerettem volna átadni. Ha leendő pedagógusokat oktatnék, biztosan sokszor elmondanám nekik, hogy amit a diákokkal tesznek – legyen az jó vagy rossz –, egy egész életen át megmarad, és nagy hatással van az emberek gondolkodására, pályaválasztására.

Megerősítést jelent

– Több testnevelő tanárom is volt, mindannyian rácáfoltak a „bunkó tesis” sztereotípiára: nem volt olyan téma, amivel kapcsolatban ne lettek volna tájékozottak. Szeretném azt az irányvonalat követni, amit tőlük láttam: ahogy nekik, nekem is az a célom, hogy a lehető legtöbb fiatallal megszerettessem a testmozgást. Ehhez arra van szükség, hogy felmérjem, a diákok mit szeretnének, mihez van affinitásuk – szerintem az nem járható út, hogy egy-egy órán mindenkinek csak fociznia vagy kosaraznia kell.

Én a kis csoportos foglalkozások híve vagyok, mert így mindenki azt csinálhatja, ami valóban megfelel neki – ez jóval több odafigyelést igényel, de azt tapasztalom, hogy van eredménye.

– Nem vagyok egy kapkodós típus, soha semmit nem siettem el, és abból a szempontból ezt a munkámban is érvényesítem, hogy mivel négy évig taníthatok egy osztályt, van időm megtapasztalni, kinek milyen mozgásforma lenne az ideális – mondja az év tanára, aki bármilyen sokat is dolgozik, szán magára időt: edz, fut, biciklizik, meccset néz a barátaival.

Azt mondja, a tudatosságot és a következetességet a szüleitől örökölte, ahogyan a segíteni vágyást is.

– Amikor beíratják a gyereküket a szülők a Wesselényibe, ránk bízzák őket, és ez hatalmas felelősség. Igyekszem ennek megfelelni, ez az elismerés pedig ebben nagy motiváció. Egyrészt megerősítést jelent, másrészt úgy érzem, ennek birtokában bátrabban mehetek tovább azon az úton, amin elindultam.

SZA