A tankok eltaposták a forradalmat

Hatvannégy évvel ezelőtt, 1956. november 4-én hajnalban indult meg a szovjet hadsereg magyarországi inváziója, aminek célja az október 23-án kirobbant forradalom leverése, a szocialista blokkból kilépni szándékozó, Nagy Imre vezette kormány megdöntése és a demokratikus rendszer felszámolása volt. A következő napokban a világ felháborodva, ám tétlenül figyelte, ahogy a szovjetek páncélosaikkal megszállják Magyarországot, lefegyverzik hadseregét, és hatalomra juttatják Kádár János Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányát. A Vörös Hadsereg támadását a forradalom hívei nem nézték tétlenül, Budapesten és az ország számos pontján elkeseredett fegyveres harc kezdődött a bevonuló erőkkel szemben.

A kormány a helyén van

A beavatkozásról már október 31-én döntöttek Moszkvában, ettől kezdve folyamatosan érkeztek szovjet csapatok Magyarországra. 1956. november 4-én, vasárnap hajnali 4 óra 15 perckor a szovjet hadsereg támadást indított Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai létesítmények ellen. Öt óra 5 perckor az ungvári rádió által sugárzott közleményben Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc volt miniszterek, akik november 1-jén a Szovjetunióba távoztak, bejelentették, hogy minden kapcsolatot megszakítottak a Nagy Imre-kormánnyal, s kezdeményezték a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását Kádár János vezetésével. Öt óra 20 perckor elhangzott Nagy Imre rövid, drámai hangú rádióbeszéde, amelyet többször megismételtek és valamennyi világnyelven beolvastak: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.” Nyolc óra 7 perckor megszakadt a Szabad Kossuth Rádió adása, rövidhullámon a Himnuszt és a Szózatot sugározták váltakozva. Miután Soldatic jugoszláv nagykövet a hajnali órákban arról tájékoztatta Szántó Zoltán államminisztert, hogy a jugoszláv kormány menedéket biztosít Nagy Imrének és társainak, 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkezett Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György és Szántó Zoltán.

Fegyvert ragadtak

A szovjet csapatok – helyenként fegyveres harc után – a Magyar Néphadsereg valamennyi alakulatát lefegyverezték, elfoglalták a Honvédelmi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot és a Budapesti Rendőr-főkapitányságot.

A felkelők november 4-én hajnalban visszatértek az utcákra, és megpróbálták a lehetetlent: szembeszálltak a hatalmas túlerővel. Budapesten a Széna téren, a Baross tér környékén, a Corvin köznél, de Soroksáron és Pesterzsébeten is elkeseredett harc kezdődött, ezzel egy időben pedig a vidéki városok – egyebek mellett Pécs, Miskolc, Keszthely és Sztálinváros – polgárai szintén fegyvert ragadtak. A harcok november 4-én a fővárosban 135 áldozatot követeltek.

A KSH 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti események országosan 2652 (Budapesten 2045) emberéletet követeltek, 19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek meg. Egy 1991-ben készült statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét a harcokban. Megyénkben is voltak áldozatok: a szovjet páncélos egység támadást indított a záhonyi légvédelmi tüzérlaktanya ellen, a harcokban életét vesztette Torjai Gyula főhadnagy, Steigelmaier Géza hadnagy, Lengyel József szakaszvezető, Kocsány Imre őrvezető és Virág Ferenc honvéd. A támadásnak huszonkilenc súlyos sebesültje volt, háromszázötven honvédet foglyul ejtettek.

Koncepciós perek

A forradalomban való részvételért 220–340 embert végeztek ki. Koncepciós per után végezték ki a forradalom vezetőit: Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót. Szilágyi József ügyét elkülönítették, őt 1958 áprilisában végezték ki, Losonczy Géza államminiszter a per tárgyalása előtt meghalt a börtönben, mellettük ezreket ítéltek börtönbüntetésre.

A magyar kérdés

Eisenhower amerikai elnök tiltakozott a szovjet intervenció ellen. New Yorkban, a Biztonsági Tanács ülésén a Szovjetunió megvétózta az amerikai határozati javaslatot, amely a szovjet csapatok kivonására szólított fel. A rendkívüli közgyűlés elfogadta a bővített amerikai javaslatot, amely arra is felkérte az ENSZ főtitkárát, hogy jelöljön ki bizottságot a magyarországi helyzet megvizsgálására. A Kádár-kormány táviratban kérte az ENSZ főtitkárától „a magyar kérdés” levételét a napirendről.

A szuezi válság és a magyarországi forradalom szinte napra pontosan egybeesett, sokan ma is úgy vélik, ha az egyiptomi események nem terelik el a nyugati országok figyelmét, és nem osztják meg az ENSZ-t, lett volna esély a nemzetközi fellépésre Magyarország ügyében. Egy biztos: a britek és a franciák nemzetközi jogot semmibe vevő agressziójával párhuzamosan a Szovjetunió joggal érezhette, hogy büntetlenül kezébe veheti a bíráskodást Budapesten – írja Peter Unwin, Nagy-Britannia korábbi budapesti nagykövete a Nagyhatalmi játszmák – 1956 – A magyar forradalom a világpolitika erőterében című könyvében. November 4-én hosszú évek óta megemlékezünk az 1956-os események áldozatairól, ezt a napot a kormány 2013-ban nemzeti gyásznappá nyilvánította. (Összeállításunkhoz a Rubicon és a Demokrata írásait használtuk fel.)

KM