Tündéri tanító tyúkanyószerepben

Egy jó tanító mellett csodák birodalmává válik az iskola. Egy jó tanító úgy tud átvezetni a felnőtté válás idegen közegébe, hogy észre se vesszük: beléptünk az önállósodás kapuján. Boldog, akinek ilyen tanító fogta aprócska kezét. Mint tündér a vándort, utunkra tudás kincsével indít, írta versében Tóth Eszter. Jó érzés látni, hogy ma is vannak ilyen pedagógusok, rájuk gyakran egy-egy fontos társadalmi elismerés irányítja a figyelmünket.

Ez történt legutóbb is, amikor Diczkóné Untener Mónika, a Kazinczy Ferenc Tagintézmény tanítója Nyíregyháza pedagógusnapi ünnepségén kiemelkedő oktató-nevelő munkájáért Vietórisz József-díjban részesült.

Óvónő vagy könyvtáros?

Már általános iskolában gyakran emlegette osztályfőnökének: kizárólag kis gyerekekkel szeretne foglalkozni.

– Móni, te mindig mindenkiért kiállsz, neked jogásznak kell menned, kontrázott osztályfőnököm, amikor kibújt belőlem a közösségi ember. Édesapámat már azzal nyaggattam, hogy óvónő leszek, de ő ragaszkodott a gimnáziumhoz, remélve, hátha kedvet csinálhatnak a fogorvosi pályához. S mivel a könyvtáros szakma is vonzott – és a tanodák lármája meg egy könyvtár „templomi” csendje sehogyan se összeegyeztethető – a pályaválasztási tanácsadó szakembereire bíztam magam. Majd ők megmondják, mi passzolna jobban a személyiségemhez – idéztük fel az indulás pillanatait.

A Krúdy Gyula Gimnázium végül jó döntésnek bizonyult. Újabb imádott osztályfőnök négy éven át: Balogh Emil, akinek az egyénisége mély nyomot hagyott benne. Innen egyenes út vezethetett a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanító szakára. Az persze csak később tudatosodott benne, valójában kedvenc tanító nénijének, Urbán Teréznek a példája vezette lépteit. Egy pályakezdő pedagógus számára nem könnyű a munkába állás, de a Szabó Lőrinc Általános Iskola Sóstóhegyen jó dobbantónak bizonyult kis létszámú osztályaival, családias légkörével.

– Rövid időt töltöttem itt, mert szóltak, hogy megüresedett egy állás a Hunyadi Mátyás Általános Iskolában. Akkor az egy teljesen új, lakótelepi iskola volt Örökösföldön, sok-sok kihívást kínálva, hetven fiatal nevelőnek. Csodálatos évek kezdődtek, amit az szakított meg 1994-ben, hogy megszületett az első gyermekünk, Zsombor, őt pedig még két kistestvér, Dalma és Botond követte. A hosszúra nyúlt szülési szabadságot németnyelv-tanulással próbáltam hasznosabbá tenni egy nyelviskolában. De mire körbenéztem, az iskolám hanyatlásnak indult, tovább kellett lépni. Így kerültem 2003. augusztus közepétől a máig állandó munkahelyemre, a Kazinczy Ferenc Tagintézménybe – léptünk nagyot az időben.

Technika, matek, sport és zene

Az itt eltelt 17 esztendő alatt érett Diczkóné Untener Mónika klasszikus mintákkal mérhető kiváló tanítóvá, egyben a nevelőközösség egyik legaktívabb tagjává, sok áldozatot hozva tanítványaiért, iskolájáért. Mert mint mondja, az embernek kötelessége népszerűsíteni a munkahelyet, ahol van.

–Harmadikosokat kaptam és a reál tantárgycsoportot bízták rám, majd egymást érték a külön iskolai feladatok. Versenyek, manuális délutánok, szabadidős tevékenységek, iskolai műsorok, Iskolacsalogatók – minden időmet a gyerekekkel töltöttem és töltöm. De az iskoláért is minden követ megmozgatok, akár az udvart kellett földdel feltölteni, akár gumiszőnyeg kellett a játszótér alá. Imádtam dekorálni, nem egyszer az aulánkat is feldobtam ezzel-azzal, az iskola lépcsőjére pedig szorzótáblát készítettem – sorolta.

Alig töltött ki három tanévet, máris reál munkaközösség-vezetővé választották, ami vele is maradt közel 10 esztendeig. – Pedig nem tartom magam vezető típusnak – tette hozzá nevetve.

Mint megtudtuk, mindig tele volt ötletekkel, és ez a tenni vágyó nyughatatlansága máig megmaradt. Kitalálta, hogy a magyarversenyek mellé legyen matekos is az iskolában, és mivel az Apáczai Tankönyvkiadó bázisiskolája voltak, a kiadó könyvéből állították össze a feladatsorokat. A városi vetélkedések gyorsan népszerű megyei versenysorozattá nőtték ki magukat, ahová egyre több iskola nevezett.

A matematika jobb megértéséért speciális Bingo játékot talált ki tanítványainak, ha kell Csendmanókat vagy éppen Pupákokat osztogat a nyomdák mellé, szituációs játékokkal kovácsol közösséget, Erzsébet-tábort szervez és bonyolít, komposztálót, madáretetőt, facsemetéket igényel a városüzemeltető cégtől, pályázatokat ír és nyer az iskola számára.

Mindemellett folyamatosan tágítgatja határait: testnevelés és sport műveltségi területen új diplomát szerzett a Nyíregyházi Egyetemen, és akkreditált pedagógus továbbképzések lelkes résztvevője. – A sporttal is példát mutatva tanítványaimnak még félmaratonokat is futok újabban, én, aki soha nem bírtam futni – tette hozzá.

Kölcsönös őszinteséggel

S, hogy milyen pedagógus ideáll lebegett egykor a szeme előtt? Gondolkodás nélkül vágta rá: a tyúkanyó típusú. – Urbán Terike néni volt ilyen, mennyit ücsörögtünk a szertárában jókat beszélgetve. A példáját követve nálunk is gyakoriak a meghitt beszélgetések, és a gyerekekről gyakran olyasmik is kiderülnek, amitől elsírom magam és megszakad a szívem – vallotta.

Jólelkűségére, közösségi lényére a Rotary Club nyíregyházi szervezetében ugyancsak felfigyeltek.

– Az ismeretség 2012-től még csak annyiból állt, hogy a gyerekeim a klubnak köszönhetően cserediákként egy-egy évet külföldön (Braziliában, Tajvanon és Japánban) tölthettek. Aztán még abban az évben elvállaltam, hogy az iskolánkban segítek megalapítani az ország harmadik EarlyAct klubját, amely a Rotary család legfiatalabb gyermekszervezete. Itt a gyerekek valódi közösséggé kovácsolódhatnak. Megtanulják elfogadni a másságot, és azt, hogyan segítsenek egymásnak, hogyan legyenek figyelmesek, toleránsak, hogyan törődjenek az idősebbekkel, mit tegyenek környezetük szebbé tételéért – indokolta döntését.

Egy idő után azt vette észre, hogy olyan szeretetteljes közegbe került, amivel a tanítványait is mindig igyekezett körbe venni, és amely nála is csodákra képes. Innentől rátalált önmagára, sorra szervezte az EarlyAct-programokat, Nyíregyházának is érdemeket szerezve.

Jótett helyében

– A városban hoztunk létre elsőként a Rotary clubbal egy integrált játszóteret, ahol egészséges és sérült gyerekek együtt játszhatnak, jótékonysági futóversenyeket rendeztünk beteg gyerekek megsegítésére, legutóbb pedig babákat varrtak az EarlyAct klub tagjai, amiket elárvereztünk, és a pénzt életmentő műtétre fordítottuk–tudtuk meg.

Volt, hogy Rotarys társával futófesztiválon indultak, ahol a kilométereiket jótékonysági célra ajánlották fel, 500 ezer forintot gyűjtve egy határon túli szívbeteg gyermek életmentő műtétjére, a Gift of Life (Ajándékozz életet!) programban. Az országos EarlyAct vezetését is rábízták 2018-ban.

Lassanként az elismerések is rátaláltak: előbb oklevelek, két éve Gaizler Gyula-díj formájában, az idén pedig a Rotary egyik, Paul Harrisról elnevezett legjelentősebb díját is kiérdemelte.

Miután az óta is egyre másra bombázza újabbnál újabb ötletekkel a mindezért hálás városvezetést, napokkal ezelőtt váratlanul az a bizonyos önkormányzati fehér boríték is megérkezett. Gratulálunk!

MJ