Az odaadás ünnepe

Az ünnep lényegét nem a körülmények adják meg. Épp fordítva. A lényeg határozza meg a körülményeket. Most dől el igazán, hogy mit ünneplünk. Csillagszórókat, földíszített fenyőfát, karácsonyi dalokat, ünnepi kalácsot, hurkát, kolbászt vagy pedig a Kisdedet, aki „nem jött szép, tüzes nappalon, de háborús éjjel”. Mindegy volt a napszak, az időjárás, a hely. Ő jött, mert jönni akart közénk. Jött, mert tudta, hogy szükségünk van rá. Számtalanszor megtörtént már, hogy a fényes csillagszórás közepette nem vettük észre az Úr érkezését. Most ez talán más lesz.

A hiányok talán ráébresztenek minket arra, hogy mi a lényeg.

Persze, most is ügyelnünk kell. Mert hisz érdekes módon a karácsonyi kelléktár most sem lesz hiányos, hisz meglesz minden: fenyőfa, dal, kalács, kolbász… És mégis, valami hiányozni fog. Valakik hiányozni fognak. Fájó lesz a karácsony. Hiányokat fogunk megélni. De aki egészen biztosan nem fog hiányozni, az az ünnep egyetlen igazi szereplője, a betlehemi Kisded. Hátha most észrevesszük.

Itt a nagy lehetőség! Mert ha észrevesszük Jézust, akkor észrevehetjük azokat is, akikért jött, akiket leginkább meg akart látogatni: a magányban élőket, a szomorkodókat, a kisemmizetteket, a lenézetteket. Neki mindenki fontos, de a rászorulónak, nagyobb szüksége lévén több jut az ő szeretetéből. A fájó hiányok, hogy nem láthatjuk kedves rokonainkat, barátainkat, az unokák nem láthatják a nagyszülőt és viszont, ó, ezek a hiányok ébresszenek végre rá, hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak!

De az Isten-Gyermek születésekor nem csak szeretteink felé kell fordulnunk. Sarkaiból kifordulva a világ talán most fölébreszt, hogy itt is fordítva van az igazság: ne csak azokhoz forduljunk, akiket szeretünk, hanem azokat szeressük, akikhez fordulunk, akikkel találkozunk, akikkel összehoz az élet! Szeressünk mindenkit, válogatás nélkül! Isten is így szeret minket. Ha válogatunk az emberek között, akkor csak kalmárjai vagyunk a szeretetnek, nem osztogatói. Azoknak adunk, akik nekünk is adnak. Isten azonban önzetlenül és odaadóan szeret minket. Ezt kell követnünk nekünk is. A karácsony az odaadás ünnepe. Az ajándékokban magunkat adjuk oda annak, akiket szeretünk. De csak azoknak, akiktől mi is kapunk?

Az idei nagy hiányok vezessenek el minket erre a végtelen, feltétlen, válogatás nélküli szeretetre! Vagy ha ez lehetetlennek tűnik, legalább egy lépést tegyünk ebbe az irányba! Lépjünk eggyel közelebb Betlehemhez, egy lépéssel közelebb a jászolban fekvő Szeretethez! Ez egyszerre lépés lesz minden embertársunk felé is. Az Isten-Gyermek egymáshoz is közelebb visz minket. Hiszen ezért jött közénk. Ezt a közeledést hozhatja meg nekünk az idei, bár távolságtartó, de Istent közel hozó karácsony.