A csegöldi kerékgyártó

1971. január 28., csütörtök

A csegöldi kerékgyártó

Alighanem azok sorsára jut a kerékgyártóság is, amit már csak divatból, kuriózumként csinál az ember. Pedig valamikor az életet jelentette kereket építeni es egy kicsit művész is volt a kerékgyártó. Akárcsak idősebb Papp Mihály, falujában, Csegöldön. Készített ő valamikor „ínségkereket”, ami jó volt a szegénynek ahhoz, hogy guruljon az a szekér. De került már ki a keze alól díszes kerék is, hintóba való. Annak még a hangja is más, vidáman csattog, ha a dűlőútról a műútra hajt.

Harminchét éve mestere ennek a ritka szakmának Papp Mihály. Harminchét éve címere a mesterségének a véső és a kalapács. Harminchét éve ki tudja, hány kerék járja az országot, a megyét, amely a kis csegöldi műhelyből gurult ki először. Az első év, amikor véső volt a kezében 1934 volt. Aztán tizennégy év munka után jöhetett csak a mestervizsga, majd tizenkét év próbálkozás az egyéni kenyéren. Ahogy mondja, nem ment: jöttek a gépek és vasból nem lehet fakereket vésni. Tizenegy éve a Bajcsy-Zsilinszky Tsz-ben dolgozik. Mert ami szekér van, már csak ott van.

Halódó szakma ez, már tanulója sincs. Néhány éve még akadt egy-egy, de azóta azok is inkább a traktorra ülnek. A nyikorgó szekérkerék ritkán hallott muzsikává válik. Lassan hal el. Akárcsak évekkel ezelőtt a járom. Az utolsót úgy nyolc éve készítette.