A legsúlyosabb szennyezés a Tiszán

Fekete napként vonult be a Szamos és a Tisza történetébe 2000. február 1-je. Két nappal korábban szakadt át a romániai Nagybányán egy román–ausztrál tulajdonú bányavállalat ülepítőtavának a gátja.

Ennek következtében cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz ömlött a Szamoson keresztül a Tiszába, amely február 1. és 12. között vonult le a Tiszán, hatalmas környezeti pusztítást hagyva maga után.

A környezeti katasztrófa a planktonikus élőlények, a vízi makroszkopikus gerinctelen élőlények és a halállomány tömeges pusztulását okozta. Ennek mértéke a Tisza felső és középső szakaszán 70–90, az alsó szakaszon 100 százalékos volt. Ez volt a hazánkban eddig regisztrált legsúlyosabb vízszennyezés.

A szennyezés levonulását követően a folyó csak lassan telt meg újra élettel, elsőként azok a fajok jelentek meg, melyeknek jobb volt az alkalmazkodóképessége. A nagyobb árvizek is elősegítették, hogy a Tisza „újjáéledhessen”.

Az ökológiai katasztrófa után jelölte ki az országgyűlés február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává.

Az emberi tényező

– Bár a szennyezés több mint húsz éve történt, nem árt időnként visszaemlékezni rá – mondta el lapunknak Fesztóry Sándor, a Sporthorgász Egyesületek Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közhasznú Szövetségének igazgatója. – A ciánszennyezésnél teljes mértékben tetten érhető volt az emberi felelősség. Az eset felhívta a figyelmet arra, hogy jóval nagyobb tisztelettel kellene a természet felé fordulnunk mindannyiunknak. A ciánkatasztrófa során több mint ezer tonna hal pusztult el a szakemberek szerint. Az élővilág azóta szerencsére regenerálódott, de azért megfigyelhetőek voltak bizonyos átrendeződések a halfaunában. Előtörtek az invazív fajok, mások egyedszáma pedig drasztikusan csökkent.

Saját projekt

Fesztóry Sándor lapunknak elárulta, egy saját projekten dolgoznak, amivel a nehézfémszennyezéseket szeretnék kimutatni.

– A 21 évvel ezelőtti ciánkatasztrófa óta többször is volt nehézfémszennyezés a Szamoson és a Tiszán. Ezek a fémek, mint például a cink és a kadmium kis mennyiségben nem veszélyesek az emberek számára, de szeretnénk a mérgezés kockázatát a minimumra csökkenteni. Ezért saját forrásból dolgozunk egy projekten. Meghatározott halmennyiséget küldenénk egy laboratóriumba a Szamos felső és alsó szakaszáról, amelyet mintegy 150 paraméterre bevizsgáltatnánk. Többek között arra is keresnénk a választ, található-e a halak húsában vagy a csontjában nehézfém, és ha igen, akkor milyen mennyiségben. Ezt a tervünket idén szeretnénk megvalósítani.

JG