„Mindig megpróbálok ember maradni”

– Én sajnos nem ismerem a szüleimet, állami gondozottként kerültem Máriapócsra féléves koromban. Ezt sokan sejtik és tudják, soha nem is titkoltam. Mindig itt laktam, ide jártam általános iskolába, utána a bejártam Nyíregyházára a Zrínyi Ilona Gimnáziumba.

– Lehet, hogy állami gondozottként kicsit érzékenyebb az ember a külvilágra, de engem mindig is érdekelt az embereknek a sorsa, ez vitt a politikai pályára, és mindig a konzervatív keresztény értékrendet képviseltem. A rendszerváltáskor a Magyar Demokrata Párt volt az a fórum, ami a jobboldali erőket összefogta, akkor annak alapítója voltam. Így kerültem a közéletbe, és 1994-ben ültem először a képviselő-testületbe. Amikor 2010-ben a Fidesz megnyerte a választást, akkor felkértek, hogy induljak a KDNP színeiben a polgármesteri tisztségért. Azóta már harmadjára szavaztak bizalmat nekem az emberek; folyamatosan próbálom venni az akadályokat.

Voltak nagy kihívások ez idő alatt?

– Amikor először választottak meg, akkor több mint 200 milliós hiánnyal vettem át a települést. Tehát csődközeli állapotban volt Máriapócs. Ez horribilis adósság egy ilyen kis lélekszámú településnek. Az nehéz időszak volt, nagyon megviselt, rá is ment az egészségem, mert összeomlott a keringésem, intenzívre kerültem, lélegeztetőgépre. Tehát akkor ott nagyon meleg volt a helyzet. Aztán kormányzati segítséggel kijöttünk ebből a nagy bajból, és gyakorlatilag azóta megfontoltan, beosztva gazdálkodunk, fejlesztjük Máriapócsot. Minden épületünk megújult, gyönyörű főtérrel, egyre színvonalasabb infra­struktúrával várjuk a kegyhelyre látogatókat.

– Mindeközben megpróbálok ember maradni. Nem felejtem el, hogy honnan indultam, igyekszem mindenkivel megfelelő módon beszélni és viselkedni, és ott segíteni, ahol csak tudok. Meghallgatok mindenkit, de hitegetni nem szoktam az embereket, viszont mindig megpróbálok mindent, amit csak lehet. Akadályok, kisebb-nagyobb problémák mindig vannak, de leküzdjük ezeket, azért vagyunk. Tudom, és mindig tudtam, mit kell csinálnom, és teszem a dolgomat a közösség érdekében.

Miket tart szem előtt a mindennapi munka során?

– A legfontosabb szempont nekem mint polgármesternek, hogy az emberek jól érezzék magukat minden téren. Kulcsfontosságú a közbiztonság, ami nálunk nagyon jó, én is polgárőr vagyok már 15 éve, és a rendőrőrs is kiválóan működik. Nagyon fejlett infrastruktúrával rendelkezünk. Ami nagyon fontos lenne, az a munkahelyteremtés. Mindenki tudja, hogy ez nem könnyű. Régen a tsz volt a nagy munkáltató, de ugye a rendszerváltáskor megszűnt, az a pár kis intézmény, vállalkozás, ami itt helyben van, az nem szívja fel az összes munkavállalót. Így például Nyírbátorba járnak át sokan. Szép lenne, ha itt tudnánk tartani a fiatalokat, de sajnos egyelőre nem tudunk új munkahelyet kínálni nekik itt helyben.

Akkor miben látja a település jövőjét?

– Én Máriapócsot egy biztonságos, békés, idilli, elérhető szép helynek látom. Ide kényelmesen haza tud jönni mindenki munka után akár autóval, akár kerékpárral. Én arra törekszem, hogy csend legyen, rend legyen, szépüljünk. Nem fogok tudni idehozni sosem egy nagy ipari parkot, ez egy illúzió, de mindent elkövetünk a tőlünk telhető legjobb módon. Az egyházzal nagyon jó a kapcsolat, hiszen gyakorlatilag általa lett Máriapócs az, ami. A turisztikából próbálnak itt egy páran megélni, hiszen több száz ezer ember jár ide búcsúkkor, természetesen a tavalyi évet kivéve. Vannak vendégházak, kis boltok, de most senki sincs könnyű helyzetben.

– Van azért egy nagy álmom. Meggyőződésem, hogy egy kisebb gyógyfürdő egy olyan turisztikai attrakció lenne, amivel itt tudnánk tartani több éjszakára a vendégeket. Ez egy nagy kiugrási lehetőség lenne, hiszen nem tudok az országban még egy ilyen nagy búcsújáró helyet, ahol gyógyfürdőzni is lehet. Ha lenne még valami, ami miatt érdemes lenne itt aludni, itt vacsorázni, akkor ez munkahelyeket is teremtene, és minden fejlődne. De nem adom fel, még érzek magamban erőt, hogy nekiszaladok újra és úja ennek a tervnek, ha az egészség engedni, és ha megbíznak továbbra is bennem a máriapócsiak.

Mivel tölti az idejét, ha éppen nem a hivatalban van?

– Én otthonról is dolgozom, mindig jár az agyam a településen, illetve vannak társadalmi munkahelyeim is, amelyeket nagyon szeretek, de sok időt vesznek igénybe. Beválasztottak a megye közgyűlésébe, a kistérségnél alelnök vagyok, ezekkel is sok a feladat. Bevallom őszintén, hogy a házimunka abszolút nem az én területem, de a fűnyírás és a gyümölcsös rendben tartása az én feladatom. Nagyon szerettem pingpongozni, a megyei szövetséget vezettem egy pár évig; szerettem a teniszt, a pecázást. Sajnos már egy ideje a munkám osztja be a mindennapokat, nem én, és ezekre már nem igazán jut idő. De polgármesterként a település sportját segítem minden szinten.

– Próbálok aludni is néha, és a családdal foglalkozni. Két nevelt lányom van, már felnőttek, és márciusban érkezik az első unokám. Az idősebbik Németországba ment férjhez, a fiatalabb pedig orvos a fővárosban. Az egyik Covid-osztályon van, elég komoly beosztásban, szerencsére nagyon szereti, amit csinál. Most elég rossz a helyzet a vírus miatt, de bízzunk benne, hogy hamar túl leszünk rajta.