A népművelés a politika szolgálója lett

A második világháború utáni tudományos elitek és a politika viszonyát feltáró legújabb monográfia elkészítését követően újabb kutatási eredményekkel jelentkezett dr. N. Szabó József ny. tv. egyetemi tanár, professor emeritus.

A nyíregyházi oktatónak sokéves kutatómunkával sikerült (eddig ismeretlen levéltári források felhasználásával) feldolgoznia a kommunista népművelés-politika kialakulását.

Tudományos alapossággal

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat havi folyóiratában, az 1958 óta megjelenő Valóság tavalyi 10. számában jelent meg A szabadművelődés létrejötte és felszámolása (1946–1948) című tanulmánya, most pedig A politika szolgálatába állított népművelés kialakítása (1946–1948) című dolgozatát tette közzé. Tudományos alapossággal, a teljességre törekedve mutatta be a Magyar Kommunista Párt (MKP) népművelés-politikáját.

A kutatás azért jelentős, mert nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi viszonylatban sem dolgozták fel a témát. Az eddigi eredmények a permanens és a kulturális forradalom aspektusából tárták fel a kommunista népművelés létrejöttét, amely valójában a politika szolgálatába állított kultúrmunkát jelentette, és az a kommunista politika legitimációját szolgálta.

N. Szabó József elemzései feltárták, hogy az MKP a második világháború után 1945–1948 között miként teremtette meg a politikai célokat szolgáló népművelést.

Kiderült, hogy a kommunisták hogyan szakítottak és számolták fel a demokráciában jól működő szabadművelődést és hozták létre a politikai-ideológiai céloknak megfelelő kultúrmunkát.

A szerző részletesen elemezte azt is, hogy milyen eszközökkel érték el szovjet segítséggel a munkás­osztálynak a hatalomra juttatását.

Harc a hatalomért

– A „szalámitaktika” részeként a kommunisták 1945–1946-ban a népművelést még csak a politikai harc szolgálatába kívánták állítani, 1946 őszétől a hegemonisztikus hatalomgyakorlás eléréséért, 1947-től pedig már a monopolisztikus uralom kiteljesítéséért, a működő diktatúra idején a kultúrmunkát a politikai harc szerves területének tekintették.

– A kommunisták a kultúrmunkájukkal az impériumért folytatott harc szolgálatában a munkásság bizonyos köreiben sikereket értek el. Az MKP befolyása kevésbé mondható el a parasztság közötti politikai térnyerésnél, illetve a művelődési befolyásnál.

A közeledést remélték

– A birtokos parasztság körében egyértelműen a Független Kisgazdapárt dominált, a szegény parasztság egy része a Nemzeti Parasztpártot támogatta. Az osztályharcos agrárproletariátus többsége azonban az MKP-t követte. A párt megpróbálta a politikai befolyását növelni a parasztságnál. A birtokos parasztok között a párt befolyása változatlanul igen alacsony maradt, a középparasztságban ellenszenves volt a Magyar Kommunista Párt.

Az addig sikertelen népművelés-politika miatt 1946 őszétől a parasztság a falu megnyeréséért még fontosabb lett az MKP-nak. Ezektől az akcióktól a közeledést remélték. A hatalmi monopólium megteremtésének időszakától, 1947 nyarától a politikai propaganda szerves részének tekintették a kulturális munkát, a népművelés minden területét.

Terrorizált egyházak

– A nagy erőfeszítések ellenére a népművelés nem hozta meg a várt eredményeket. Az 1947. augusztusi parlamenti választásokon az 1945-ös őszi voksolásokhoz képest számottevően nem nőtt az MKP-ra leadott szavazatok száma. Ezt a minimális növekedést a választójogi korlátozásokkal, valamint „kékcédulás” csalásokkal sikerült elérniük. A párt ezután azt a következtetést vonta le, hogy defenzívába szorult, és a hangulatot nem a kommunisták irányítják.

– Ennek megváltoztatására 1949 februárjában falusi agitációs bizottság létrehozását kezdeményezték. Úgy határoztak, hogy a legfontosabb cél a reakció támadásainak visszaverése és az új beszolgáltatási rendszerhez kötődő propaganda erősítése.

– A kultúrmunkának direkt módon a politikai harc szolgálatába állítása addig még nem fogalmazódott meg. A kommunista népművelés átvette a szovjet propagandának a mezőgazdasági és ipari munkaversenyekkel összefüggő módszereit, továbbá terrorizálták a más politikai és ideológiai nézeteket valló szervezeteket és az egyházakat.

Az MKP a totális kulturális ellenőrzést 1948-tól valósította meg. Elkezdődött a sajtó „átvétele”, a film- és rádióbizottságok felállítása, illetve kommunista kontrollja. A párt kimondta, hogy a kultúrmunkának alkalmazkodnia kell a mindenkori politikai irányvonalhoz. A politika szolgálatába állított kommunista népművelés feladatának ennél frappánsabb megfogalmazása nem is sikerülhetett volna – zárta gondolatait dr. N. Szabó József, aki egyébiránt a magyar tudomány kategóriában megyei Prima díjasnak vallhatja magát.

A párt kimondta, hogy a kultúrmunkának alkalmazkodnia kell a mindenkori politikai irányvonalhoz Dr. N. Szabó József

A valóság mélyebb megértésének orgánuma

A Valóság, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) társadalomtudományi folyóirata először 1958. decemberben jelent meg. Az akkor még kéthavi lapot azzal a céllal indította útnak a szerkesztőbizottság, hogy címének megfelelően a valóság mélyebb megértésének, a progresszív társadalmi gondolat terjesztésének orgánuma legyen. Az 1964 januárjától havilappá vált Valóság napjainkban is feladatának tartja, hogy behatóan és közérthetően foglalkozzon hazánk és a nagyvilág gazdasági, politikai, történelmi, kulturális és ideológiai kérdéseivel, és tájékoztassa olvasóit valamennyi társadalomtudomány és az azokhoz kötődő természettudományi diszciplína legújabb és legfontosabb eredményeiről. Az 1989 utáni időszaktól a szerkesztőségi álláspont szerint a Valóság – profiljából adódóan – nem foglalkozik napi politikával, ekképp hazai és külhoni szerzőgárdája nem ettől függően verbuválódik. A lap nem akarja helyettesíteni egyetlen tudományos folyóirat tevékenységét sem, hiszen a társadalomtudományi ismeretek magas szintű terjesztését tekinti fő feladatának. A folyóirat nemcsak a történelem, a nyelvtudomány, a jogtudomány, a szociológia vagy éppen a filozófia témaköreiből merít, hanem igyekszik problémaérzékeny cikkeket is közölni, például a zöldenergia, a robottechnika, a művészet, a viselkedés- és környezetkultúra, az ökológiai és demográfiai krízisek témáiban.