A többség megértette az üzenetet

Megyénk is derekasan kivette részét a járvány elleni védekezésből, az összefogás és a józan ész itt is győzedelmeskedett a vírussal és a védekezést hátráltatókkal szemben. Helytállásról, nyitásról, a megszokott életünk visszanyeréséről beszélgettünk Román István megyei kormánymegbízottal.

Fellélegezhetünk-e már a vírus szorításából?

Több mint ötmillió honfitársunk megkapta legalább az első védőoltást, és ez olyan mérföldkő, ami óriási vállalásnak tűnt, amikor hónapokkal ezelőtt célként tűztük magunk elé. December végén jelentek meg az első oltóanyagok Magyarországon, s ez lehetőséget teremtett számunkra is, hogy az egyre erősebb, agresszívebb vírussal és mutáns változataival szemben felvegyük a harcot.

Bebizonyosodott, hogy ahol a védőoltást tömegesen vették fel, ott a vírus jóval kisebb gondot okozott. Az elmúlt hónapok tapasztalatai visszaigazolták azt is, hogy az az oltási program, amelyet Magyarország kormánya kidolgozott, szakmailag jól átgondolt és megalapozott volt. Első körben az egészségügyi dolgozók kapták meg a védőoltásokat, és ezzel nemcsak őket helyeztük biztonságba, hanem mindenkit, akiről gondoskodtak, köztük az oltásokat felvevőket.

A bentlakásos szociális intézmények következtek a sorban.

Így van, és ennek köszönhetően itt sem alakultak ki komolyabb járványok megyénkben. Érdemes megjegyezni, hogy hatezer ellátottról és négyezer dolgozóról beszélünk. A leginkább veszélyeztetett időskorúakkal folytatódott a nagyszabású oltási program, és míg az első két célcsoport esetében viszonylag egyszerű volt a szervezés, az általános, tömeges oltás már jóval nagyobb volumenű feladatot és munkát jelentett: kórházi dolgozóknak, háziorvosoknak és asszisztenseiknek, mindenkinek, aki az egészségügyi rendszert és ellátást bármilyen módon és szinten támogatta, beleértve a kormányhivatalban dolgozó munkatársakat is.

E széles együttműködés eredményeképpen jutottunk túl a harmadik hullámon, ez már egyértelműen kijelenthető, és így lehetőségünk van Európában a legszélesebb, legkomolyabb nyitás végrehajtására.

Melyik területet emelné ki ebből?

A nyitás számos területet kedvezően érint: újra látogathatjuk az éttermeket, színházi és sporteseményeket, valamint valamennyi egészségügyi ellátás és szolgáltatás is újra tud indulni. Én személy szerint nagyon bizakodó vagyok, hogy hosszú idő után ismét normalizálódhat az életünk. Természetesen az oltásokat folytatni kell, de már adott a lehetőség és az energia a normál ellátásokra, ebben is érvényesül a fokozatosság elve. Számomra a legfontosabb eredmény, hogy a szeretteinket és önmagunkat is nagyobb biztonságban tudhatjuk, és az életünk fokozatosan visszatérhet a normális rendjéhez.

A korlátozások komoly próbatételt hoztak mindannyiunk számára, legyen az a találkozási lehetőség szűkítése, kijárási korlátozás, kötelező maszkviselés, szolgáltatások szüneteltetése és egyéb intézkedés, de ezek azt a célt szolgálták, hogy a járványt megfékezzük, ne veszélyeztessük saját és honfitársaink életét. Az eredményeknek köszönhetően hangulatában is kezd megváltozni az ország, amit jó érzéssel nyugtázhatunk, tudunk még örülni egymásnak, közösségeinknek.

Mi volt ebben a döntő: az egyéni bölcsesség vagy a központi szabályok?

Mindkettő kellett hozzá. Az egyén és a közösség is megmérettetett az elmúlt hosszú hónapokban, és nagyszerű helytállás példáit láthattuk számos helyen. A szabolcs-szatmár-beregi emberek életében is döntőnek bizonyult, hogyan értjük meg a járvány elleni küzdelem intézkedéseinek a lényegét, súlyát. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy az összefogás kiválóan működött azok között, akik szerepet vállaltak az oltási program megszervezésében és végrehajtásában.

A megyei oltási munkacsoportok jól teljesítettek, sikerült megteremteni az összhangot az egészségügy, az államigazgatás, az állami intézmények, szervek és hatóságok között. Ez adta az alapot a védekezés eredményességéhez. Ha a közösség ereje mellett az egyén teljesítményéről is szót ejtünk, el kell mondani: nagyszerű emberek adták tudásuk legjavát, bizonyították elhivatottságukat a maguk területén. Ezért nagyon hálásak lehetünk, és mindannyiunk nevében köszönöm nekik.

Milyen fontos feladatok állnak előttünk most?

Változás az előző hónapokhoz képest, hogy a regisztráltak jelentős része hozzájutott a védőoltáshoz, és bár folyamatosan érkeznek az új jelentkezők, megfordult a helyzet. A kezdeti szakaszban rövidebb-hosszabb várakozásra volt szükség, most már kellő mennyiségben és választékban áll rendelkezésre az oltóanyag, és szinte azonnal elérhető. Van olyan háziorvos, akinek a praxisában több mint kétezren vették fel az oltást, ami önmagáért beszél.

Az oltások szervezése is óriási fejlődésen ment keresztül, hiszen kezdetben elsősorban a rendelkezésre álló vakcinák függvényében a háziorvosi praxisok oltásszervezésén múlott az oltás sikeressége, ma már ennek csupán az egyén szabad akarata szab határt, hiszen a kórházi oltópontokon bárki egyszerűen és gyorsan foglalhat időpontot online rendszeren keresztül, és akár másnap megkaphatja az oltást. Bővült az olthatók köre: a 16–18 évesek megkaphatják a Pfizert, esetükben azt javasoljuk, kérjenek időpontot, és ne felejtsék el magukkal vinni a gondviselő hozzájárulását.

A védekezési munkát hátráltatták ellenzéki politikusok, közszereplők. Ez mennyire volt érzékelhető megyénkben?

Sajnálatos tény, hogy nem csak a vírussal, hanem azokkal a véleményekkel is meg kellett küzdeni, amelyek mindent elkövettek, hogy lebeszéljék az embereket a védőoltások felvételéről, a vakcinák elfogadásáról. Bizalmatlanságot keltettek, elbizonytalanítottak, és ez sok embernél súlyos, végzetes következményekkel járt. Ennek ellenére a társadalom többsége megértette az orvostudományi, egészségügyi szakemberekre alapozó kormányzati üzenetet. Az oltást támogatók győzelmeként értékelhető, hogy az ellenzéki véleményformálók a kezdeti frontális támadás sikertelensége után aknamunkára váltottak.

Megjegyzem: ezzel összességében nem jutottunk előrébb. Minden olyan kezdeményezés, amely elbizonytalanította az oltásban az embereket, hátráltatta a védekezést, és veszélyeztette a mindannyiunk által várt nyitást. Az ötmilliót meghaladó beoltottság is jelzi: a józan ész újra győzedelmeskedett. Az ellenzéki oldalról sokan ezt nehezen veszik tudomásul. Az emberek a hazai orvosi, virológiai és járványügyi szakmai körök egyértelmű állásfoglalását tették magukévá, így sikerült megelőzni olyan helyzetet, amelyet tőlünk jóval gazdagabb, jóléti nyugat-európai országokban láttunk, az egészségügy összeomlásával.

Ha nincsenek a keleti vakcinák, a mi korosztályunk még mindig arra várna, hogy oltáshoz jusson, a nyitás ma is csak egy erős vágy lenne. Továbbra is bátorítunk mindenkit, hogy aki még nem vette fel az oltást, regisztráljon, mert abban is megegyezik az egészségügyi szakértők véleménye, hogy aki még nem kapta el a betegséget, idő kérdése, hogy megtörténjen, és bizonytalan, milyen lesz a lefolyása. Nem érdemes várni és kockáztatni.

Az élet a járvány idején sem állt meg, számos fejlesztésről, beruházásról, üzemavatásról tudósíthattunk lapunk hasábjain.

A háttérben sokan és sokat dolgoztak azért, hogy megyénkben is megőrizzük azt a lendületet, fejlődést, amelyet az elmúlt években sikerült elérni. Most örömmel nyugtázhatjuk, hogy nem volt olyan beruházás, amelyet azért kellett volna elhalasztani, mert a rendkívüli helyzetben a hatósági eljárások a legkisebb csorbát is elszenvedték volna. Ezt külön köszönöm azoknak a munkatársaimnak, akik az érintett területeken dolgoznak.

Jelenleg is komoly programok futnak a megye számos pontján, és kezdődnek újabbak. Ez különösen látható a nagyarányú útfejlesztésekben, csak az elmúlt hónapok számos bejelentést, projektindítást, átadást hoztak, itt említhető a Nyíregyházát Debrecennel összekötő 4-es főút négysávossá bővítése, az M49-es építése, a gyorsforgalmi úthálózat bővítése Kárpátalja irányába, az M3-as autópálya folytatása.

Tekinthető ez egy veszélyhelyzetet követő újjáépítésnek?

Az árvizek óta a világjárvány volt a legnagyobb kihívás a területi államigazgatás előtt, és nyugodtan beszélhetünk helyreállítási munkáról. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen köszönettel tartozunk mindenkinek, aki részt vett a védekezésben, és akiknek a sora hosszú: kórházi dolgozók, orvosok, ápolók, mentősök, háziorvosok, asszisztensek, orvostanhallgatók, települési polgármesterek, hivatalnokok, rendőrök, katonák, katasztrófavédelmi szakemberek, védőnők, kormánytisztviselők, önkéntesek és természetesen az oltásra jelentkező honfitársaink.

Mindannyian meghoztuk az áldozatot, hogy az ország nyithasson, hogy normalizálódhasson az életünk, de kérem, továbbra is vigyázzunk magunkra, egymásra, és tartsuk be a szabályokat.