Egy másik országban kezdhetnek új életet

Vajon miért választ egy német vagy egy osztrák család olyan házi kedvencet, amely több száz vagy akár több ezer kilométer utaztatás után érkezhet meg csak hozzájuk? Mert bizony sokan vállalják ezt a procedúrát, olyannyira, hogy a hazai állatmentő szervezetek minden évben számtalan fuvart szerveznek meg a külföldre örökbe adott védenceiknek – nem véletlenül.

– A gyepmesteri telepekről rengeteg olyan állatot mentünk, melyeket hazánkban szinte lehetetlen gazdásítani: gondolok itt elsősorban a nagy testű és fekete bundájú kanokra, illetve a bull típusú vagy a mozgássérült ebekre – mondta el lapunknak Vidra Beáta, a PCAS Állatmentő Egyesület elnöke. – Azokban az országokban, ahol az állatvédelem már sokkal magasabb szinten működik, nagyon kevés a kóborló és a gazdátlan kutya, így kialakult egy trend, mely szerint sokan szívesen fogadják örökbe az új családi kedvencet külföldről, így Magyarországról is.

Új szabályok

A PCAS hosszú évek óta gazdásít állatokat Németországba és Ausztriába, évente átlagosan 200-300 kutyának sikerül így új otthont találniuk – de ez a folyamat jelenleg nagyon lelassult. Ennek egyik oka a koronavírus-járvány, amely miatt az elmúlt közel másfél évben egyrészt megcsappant az örökbefogadási kedv, másrészt sokkal nehezebb – esetenként lehetetlen – volt megszervezni az állatok utaztatását. A másik ok az illegális szaporítók, akik miatt egyre szigorúbban szabályozzák az állatok szállítását.

– Az illegális szaporítók tömegével igyekeznek külföldön eladni a borzasztó körülmények között, orvosi ellátás és megfelelő táplálék nélkül tartott, sokszor beltenyészetből és genetikai rendellenességekkel születő kölyökkutyákat – emelte ki az állatmentő. – Fontos tudni, hogy például Németországba csak és kizárólag ivartalanított, oltott és csippelt, papírokkal rendelkező ebeket lehet átvinni a határon. A szaporítók persze semmi ilyesmivel nem rendelkeznek, és bár esetenként le is buknak, így is sikerül egy-egy szállítmányt átcsempészniük. Visszaszorításuk érdekében Magyarországon idén áprilistól csak FELIR-azonosítóval lehet kisállatokkal kereskedni, a szabályozás azonban az állatvédelmi szervezetekre is kiterjed. Egyesületünk csak azután tud majd újra külföldre örökbe adni kutyákat, miután megszereztük a szükséges azonosítót.

Alapos keresgélés

Vidra Beáta arról is beszélt, hogy egy nagyon bonyolult és hosszadalmas folyamat vezet ahhoz, hogy egy gazdátlan állat egy másik országban találhasson új családot. Az örökbefogadást soha nem közvetlenül szervezik meg, mindig egy külföldi állatmentő szervezeten keresztül keresik meg a potenciális gazdikat. Az egyesületnek első körben fotót, videót és egy mindenre kiterjedő részletes leírást kell készítenie – melyet esetenként folyamatosan frissítenek és korrigálnak, például, amikor egy kölyök sokat változik.

Ahhoz, hogy megfelelő helyre kerülhessen, a külföldi társszervezetnek tudnia kell, hogy az állat milyen termetű, mennyi idős, mennyire domináns, kijön-e más kutyákkal vagy macskákkal, mekkora a mozgásigénye, ajánlott-e kisgyerekek mellé vagy időseknek, van-e valamilyen sérülése, és így tovább. Ezután egy hasonlóan részletes űrlapot kell kitölteni a gazdijelölteknek is, sőt: egy munkatárs személyesen is találkozik velük, hogy kiszűrjék a felelőtlen állattartókat és ellenőrizzék, hogy valós adatokat adtak-e meg a jelentkezésnél.

Nincs rajta haszon

– Kutyákat csak akkor indíthatunk el egy másik országba, amikor már 21 nap eltelt a veszettség elleni vakcinájuk beadása után, valamint meg kell kapniuk a kombinált és a parvovírus elleni oltást, az azonosító mikrocsipet, továbbá az ivartalanításra is sort kell kerítenünk. Utóbbi csak akkor hagyható el, ha az állat életkora vagy egészségi állapota miatt nem javasolt semmilyen műtét – sorolta Vidra Beáta.

– A kutyákat levizsgázott, hivatásos szállítók viszik külföldre, akiknek az útját végigkövetik az illetékes hatóságok onnantól, hogy az állatot elhelyezték a járműben egészen addig, amíg megérkezik a gazdához.

– Sajnos még mindig nagyon sok tévhit kering az állatok külföldi örökbefogadásáról – tette hozzá. – Egyesületünk is nagyon sokszor találkozik olyan megjegyzésekkel, melyek szerint az állatmentő szervezetek minderre a hatalmas profitért vállalkoznak, és csak a jó üzletet látjuk a gazdátlan kutyákban. Ennek természetesen nincs semmilyen valóságalapja. A külföldi gazdijelölteknek valóban meg kell téríteniük egy örökbefogadási díjat, ezen azonban semmilyen anyagi hasznunk nincs. Ennek az összegnek az egyik fele elmegy a szállítás finanszírozására, a maradékból pedig az oltásokat, a csipet és az ivartalanítást, az élősködő-mentesítést és az etetést is meg kell oldanunk. Sok esetben ez a díj nem is fedezi költségeinket, hiszen rengeteg védencünk komoly állatorvosi kezelésre szorul, legyen szó törött csontokról, szétmarcangolt végtagokról, betegségekről vagy bántalmazásból eredő sérülésről. Egy-egy állat meggyógyítása több száz ezer forintba is kerülhet.

Borítókép: Mungo, a háromlábú kutya nem sokkal a mentése után, majd boldogan osztrák családjánál | Fotó: PCAS