„Sírással telnek napjaim... Lefogytam, alig vagyok harminc kilogramm...”

Úgy tűnik, én sohasem voltam a sors kegyeltje. De mint mondják, a harcokat mindig megvívtam (megvívtuk). Azért mégsem panaszkodtam soha. Nekünk mindenért meg kellett küzdeni. A férjem, a fiam mindent megoldott. Aztán nagy-nagy szomorúságomra mindkettőt elvesztettem. Egyedül maradtam, beteg lettem, mit tegyek? Naivan elfogadtam az egyik rokon kedvezőnek tűnő ajánlatát. Hozzájuk költöztem, elzavartak. Albérletbe mentem. Nagyon kevés a nyugdíjam, amit szinte lehetetlen beosztani. Lakni, enni, gyógyszereket kifizetni nem egyszerű. Sokszor kell arról dönteni, hogy mi maradjon ki. Keservesen, sok sírással telnek napjaim, sajnos a betegségem miatt alig tudok kimozdulni otthonról. Volt, hogy rosszul lettem, s mentő vitt el. Lefogytam, alig vagyok harminc kilogramm. Mindezt elviseltem eddig, de a mostani problémával szemben tehetetlen vagyok. Új albérletet kell keresnem, s ebben kérnék segítséget. Ha valaki tud egy egyszerű, megfizethető otthont, kérem keressen! A jövőm, az életem múlik rajta!

- Név, cím a szerkesztőségben -