Veszélyes nagyzolásnak indult, jelképpé vált

Az idén alighanem csak a szakma figyelt fel a New York Times hírére: kaliforniai otthonában elhunyt Leslie E. Robertson, az ikertornyok szerkezettervező mérnöke, 92 éves volt. Bár az épületeket az építésztervező neve fémjelzi, jelen esetben Jamaszaki Minorué, ám a szakmában Robertson nevét a WTC statikus tervezőjeként mindig említették, ugyanis elképzelései merőben újszerűek voltak. Ikonikus felhőkarcolók tervezésében vett részt Amerikában és Ázsiában, ám fő művének az elsőt, a World Trade Centert tekintette.

Ezért is lehetett egészen szürreális számára 2001. szeptember 11-e estéje, amikor a nemzetközi tekintélyt élvező mérnök vacsora után feleségével felment hongkongi szállodai lakosztályába és bekapcsolta a televíziót. Nem akart hinni a szemének: büszkesége lángokban állt. Tizenháromezer kilométer választotta el a két helyszínt.

Megdönteni az alapelveket

Robertson Seattle-ben dolgozott egy nagy építőipari cégnél. A World Trade Center és környezete terveinek elkészítésére a Kikötői Hatóság vezetője éppen a seattle-i születésű építészt, Jamaszaki Minorut kérte fel. Ő pedig szülővárosa mérnöki irodáját bízta meg a szerkezeti tervek elkészítésével. Az iroda vezetője, sokak meglepetésére, a harmincas éveinek elején járó fiatal mérnöknek adta a feladatot, bár kikötötte, hogy össze kell fognia egy tapasztaltabb kollégával. Robertson maga látott munkához, annak ellenére, hogy kis felhőkarcolót sem tervezett még, nemhogy 110 emeleteset. Emlékiratában később így írt erről: „Látványos, veszélyes nagyzolás volt. Tervem az volt, hogy nem adom alább, mint a felhőkarcoló-építés addigi alapelveinek megdöntése.”

Támoszlopok nélkül

Robertson a már befutott Jamaszakival jól megértette egymást, aminek az eredménye egy addig nem alkalmazott épületváz lett. Ennek lényege, hogy belső térként támoszlopok nélküli egységes sík területeket képeztek ki az egyes szinteken, amelyek nagysága körülbelül 63x63 méter volt. A szintek közepére kerültek a kiszolgáló létesítmények: liftek, lépcsők, mosdók, vezetékek. Szintén újdonságot jelentettek az oldalfalak, az épület teljes magasságában futó függőleges oszlopokat helyeztek el egymás mellett. Ezek tartószerkezetként és ablakkeretként is szolgáltak. A két tornyon összesen tizenháromezer, egyenként fél méter széles ablakot helyeztek el.

Földrengésálló volt

A merénylet után sokan kérdezték tőle, számításba vett-e egy olyan lehetőséget, amilyen bekövetkezett. A válasz természetesen az igen. A széllökések és a földrengések elleni védelem volt a legfontosabb, de Boeing 707-es gépekkel is modelleztek véletlenszerű ütközéseket. Igaz, a későbbi 767-esek nagyobbak voltak, de a tornyok azt a becsapódást is kibírták, nem dőltek össze azonnal, ami sok ember megmenekülését tette lehetővé. Az igazi bajt a tele üzemanyagtartály, az épületbe ömlő negyvenezer liter kerozin lángra lobbanása okozta, a hatalmas hőtől gyengültek meg a szerkezeti elemek, és roskadt össze a torony. A merénylet időpontjában 17 400 civil tartózkodott a két toronyban, és 14 400 ki tudott jönni vagy kimenekítették.

Leslie E. Robertson meg volt győződve arról, hogy a tornyok összeomlása karrierjének végét jelenti. Nem így történt. Ázsiában több felhőkarcoló tervezője, építtetője kérte tanácsát a magas épületek biztonságosabbá tételéhez, és mérnöki irodája fontos feladatokat kapott az ikertornyok helyén épült új létesítményeknél, illetve a megrongálódottak újjáépítésénél. (Az írás létrejöttét segítette New Yorkból Égerházi József, Los Angelesből Petrőczy Katalin. Köszönet érte.)

Borítókép: Az építkezés 1969 nyarán, a WTC 1977-ben a tragédia napján, illetve az új tornyok | Fotó: New York Times, Getty, SARA K. SCHWITTEK, IFJ. MARIK SÁNDOR

Magyar származású szakemberek és a nagy projekt

Amikor 1962-ben Jamaszaki megkapta a Kikötői Hatóság levelét arról, hogy érdekli-e a WTC-projekt, azt hitte, egy plusz 0 szerepel az összeg végén. Amikor kiderült, hogy a 280 millió dolláros összeg valós, segítőtárs után nézett és az Emery Roth & Sons Építészirodát kérte fel. Az alapító Róth Imre 1925-ben tervezte a Ritz Hotel Towert, ami a város első lakóházi felhőkarcolója volt. Több ikonikus épületet tervezett és épített, vállalkozását halála után fiai vitték tovább, partnerei lettek Jamaszakinak is. A gyakorlati szervezeti megoldások kiötlőjét, John Urinyit is ők ajánlották neki: a másodgenerációs magyar mérnök komoly érdemeket szerzett az építkezés során.

A merénylet idején magyar származású kormányzó irányította New York államot: George Pataki.

A ’90-es évek végén Péter Goldmark volt a Kikötői Hatóság vezetője, így a World Trade Center irodakomplexumának üzemeltetője, a 107. emeleten lévő panoráma-étterem vezetője pedig Joe Baum – mindketten magyar származású vállalkozók.

A tragédia idején a mentési munkák egyik vezetője a Kisvárdáról származó Kerekes Tibor rendőrtiszt volt.