Fontos az ápolók egészsége is

Elnyomta a madarak csicsergését szombat délelőtt Nyíregyházán az erdei tornapályán mindazoknak a jókedve, hangos nevetése, akik a II. Ápolók Futása résztvevőiként szerették volna bizonyítani ügyességüket, kitartásukat, erejüket. Amikor pedig végre elhallgattak a kocogásra készülők, tollas barátaink akkor sem lehettek önfeledten boldogok, akkor meg ugyanis a zenés bemelegítőhöz szolgáltatott dallamoktól nem hallhatták egymást.

Még el sem dördült a startpisztoly, de a főszervező, Kiss Hedvig, az Élet Forrása Egyesület elnöke lábában már biztosan megvolt az első táv hossza, a 4 kilométer. Vagy a színpadon köszöntötte a résztvevőket, vagy azt ellenőrizte, hogy rendben haladnak-e mindenhol az előkészületek, vagyis mindig úton volt, s mindenkihez volt egy-egy kedves szava.

Vajon mi a célja a rendezvényüknek? – kérdeztük az elnök asszonytól, amikor volt éppen egy kis szusszanásnyi ideje.

– A mapi programunkat prevenciós céllal hirdettük meg, hiszen az ápolók és a szociális szférában dolgozók számára is fontos a futás. Tudniuk és érezniük kell, hogy a saját egészségükért is tenniük kell valamit, mert csak egészségesen tudnak mások segítségére lenni – válaszolta a civil szervezet vezetője. – Ápolókat és gondozókat egyaránt vártunk erre a futásra, de nemcsak a mozgás az egyedüli szempont. Nekünk, ápolóknak van két olyan személy az életünkben,  akikre felnézünk. Olyan indíttatást kaptunk tőlük, hogy követnünk kell mindkettőjük példáját. Az első futásunkat Kossuth Zsuzsanna emlékére és tiszteletére rendeztük meg, ezzel a másodikkal pedig Florence Nightingale emléke előtt tisztelgünk. Nagyon sokan nem tudják, mi 2018 óta az ápolók hetét szoktuk meghirdetni. Ezt a hetet elkezdtük a pénteki nappal, s ebbe a hétbe illesztettük be ezt a futást. Ez a rendezvényünk – bár még csak a második alkalommal rendezzük meg – annyira népszerű lett, hogy az egészségügyi dolgozók – ápolók, gondozók – mellett csatlakozott hozzánk a honvédség, valamint sok nyugdíjas is eljött közénk. A honvédség munkatársai nemcsak azért vannak itt, hogy szeretnének futni, hanem a koronavírus-járvány idején is ott voltak mellettünk, s együtt küzdöttünk az emberek egészségéért. Ápoló hallgatók is segítik a rendezvényünket, ők prevenciós céllal többek között vércukorszintet és vérnyomást mérnek, újraélesztési bemutatót tartanak. Így a futásból tulajdonképpen egy komplex prevenciós nap lett.

Mint az elnök asszonytól megtudtuk, három távot hirdettek: lehetett futni 4 és 8 kilométeres távon, valamint le lehetett sétálni a rövidebb távot. Az idősek és a kisgyermekes családok örömmel fogadták a sétát, hiszen nincsenek kirekesztve, a természetben is aktív tagjai lehetnek az ápolók nagy családjának.

– Missziónak tekintem a munkámat, a segítők segítéséért vagyunk. Az ápolók minden nap segítenek embereken, nekünk pedig az ápolókon kell segítenünk, hiszen nagyon nehéz a munkájuk. A tizenkét órás szolgálatok során szinte megállás nélkül kell tevékenykedniük, mindig van mit csinálniuk, a hívó szóra nem mondhatnak nemet. Nagyon elfáradnak, ezért lazítaniuk kell, ezért is vagyunk most itt, hogy minél jobban regenerálódjanak. Szeretném, ha ebből a rendezvényünkból hagyományt teremthetnénk – folytatta Kiss Hedvig, akitől azt is megtudtuk, hogy az ápolók második futását jótékonysági céllal rendezték meg, a regisztrációs díjjal és egyéb felajánlásokkal a Jánócsik családot segítik a szervezők.
 

– Jánócsik Attila az egészségügyben dolgozott, a nyíregyházi kórház munkatársa volt, a közelmúltban hunyt el. A felesége mellett két gyermeke is gyászolja. Az ő megsegítésükre indítottuk el a jótékonysági kezdeményezést – tette hozzá az elnök.

Répási Krisztina a nyíregyházi kórház munkatársa. Fiával, a 9 éves Matyival, s egy baráti család kislányával, a 10 esztendős Eszterrel érkezett az ápolók futására.

– Nagyon jól ismertem Jánócsik Attilát, mélyen megrázott, hogy már nem lehet közöttünk. Úgy éreztem, részt kell vennem a futáson, ezzel is tisztelgek az emléke előtt, a családját pedig segítem. Előző nap elvégeztem otthon a legfontosabb munkákat, hogy itt tudjak lenni, Matyi és Eszter pedig örömmel vállalták, hogy eljönnek velem, szeretnek a természetben lenni – árulta el érdeklődésünkre Krisztina asszony.