Pörögjön! Lássuk, mi lesz belőle! (videó)

 Ilyen az, amikor valaki bátran járja a saját útját! Ez jutott eszembe, amikor megismertem a nyíregyházi Vígh-Kovács Szabinát, ahogyan mások ismerik: az Agyagoslányt. Bizonyára olvasóink is emlékeznek rá, néhány hónappal ezelőtt a nyíregyházi karácsonyi forgatagban figyeltünk fel az egyik helyi termékeket kínáló faházban a fiatal tehetség zsengélt és mázas edényeire. Már akkor láttuk, hogy nem mindennapi kézműves termékek készülnek el kezei között, és az sem hétköznapi, ahogyan egyik napról a másikra lett szülésznőből kézműves alkotó. Kezdetben videókból tanult, megismerte az agyag természetét, „ellesett” technikákat a nagy mesterektől, majd beiratkozott egy OKJ-s népikézműves-képzésre, ahol elsajátította a fazekasság alapjait, és nekilátott korongozni. 

A kezdeti nehézségek, sikertelenségek sem szegték kedvét, sőt, időközben azt is elhatározta, ő ebből szeretne megélni, vállalkozni fog. A család kialakított számára egy csoda széppé varázsolt műhelyt Nyíregyháza-Sóstón, és ahogyan ő mondja, innentől kezdve nincs megállás, forog a korong szakadatlanul. „Hadd pörögjön! Lássuk, mi lesz belőle!” mottóval indítja reggelente az alkotó szellemű munkát.

Új és új ötletek

– Hatalmas kísérletezésbe fogtam az agyagtípusokkal, a színekkel és a formákkal. Bögréket, tálakat és dísztárgyakat is készítek. Állandóan vannak új ötleteim, amit én csinálok, egy élethoszszig tartó próbálkozás, úgy gondolom. Egy egészen más világba csöppentem bele, mint amiben előtte éltem. Ma már a kézművesség tölti ki az életem nagy részét, s annak külön örülök, hogy sokszor mellettem van az ötéves kislányom, akit érdekel az alkotási folyamat. Úgy érzem, a munkáimon egyre inkább látszik az egyediség, a tárgyaim megcsillantják személyiségem, s kezd kialakulni az egyéni formavilágom, egyedi arculatom – emelte ki Vígh-Kovács Szabina, s közben a vázáin megmutatta, hogyan játszik a színekkel, a színátmenetekkel. A különböző fényű edényeket egyáltalán nem egyszerű kiégetni, a technikákat évekig gyakorolják a keramikusok. 

– Az agyag puhasága nagyban meghatározza, hogy milyen tárgy lesz belőle. Általában olyan masszát választok, amivel jól lehet boldogulni, mert különböző méretekben dolgozom, és például a nagyobb tálakat kizárólag minőségi alapanyagból lehet elkészíteni. Összesen 3-4-féle agyagot, 4-5-féle mázt használok, s így biztos vagyok abban is, hogy milyen lesz a „termék”, ha kikerül az elektromos kemencéből. Elfogadom a tárgyaim, s látom azt is, hol, miben kell fejlődnöm – mondta az alkotó, s elárulta azt is, a nyíregyházi Szolanics Elvira népi iparművész, fazekas a példaképe. Ha egyszer úgy hozza a sors, szeretne tőle tanulni. Szabina megosztotta velünk, egy picit hangulatember. Hogy mikor mihez kezd hozzá, az aznapi hangulata is meghatározza, vannak napok, amikor bögréket készít, máskor bemegy a műhelybe, és a tálakhoz kezd hozzá. Mivel már fizikailag is hozzászokott a munkához, ezért akár 7, 8 esetleg 10 kilogramm agyagot is játszi könnyedséggel feltesz a korongra, és azt mondja: „Hadd pörögjön! Lássuk, mi lesz belőle!”

Kilépett műhelye falai közül 

Sokoldalúságának köszönhetően egyre többen ismerik a megyeszékhelyen, örömmel tölti el, hogy bekerült az érdeklődő közönség látókörébe. Az idén nyáron a Sóstói Múzeumfaluban gyerekekkel foglalkozott, tábort vezetett, a saját műhelyében pedig workshopokat is indított. Azt szeretné, hogy más is érezze meg a korongozás örömét, azt a lélekmelengető érzést, amit közben átél az ember. Hasonlóan a sporthoz, a művészetekben is szükség van szorgalomra és kitartásra, melyek előreviszik az alkotót.

Modern stílus

– Sokan eljönnek hozzám egyegy bemutatóra vagy workshopra, és azt gondolják, hogy ami felkerül a korongra, az készen van másnapra, és hazavihetik. Nem ilyen egyszerű ez. Minden edénynek megvan a száradási ideje, ilyenkor nyáron gyorsabban száradnak, de a hidegben nehezebben párolog el az agyagból a nedvesség. Száradás után következhet az égetés cserépre, majd miután a kemencéből kiveszszük a cserépre kiégett darabokat, mázazzuk, festjük, és újból kiégetjük. Így lesz kész a termék, amit a háztartásban tökéletesen lehet használni – sorolta el fázisról fázisra, hogyan készülnek el a kancsók, vázák, bögrék, tálak. Abból sem csinált titkot, hogy – mivel a fazekas főleg használati tárgyakat készít – értékesíti is termékeit. Azzal, hogy naphosszat időz a műhelyében, nemcsak egy új szenvedélyre talált rá, hanem egy új munkahelyre is. – Letisztult formák, nincs sok díszítés, engem a modern stílus fogott meg, ebben érzem jól magam. Megfigyelhető a kézművesek egy részénél, hogy az elején a formákban, a színekben, a hangulatokban mélyülnek el, és csak később kezdenek el a díszítéssel, felrakással foglalkozni.

 KO
 

Borítókép: Az „Agyagoslány” és alkotásai | Fotó: Vígh-Kovács Szabina archívuma