Ön sem bírja már elviselni a szomszédját? - Elképesztő történetek Szabolcs megyéből

Gyakori idegőrlő állapotok, piszok, hangoskodás, furcsa szagok és az ezekből eredő feszültség – a társasházban élők közül szinte mindenkinek van egy különös sztorija, de tényleg erről szól ez az életforma?

Olvasói panaszokból szedtünk össze egy csokorra valót, és bizony egyes beszámolókon a legtürelmesebb ember szeme is szikrázhat. Sokan emlékeznek még a 2000-es évek elejének sikerjátékára, melyben a szomszéd életét keseríthette meg a felhasználó a virtuális főhősével. A játékon sokat derülhetünk, de ha a valóságban is megjelennek az ott látottak, akkor nem biztos, hogy hasonlóan reagálunk a helyzetre.

Vasárnap puhábbak a falak

– Szinte egész életemben panelban laktam, valószínűleg eddig szerencsém volt, mert soha semmilyen problémám nem volt a szomszédokkal. Két éve egy új helyre költöztem, azóta szenvedés az életem. Kutyagumi és cigicsikkek a lépcsőházban, bömböltetik a zenét, amikor csak kedvük szottyan, fúrnak reggel, flexelnek vasárnap. Vasárnap! Mindent megértek, a felújítás ezzel jár, de a vasárnapra betervezett hat órás flexelés-vésés már tűrhetetlen. És miután kulturáltan számonkértem, azt válaszolta, hogy az előző nap nem tudta befejezni és most szeretné. Szóhoz sem jutok – osztotta meg tapasztalatait egyik olvasónk.

– Az első emeleten lakom, az ablakom alatt garázssor van – nincs is ezzel semmi baj. Ám az egyik lakó ott tárolja a gyorsasági motorját, és mielőtt útnak indul vele 15 percig járatja, majd mikor visszatér, szintén 15 percig zúgatja. Ugye azt nem kell mondanom, hogy százszor hangosabb, mint egy átlagos autó. A legborzasztóbb az, hogy fel sem merült benne a gondolat, hogy ennek itt helye nincs, és hogy ez másokat mennyire zavarhat. Nem elég a hangzavar, de miért kell a két éves gyermekemnek ezt a kipufogógázt szagolnia? – áll egy másik panaszos levélben.

– Sok megdöbbentő dolgot láttam már lakótelepi életem során, de azért ez mindent vitt. Csörgés-csattogás a szomszédból, gondoltam, ez csak a szokásos. Lépek ki a lakásból, és mi fogad a kánikula kellős közepén? A 75 éves szomszéd néni bugyiban és melltartóban áll az ajtóban, mondhatom, szürreális élmény volt. Én értem, hogy melege volt, de én meg utálom a horrorfilmeket – számolt be egy olvasónk.

Írott és íratlan szabályok

Sokan nem tudják – vagy csak nem veszik figyelembe –, de a társasházi létnek is vannak íratlan, sőt írott szabályai. Olvasóink jelzéseit a Lakszöv Mátészalkai Lakásszövetkezet elnöke, Sultész József kommentálta. A társaság 1700 lakásért felel a fények városában, és bizony nem egyszer különös problémákkal fordulnak hozzájuk a lakók.

– A lépcsőházakban mindenhol elhelyeztük a házirendet és a tűzvédelmi utasítást, mi így próbáljuk kezelni, illetve megelőzni a konfliktusokat, de őszintén szólva, mindezzel sokan nem foglalkoznak.

A hétvégén egy lakógyűlésen voltam, és elképedve tapasztaltam, hogyan piszkálják egymást a társasházban élők – mesélte az elnök.

– Ez egy társasház, itt ez van, ha nem tetszik, költözz el. Ez a válasz mindenre – írta egy másik olvasónk, aki egyszerűen nem érti, miért annak kellene elköltöznie, aki betartja a szabályokat, és miért nem annak, aki képtelen viselkedni.

– Egyre inkább azt látom, hogy a közös képviselet egyáltalán nem partner az ilyen helyzetek megoldásában. Sőt! Volt, hogy kikérte magának, neki egyáltalán nem feladata ez. Kérdem én, akkor kinek kellene megoldani? Ideje lenne visszahozni a házmesteri rendszert, legyen ez egy foglalkozás, valaki helyben tartassa be a szabályokat, mert gyakorlatilag mindenki azt csinál, amit akar – panaszkodott.

Sultész József ezzel kapcsolatban hozzátette: a legtöbb konfliktus forrása, hogy az idősek már nem tűrik a hangosabb zenét, vagy a hétvégi lakógyűlésnél maradva az is gond volt, hogy egy fiatalember a ház előtt porszívózta az autóját.

Van kihez fordulni

– Azt is sérelmezték, hogy az egyik család heverője túl hangosan záródik. Persze ezek nem súlyos problémák, ha úgy tetszik, nem is mindegyik probléma, de mindig azt mondom, a társasházban egymás mellett kell élni, és ennek az életformának az egyik velejárója egy bizonyos mértékű zaj. Gyakran szembesülünk azzal, hogy néhányan túlzottan érzékenyek, ugyanakkor van az a réteg, amely egyáltalán nincs tekintettel másokra, és folyamatosan áthágja a szabályokat. Akik ennyire hangosan élnek, inkább költözzenek kertes házba, ám tudjuk, hogy ez többnyire nem kivitelezhető. A panaszokkal a közös képviselőhöz fordulhatnak az érintettek, míg a lakásszövetkezeteknél az elnök látja el ezt a feladatkört. A lépcsőházakban van egy úgynevezett bizalmi munkatársunk, akihez a lakók fordulhatnak, s nem kell egyesével hozzánk bejönniük. A felújítások, karbantartások ügyében viszont az elnök dönt – ismertette a rendszer működését Sultész József, aki azt is elmondta, gyakran nem a szomszédok miatt fordulnak hozzá a társasházban élők, az utóbbi időben inkább a takarítás minőségét sérelmezték többen is. 

MI