Reformáció – minden nap ötössel térhetnek haza

Egyedül a Szentírás. Egyedül Krisztus. Egyedül hit által. Egyedül kegyelemből. Egyedül Istené a dicsőség. 

Ez az öt a tétel rögzülhet azokban, akik a Jókai Mór Református Általános Iskola és Óvoda Színház utcai központi épületének homlokzatára felnéznek. Rendkívüli érzékenység a reformáció eseményét így értelmezni, a történelmi esemény személyes életutakat és egész társadalmakat is meghatározó tartalmára ebben az elválaszthatatlan ötös egységben gondolni.

A reformáció ünnepén szép kihívás ezekkel a fél évezrede velünk élő és protestáns felekezetinket alapjaiban meghatározó igazságokkal barátkozni. Hiszen nemzedékünk különös érzékenysége miatt akár meghökkentő is lehet az, ami elődeink számára természetes volt. Egyedül? Ötször egymásután ezt állítani? Mi ez, ha nem a kizárólagosság iránya! 

Korunk embere sok tekintetben nem szereti a kizárólagosságot. Választási lehetőségeket akar az élet szinte minden területén: élelmiszer-vásárlásban, a mindennapos komfortot biztosító feltételek között, gyógyítási alternatívák közt, a karriereléréshez vezető opciók terén. A korunkat hűen jellemző fogyasztói társadalomban, ha több esetben okunk nincs is, de jogunk annál inkább van a válogatáshoz...

És mi most azt emlegetjük, idézzük, mi több tanítjuk, hogy: egyedül. Ami azt jelenti, hogy kizárólagosan, alternatívát még csak nem is keresve, hanem egyszerűen úgy, ahogy van meggyőződésre, kipróbáltságra, bizonyosságra alapozottan elfogadjuk. Hiszen ezek mélyen Isten e világban véghez vitt cselekedeteiben gyökereznek. Kipróbáltak. Hiteles történelmi dokumentumokban rögzítettek és felsorolhatatlanul sok ember élete által megerősítést, hitelesítést nyertek.

Igaz tartalom, hagyaték

A reformátori tételmondatok nem fanatikus vallási rigmusok, hanem gondolkodó, nagyívű életutat megjárt, eredményeket felmutató és lelkiképpen is békességre jutott őseink letisztult, kikristályosodott hagyatékai. Mert amennyire kihívás a mai ember számára a fentiek alapján a kizárólagosság botránya, egyidejűleg az is igaz, hogy a tudományművelésben, a technikai vívmányok kidolgozásában, a mobilitás és kommunikáció útjainak eddig nem is remélt sebességében megfáradt ember számára ez az öt állítás nem megkerülendő, hanem megfontolandó, mi több kívánatos. 

Hiszen zsúfolttá lett mindennapjainkban keressük azt az egészséges világlátást, amely a zaklatottság, a folyton termelődő nyugtalanság légköréből kivezet, és azt igényeljük, hogy mondjon már valaki bizonyosat, megkérdőjelezhetetlent, igaz tartalmú dolgot. Olyat, ami mentén nem torkollik a bizalmunk csalódásba és visszatalálunk az arányvesztettségből, a nyugtalanító telhetetlenségből, az egészségtelen nagyot akarásból oda, ahol egyszerűen megnyugtatóan érzékeljük és értékeljük egymást a párkapcsolatokban, a családi körben, a munkahelyi viszonyok között, települési méretekben, célkitűzésekben. 

És hálás szívvel, nyugodtan, nem feltételezések, hiszékenységek foglalják le érdeklődésünket és időnket, hanem azok a tiszta, Isten közelségéből, Tőle származó megújulást hozó tételek, amelyek békességet teremtő módon, így kezdődnek: egyedül.

Nem marad abba soha 

Ötszázöt éve kezdődött a reformáció. S elvégezve a 16. századi egyházi, társadalmi nagy változásokat, és azóta is történik. A reformáció lényegéhez hozzá tartozik, hogy nem marad abba. Ha valahol csak porszem kerül az Isten által előhívott emberek Istenhez segítő küldetését végző egyháza életében, ott azonnal megtörténhet a reformáció. Az eredeti Jézus Krisztus által végzett biztos szabadításhoz való visszatalálás az öt reformátori pont szerint.

Így iskolásaink, a Jókaiból minden nap úgy mehetnek haza: apa, anya ötöst hoztam! Már megint, és még mindig. Ezt az ötöst: Egyedül a Szentírás. Egyedül Krisztus. Egyedül hit által. Egyedül kegyelemből. Egyedül Istené a dicsőség.