A keselyűtől nem kell félteni az élő állatot

Mélyen megdöbbentette a közvéleményt, a természetbarátokat, de még magukat a vadászokat is az a hír, hogy néhány társuk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a gyanú szerint védett ragadozó madarakat pusztított el. Lelőttek egy GPS-jeladóval rendelkező barátkeselyűt, legalább négy egerészölyvet pedig csapdával fogtak el.

Nem először fordul elő, hogy egy-egy vadász butasága, felelőtlensége, meggondolatlansága, olykor heves vérmérséklete miatt a közvélemény általánosít, s az előítélet miatt mélyül a szakadék a társadalom és a vadászok között. Ezért is voltunk kíváncsiak arra, hogyan értékeli ezt a nem szívderítő történetet az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK). Megkeresésünkre Földvári Attila szóvivő a következőket mondta:

- Egyértelmű, hogy a madarak elpusztítását elítéli a Vadászkamara és a vadászok közössége. Sajnos ezek az esetek nagy érzelmi hullámokat indítanak el mind a civil, mind pedig a szakmai berkekben. Minden vadásztársam, akivel beszéltem, az esetről hallva felhördült, megdöbbent. Néhány ember a feltételezések szerint tett valami elfogadhatatlant, a többi majd’ 70 000 vadász pedig ugyanabba a besorolásba kerül, holott történetesen ők semmi törvénybe ütközőt nem cselekedtek. Ugyanakkor még meg kell várnunk a bíróság ítéletét, hiszen a Nemzeti Nyomozó Iroda most még csak átadta az iratokat az ügyészségnek. Vélhetően lesz egy vádemelés, majd az esetleges elmarasztaló ítélet után tudjuk nyugodt szívvel azt mondani, hogy törvénybe ütköző cselekedetet követtek el. Egyébként ebben az országban van körülbelül 70 ezer vadász, csaknem 1500 vadászatra jogosult szervezet, és nagyjából ugyanennyi vadászterület. Tagadhatatlan, hogy olykor követnek el valamilyen hibát a vadászok, ahogy bármely más szakma képviselői, azonban ez nem rendszerszintű probléma, nem beszélhetünk tendenciákról. Ez nem vadgazdálkodási ágazati kérdéskör, az ilyen esetek sokkal inkább a Büntető törvénykönyv hatálya alá tartozó események. Ott pedig feketén-fehéren le van írva, hogy a természetkárosítás bűncselekmény, bizonyos esetekben akár 5 évig tartó szabadságvesztéssel is sújthatják a törvény megszegőit.

Nem tudjuk még, hogyan dönt a bíróság. Éppen ezért ettől az esettől eltekintve, van-e arra egyáltalán lehetőség, hogy a Vadászkamara kizárja a tagjai közül a szabálytalankodókat? - kérdeztük a szóvivőtől.

- Ilyen esetekben a rendőrség már a nyomozás idejére is bevonhatja a fegyvereket. A kamara, mint köztestület jogszabályi és alapszabályi háttérrel működik, következésképpen le van fektetve, mikor mit tehetünk, illetve mit kell tennünk. Amíg nincsen egyértelmű bírósági ítélet, addig illetékességünk sincsen az ügyben. A jogerős ítélethirdetés után a hatóságok tájékoztatják majd a Vadászkamarát is. Ha elmarasztaló ítélet születik, nyilván bevonják az érintett személyek vadászjegyét, és tulajdonképpen a nulláról indulnak, ha a jogkövetkezmények letelte után újra szeretnének vadászni. A kamarának arra van lehetősége, hogy etikai eljárás keretében valakit a kötelező kamarai tagságától megfosszon, és mivel a tagság kötelező, amennyiben valaki nem vadászkamarai tag, nem kaphat vadászjegyet sem. Ám mivel a Vadászkamara nem nyomozói hatóság, minden hasonló esetben meg kell várnia a bírósági ítéletet.

Földvári Attila a Magyar Vadászlapnál helyezkedett el 2011-ben, és innen, a média világából 2015-ben került az Országos Magyar Vadászkamarához, ahol kommunikációs és külkapcsolatokért felelős munkákkal bízták meg. Három évvel később a Magyar Vadászati Védegylet munkatársa lett, időközben vadgazda mérnöki végzettséget is szerzett, s néhány hónapja ismét ellátja a kamara szóvivői feladatait is. Vadászjegye 2011 óta van. Vajon találkozott-e már olyan hasonló esettel, amikor vadászok pusztítanak el ragadozó madarakat? - hangzott el egy újabb kérdés.

- Szerencsére hasonló esettel eddig még nem találkoztam a vadászok körében. Meggyőződésem, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei madárpusztítás egy elszigetelt eset. Ha a kamara szakmai hátterét is megemlíthetem, hadd utaljak arra, hogy a Magyar Madártani Egyesülettel (MME) évek óta stratégiai együttműködésünk van. Folyamatosan dolgozunk közös projekteken. Például 2012-ben született egy többoldalú természetvédelmi megállapodás, amelynek a két szervezet is aláírója. Volt egy olyan közös projektünk is, amely a parlagi sas védelmét szolgálta 2012 és 2016 között Magyarországon: ezt az Egyesület koordinálta, és közreműködött benne a kamara. A program olyan jól sikerült, hogy 2018-ban az EU Natura 2000 díját odaítélő nemzetközi szakmai zsűri a legjobbnak tartotta a „Természetvédelem” kategóriában induló 35 pályázat közül. Az MME tavaly kiadott egy kétkötetes könyvet a Magyarországon élő ragadozó madarakról és baglyokról, a Vadászkamara ebből a kiadványból több mint ezer darabot juttatott el a hivatásos vadászokhoz, hogy a szakmai felkészültségüket erősítsük, növeljük. Főleg olyan hivatásos vadászok kapták, akik ragadozó madarakkal gyakrabban találkoznak munkájuk során. Végül, de nem utolsósorban: a Vadászkamara Természetvédelmi Szakbizottságának elnöke, Tóth Péter egyben az MME programvezetője is. Egyébként a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei eset azért is érthetetlen, mert a barátkeselyű rendkívül ritka vendég Magyarországon, és alapvetően dögevő, tehát nem kell tőle félteni semmilyen élő állatot, így se a fácáncsibét, se a kisnyulat. Két lehetőségre gondolhatunk, amennyiben bebizonyosodik, hogy vadász volt az elkövető: vagy nem ismerte fel a keselyűt, csakhogy nem lövünk semmire, amit nem ismerünk, ha pedig felismerte, s úgy lőtte le, akkor még nagyobb a gond. Bízom benne, hogy ez a történet tanulságul szolgál majd a jövőben mindenki számára. 
MML