Legyen veled a kegyelem

Kedves Imre! Köszönöm, hogy válaszoltál október 14-én írt levelemre, amelyben a fájdalmasan nyugtalanító pedagógustüntetés miatt írtam neked. Leveled visszaigazolta az akkor megelőlegezett bizalmamat. Azóta újra és újra olvasom soraidat, és most megpróbálok eleget tenni kérésednek, hogy írjak neked arról – a te szavaiddal élve –, „hogyan élem manapság a világom?”. 

Találkoztam a hallgatósággal 

80 éves koromig tanítottam, utánatok a dolgozók gimnáziumában, majd a Hittudományi Főiskolán hitvalló irodalmat, az Egészségügyi Főiskolán beszédművelést és művészeteket. Nagyon szerettem a kispapokat, akiknek lelki építkezéséhez az irodalom igaz, szép és céltudatos téglácskáival igyekeztem hozzájárulni. 

Elhatalmasodott térdfájásom 2021 áprilisától lakásomban bezártságra ítélt. Így történt, hogy a budapesti eucharisztikus kongresszus idején felkérést kaptam arra, hogy egy tematikus sorozatban előadást tartsak Eucharistia az irodalomban címmel. Miután személyes megjelenésre nem volt lehetőségem, az el nem hárítható kérésre a lakásomon történt felvétel útján találkoztam a hallgatósággal, és Babits Mihály, Pilinszky János és Sík Sándor sorait idéztem e szakrális környezetben. 

Öröm számomra, hogy Legújabb versek címen egy kis kötetem jelent meg. (Ezt a kis verses írást elküldöm neked, fogadd szeretettel!) A nyár folyamán életem két emlékezetes dátumáról írtam a Nyugdíjasélet című folyóiratban. Az egyik Kassa 1941. július 26-ai bombázása, amelyet 8 éves koromban éltem át; a másik 1944. június 2., Nagyvárad bombázásának tragikus megélése. 

Pályám emlékezete 

A közelmúltban meghívót kaptam a Szent Imre Gimnázium 30 éves jubileumára. Gondolhatod, hogy milyen fájdalmasan éltem meg, hogy nem tudtam személyesen jelen lenni az ünnepségen! Az első emlékeim az iskola jelmondatához kötődnek: „István hitével, Gizella szeretetével, Imre tisztaságával.” Ugyanis pályázatot írt ki az iskola – s ugye, te pontosan emlékszel arra, hogy ti, az elsőként érettségiző osztály diákjai voltatok, akik amolyan bírálóbizottsággá előlépve, az én jeligés ajánlatomat fogadtátok el az iskola lelki-szellemi-etikai útmutatójának? 

Örömöm sokszoros volt, hiszen 15 éves kapcsolatom az iskolával többféle minőségben is emlékezetes. A meghívásra válaszolva, levélben gratuláltam az iskola vezetőinek, kifejezve, hogy tanári pályám és egyházi szolgálatom kegyelmi időszaka volt az ott töltött 15 esztendő. Egyébként örülök gyermekeim és unokáim látogatásainak és annak, hogy egy-egy barátom, volt kollégám heti rendszerességgel rám nyitja az ajtót, miközben írogatom „pályám emlékezetét”. 

Most, az adventi időszakban életem beteljesedő karácsonyára is készülök – sokszor rátok is gondolva. Neked külön is köszönöm, hogy nem okoztál csalódást! Őszintén kívánom, hogy kísérje életedet a tanári pálya sikere, a megtalált személyes boldogság életöröme, és az utadon mindvégig veled legyen a kegyelem! Én pedig mindezekhez társulva, szeretettel ölellek! 

Csermely Tibor, Tibor bátyád