Ritkaság a csizmaszárból

Egy lelkes rajongó, Fizeli Márta 1972. február 8-án a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban egy hordozható magnóval 40 percnyi amatőr felvételt készített az Omega-koncertről. A Hűtlen barátokat orgonaszóló vezette fel, Debreczeni Ferenc pedig előadott egy dobszólót. Ritkaság az anyag, ugyanis ezen hallható a Szesz­apó eltérő szövegű, eredeti változata, a Szexapó, amit a zenekar barátja, a fotós Hendrey Tibor alakja ihlette. Az Omega együttessel kialakult kapcsolatról és a magnófelvételről Fizeli Márta szívesen mesélt lapunknak.

A véletlen hozta őket össze

– Én 1967-től vagyok rajongó, az Ifjúsági Magazinban akkor szerepelt először az Omega. Az Országos Rendező Iroda (ORI) szervezésében ’67 végén vagy ’68 elején három előadásra jöttek városunkba, és a mi osztályunk is részt vett az egyiken. Ahol most a színészház van, egy ABC volt, Benkő Laciék ott vásároltak, mi meg összefutottunk velük – emlékezett vissza a felvétel készítője. Megjegyezte: a zenekar tagjai később voltak Angliában, de Kóbor János nem mehetett velük, mert akkor írta a diplomamunkáját.
– Érdekesség volt a füstgép is – folytatta. – Járták az országokat, és látták, milyen hangulatos a produkcióban a füst, ezért a csatornavállalttól kértek csöveket. Kimosták, azokból szállt a füst a színpadon, de miután a tisztítás nem volt tökéletes, nemcsak a füst illata terjengett a levegőben...

– Az érettségire, 1972-ben kaptam egy Sony szalagos magnót, ami magammal vittem azon a februári estén a színházba, és rögzítettem az Omega-koncertet. Később sok előadáson jártam, például ’84-ben Budapesten leengedték a vizet a városligetben, ott volt a színpad, és a Vajdahunyad várára vetítettek óriás képeket. Egy alkalommal Nyíregyházán, a mostani Országzászló téren volt a koncert, amit a közeli emeletes lakás erkélyéről láthattam. Voltam a BS-ben, ami azért volt érdekes, mert nem tudták, meg lehet-e tartani a koncertet, ugyanis kicsivel korábban halt meg Brezsnyev – ontotta magából az emlékeket Fizeli Márta, aki azt is elárulta: az egykori hangfelvételt a nyíregyházi születésű dr. Bálint Csaba évekkel később digitalizálta.  
Miután ő a Rockmúzeum elnöke, rocktörténeti könyvek szerzője és az Omega kiadója, a GrundRecords jogásza, könnyű volt hidat képezni az egyedi felvétel és a gyűjteményi CD-válogatás között.

Dr. Bálint Csaba érdeklődésünkre elmondta: 2000 körül kezdett amatőr koncertfelvételeket gyűjteni. Ezeket angolul bootlegnek nevezik, mi pedig rajongói felvételnek.  A bootleg kifejezés abból ered, hogy az alkoholtilalom idején a csizmaszárban elfért a csempészett ital. Ennek analógiájára nyugaton az amatőr vagy kalózfelvételeket autók csomagtartójából árulták. Itthon ezzel szemben az volt a motiváció, hogy azoknak a bandáknak az anyagait vették fel és terjesztették, akik hivatalosan nem jutottak lemezkiadási lehetőséghez.

Akár egy kalandfilmben

– Jelenleg több ezer rögzített anyagom van. Édesapám ismerte Mártit, egy beszélgetésük során került szóba a hobbim, így került hozzám a majd harmincéves felvétel. A digitalizálás után közel két évtizedig pihent a fiókban. Az Omega alapításának ötvenedik évfordulója kapcsán merült fel, hogy ne csak egy szimpla lemez készüljön, hanem legyen díszdobozos, mellékszálként pedig szerezzük meg a Hungaroton archívumában fellelhető anyagokat. Anyaszalagot nagyon ritkán kapunk, általában csak másolat vagy sokadik másolat marad fenn, Márti felvétele volt az első. Az akkori sztereo anyag nem rossz, de a muszter sávonkénti feljavításához és újrakeveréséhez a stúdióanyagokhoz kellett hozzájutni – magyarázta a szakember.

– Bejutottunk a raktárba, ami túlzás nélkül felért egy kalandfilm csúcspontjával. Akkor már úgy gondoltuk, hogy legyen koncertfelvétel és 2022-es felújított változat is. A negyedik CD anyagában van a Szexapó című szám, ami azért különös, mert készült olyan anyag, amit nem igazi előadáson rögzítettek, hanem rákevertek közönséghangot, és a valódi élő koncertfelvétel Mártika anyaga volt. Ott, 1972-ben az eredeti szöveggel ment a dal, de akkor az albumról – szerintem – azért maradt le, mert nem fért el a bakeliten, nem azért, mert letiltották. A kilencvenes években aztán kiadták, de nem gondolom, hogy igaz lenne a legenda, miszerint Erdős Péter letiltotta a dalt, ugyanis 1972-ben még nem volt még olyan pozícióban. Ebből a korszakból más koncertfelvételt nem találtunk, és nyíregyháziként támogattam, hogy egy „hazai” koncertfelvétele kerüljön a lemezre.

 PS