Főhajtás az áldozatok előtt

 – „ Néha csak a halálomra vágytam. Tíz hónapon keresztül éjszakákon át csak vittek, vertek...Folyton úgy éreztem, megőrültem. Megesett, hogy reggeltől estig járkáltam, pedig erőtlen voltam. Mi »nehéz« fiúk külön kosztot kaptunk, piszkos fekete levest és égetett kenyeret. Nevem se volt, csak számom: 560830.” – az idézet Napkoron a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján hangzott el. Fekete Pál egykori pedagógustól felolvasott szavak hűen ábrázolják, mennyi embertelenséggel, kegyetlenséggel találták szembe magukat azok, akiket a kommunizmus ellenségként kiáltott ki, akiket meghurcoltak, munkatáborokba kényszerítettek, kínoztak, sokukat halálra éheztettek. Életüket vette el egy hazug rendszer.

Emlékezzünk, ne feledjük...

A napkori Kerekerdő Turisztikai Központban minden évben megemlékeznek a kommunista diktatúrák áldozatiról, mert ahogyan a házigazda, Támba Miklós, a Napkori Erdőgazdák Zrt. vezérigazgatója köszöntőjében fogalmazott: „a bölcs ember megbocsát, de nem felejt”.

– Újra és újra fel kell idézni a kommunizmus könyörtelen korszakát és szörnyűségeit, mert ha kiesik valami a tudatunkból, olyan, mintha meg sem történt volna. Háromszázezer honfitársunk vesztette életét, 300 ezer ember nem tért többé haza szeretteihez, rájuk emlékezünk február 25-én, s ezt adjuk tovább az után jövő nemzedékeknek is – mondta Támba Miklós. Majd azzal folytatta, pontosan egy éve, hogy a szomszédunkban kitört a háború, neki pedig az első gondolata az volt, „az ember semmit sem tanul, ugyanazt teszi, mint Krisztus születése előtt, pedig egyszerű lenne a feladat: követni kellene az utat, amit Krisztus mutatott meg nekünk.” – Az megemlékezés ébren tart bennünket és arra figyelmeztet, hogy ne tévedjünk le a krisztusi útról – fűzte hozzá Támba Miklós.

Hallgatásra ítélve

Az Országgyűlés 2000. június 13-án hatályba lépett határozatával minden év február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította. 1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták. A mentelmi jogától megfosztott képviselő kilenc évet töltött börtönökben és munkatáborokban. Szabadon engedése után pár évvel, 1959-ben, 51 évesen halt meg.
Sokáig hallgatni kellett a kommunizmus borzalmairól, de később megtört a csend, és a rendszerváltás utáni időkben lehetőség nyílt kimondani a totális pusztulást hozó, országokat fizikai és erkölcsi romba döntő, embertelen ideológiára épülő rendszerek rémtetteit, s hogy ne kerüljenek feledésbe, ma is meghajtjuk fejünket az ártatlan áldozatok előtt. Erről már Szabó István, a vármegyei közgyűlés alelnöke szólt megemlékezésében. Elmondta, a kommunista diktatúrák áldozatainak száma duplája a második világháborúban odavesztett civilek és katonák számának: százmilliónyi ember világszerte, több százezer Magyarországon.
– Az internacionalista gépezet mindenhol ugyanúgy működött, ítélet nélküli kivégzések, társadalmi csoportok deportálása, mesterségesen előidézett éhínség. A kommunizmus nem tűrt ellentmondást, csak egy igazságot ismert: a sajátját. Kizárólag olyan életet kínáltak az embereknek, amelyben nem lehetett szabadon gondolkodni, szólni és cselekedni, vagyis nem hagyott emberhez méltó életet – sorolta a terrorra alapuló korszak sajátosságait a vármegyei közgyűlés alelnöke. Felidézte, a magyar emberek először az 1919-es Tanácsköztársaság alatt tapasztalták meg a kommunizmus valódi természetét, a Lenin-fiúk rémséges 133 napja alatt 300 embert gyilkoltak meg, és rövid idő alatt szétszakították a magyar társadalmat, nemzetközileg elszigetelték az országot. Nem csoda, hogy a magyar emberek nem akarták átélni az őrületet, ami aztán évtizedeken át minden társadalmi csoportban jelen volt, elutasították a szovjet eszméket és jött 1956.
Szabó István azzal fejezte be: ne essünk feledésbe, hiszen egyre kevesebben élnek közöttünk olyanok, akiknek családtagjai megtapasztalták a Gulág szörnyűségeit. Beszéljenek a történtekről, hogy a mai fiatalok is megtudják, mi a valódi diktatúra, hiszen – mint az alelnök mondta –, a mai újmarxisták, progresszívek is kizárólag a saját „igazságukat”, véleményüket hajtják, amihez körmük szakadtáig ragaszkodnak.
Az emlékező beszédek között a Mandala Dalszínház, Magyar hit, magyar szabadság című előadásából hangzottak el részletek, majd dr. Polgári András, a vármegyei kormányhivatal főigazgatója folytatta a beszédek sorát. 
– Kegyelettel emlékezünk mindazokra, akiket a kommunista diktatúrák megfosztottak az élethez való joguktól, akiknek a hatalom tönkretette az életét. Azt gondolom, minden család viseli ennek a keresztjét, megvannak emlékeik ennek a kornak a borzalmairól. Az emberiség története tele van gyalázattal, erőszakos eseményekkel, szenvedéssel. A „gonosz erő” folyamatosan munkálkodik a háttérben, soha nem szabad ezt elfelejteni, mert egy erő mozgatja: a pusztítás. Nem szabad elfelejteni a kommunizmus bűneit, némán, csendben elmenni mellette, ez a felelősségünk ma is – hangsúlyozta a főigazgató. 

KO