Vámosatya a XIX. századi kataszteri térképeken

Az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában a magyarországi felméréseket is a kiváló hírű bécsi Katonai Térképészeti Intézet (K. und K. Militärgeographisches Institut) végezte. A monarchia bukását követően az utódállamoknak, így Magyarországnak is önállóan kellett létrehozni mindazokat az intézményeket, amelyek addig közösen működtek. A bécsi térképészeti hivatal anyagát és eszközeit (mérőműszerek, nyomógépek és -lemezek) szétosztották a megalakuló új államok között. Mindegyik ország megörökölte a saját területére vonatkozó térképeket is.

Böhm Vilmos, akkori hadügyminiszter 1919. február 4-én kiadott rendeletével megalakította a Magyar Katonai Térképészeti Csoportot, amely 1921-ben a Katonai Térképészeti Intézet nevet vette fel. A csoportnak számos nehézséggel kellett megbirkóznia, ráadásul Magyarországon térképezést csak polgári célokra lehet végezni. Ezért létrehozták az Állami Földmérés Csoportot, a katonatisztekből álló katonai térképező csoport pedig 1922-ben kikerült a honvédelmi minisztérium fennhatósága alól, és a pénzügyminisztérium egyik osztályaként, polgári köntösben működött tovább.

Miután a békeszerződés tiltó intézkedései hatályukat vesztették, az önálló magyar térképezés az Állami Térképészeti Intézetben folyt tovább. Ennek a munkának voltak előzményei is. Magyarország katonai felmérései (térképezési munkák) Mária Terézia idejétől I. Ferenc József uralkodásáig szinte folyamatosak voltak. Bár a felmérések katonai célokat szolgáltak, felbecsülhetetlenek a történettudomány számára is.

Magyarországon az 1849. évi császári pátens rendelte el a kataszteri felmérést. A kataszteri térkép a XIX. század közepén a földadó megállapításához végzett felmérések eredményeképpen készített, nagy méretarányú (1:2880) térképek voltak. Alapként használták különböző műszaki és egyéb munkálatokhoz, így például vasút- vagy csatornaépítés, vízszabályozásnál, árvízvédelemnél, birtokrendezésnél. 1856-ban kezdődött az ország térképezése, ami telkenkénti felmérést jelentett. Hatalmas vállalkozás volt, melyhez kezdetben a Habsburg Birodalomból vezényelték át a már nagy tapasztalattal rendelkező osztrák, cseh és galíciai földmérőket és felmérési felügyelőket. Az északkelet-magyarországi megyéket, így Bereg vármegyét is az 1860-as évek közepén kezdték felmérni.

A kéziratos kataszteri térkép másolataként keletkezett a birtokvázlat, amely tartalmazza a helyrajzi számot, a birtokos nevét és házszámát is. Vámosatyán 1865-ben készült a kataszteri térkép. A kézzel színezett térképet az aláírások tanúsága szerint két mérnök, Eduárd Schuffenhauer és Franz Wládyka készítette. A parókia vályogból épült, amit a vázlaton vonalkázással jelölt a mérnök. A funkciója világos, ami a feliratból derül ki (Vámosattya Pfar. re. azaz vámosatyai református pap). Az épület négy méter széles és hat méter hosszú volt, sajnos a belső tagolását nem ismerjük. Az épületet közvetlenül körülvevő ideiglenes kerítés a konyhakertet (gg, azaz gemüse garten) választotta el az udvar (H, vagyis Hof) többi részétől. Az ablakok és a bejárat délre néztek, amit megvastagított vonal jelez. A hozzá tartozó téglalap alapú kamra négy méter széles volt, a mélysége nincs feltüntetve. Mivel a konyhakertben van, valószínűleg szerszámoskamra lehetett. A fából készült épületeknek csak a bejárati frontján van feltűntetve a méret. A parókia udvarán volt még két pajta, amelyek az állandó, talán deszkakerítéssel körbevett udvaron álltak, de a funkciójukra csak tippelni lehet. Az épületek méretét a megadott méretarány alapján lehetett leolvasni az összefoglaló térképről.

Wládyka Ferenc (Franz) Magyarországon maradt, derül ki A MOL digitális archívumában található adatokból, melyek szerint özvegye 1897 decemberében kegydíjért folyamodott. A 4. oldal c pontja szerint Wládyka Ferenc volt kataszteri mérnök özvegye részére 191 forint évi kegydíj engedélyezését kérvényezték.

  Szabó József János hadtörténész