Egykori honvédek a nyíregyházi 1848-as sírkertben

Hazánk egyetlen olyan temetője a nyíregyházi Északi temető, amelyben az 1848-49-es szabadságharccal kezdődően egészen napjainkig a különböző történelmi események, tragédiák áldozatainak emlékhely létesült. Ezek közül a központi ravatalozó előtti emlékparkban található az 1848-as sírkert, ahol összesen 12 sírkő állít emléket öt honvédtisztnek, négy nemzetőrtisztnek, két honvéd őrmesternek, két honvédnak és három nyíregyházi polgármesternek.

A sírkert alapjait 1990 márciusában vetették meg, amikor dr. Fazekas Árpád (1924-2019) orvos, helytörténész javaslatára a megszüntetett Déli temetőből a városi tanács áthelyezte Szénfy Gyula (1823-1896) ’48-as nemzetőr vörös mészkő sírkövét az Északi temetőbe. A következő évben a Nyíregyházi Városvédő Egyesület kezdeményezésére „Hozzon egy szál virágot Szénfy Gyula sírjára!” megszólítással megemlékezésre hívta a városlakókat.
A nyíregyházi születésű Szénfy Gyulát evangélikus tanító édesapja jogásznak taníttatta, de tanulmányai mellett intenzíven foglalkozott zenével, és részt vett a helyi műkedvelő színtársulat munkájában is. Zsigmond öccsével önkéntesként vett részt az 1848-49. évi szabadságharcban. Szénfy Gyula 1848 őszén a Nógrád megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj őrmestere lett és harcolt Josip Jelačić csapatai ellen. Később hadnagy lett alakulatánál a feldunai hadtestben. 1849 elején áthelyezték a 10. huszárezredbe, majd április 13-án visszahelyezték korábbi alakulatához, illetve az abból szervezett 62. honvédzászlóaljhoz. A nekrológja szerint 13 ütközetben vett részt. A világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült, majd az 1867-es kiegyezés után a nyíregyházi zenei élet egyik kiemelkedő alakjává vált, s ezen kívül tagja volt a Szabolcs megyei Honvédegyletnek is.
1998-ban, az 1848-as forradalom 150. évfordulóján a Nyíregyházi Városvédő Egyesület kezdeményezésére exhumálták az Északi temető más részein található ’48-as személyek sírjait, megmentve ezzel azokat a felszámolástól. Így került ekkor Szénfy Gyula sírja mellé a Kralovánszky család, Fekete János és Kéri Horváth Pál síremléke is. Ezzel a Városvédő Egyesület korábbi felhívása is megváltozott „Hozzon egy szál virágot a ’48-as Sírkertbe!” jelmondatra.

Aligha akad még egy olyan família az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idejéből, amelynek mind a hét férfi családtagja aktív szerepet vállalt a küzdelmekben: a kralováni Kralovánszky családból négyen a nemzetőrségnél, illetve hárman a honvédalakulatoknál szolgáltak. A családfő, Kralovánszky András (1785-1863) 64 évesen őrnagyi rangot ért el, míg a fiai századosok lettek. Ennek az egyedülálló tettnek a hat testvér egyike – éppen a legkisebb – Kralovánszky László (1827-1887) állított emléket, amikor 1884-ben levélformában megírta közlésre szánt családtörténetét, amely a 48. honvédzászlóalj vázlatos történetét is tartalmazza.

A demecseri születésű Fekete János (1829-1912) 1848 őszén szülőfalujáért húzott sorsot, majd a 43. honvédzászlóaljban szolgált és később őrmester lett. A szabadságharc bukása után előbb a demecseri római katolikus egyházközség kántora lett, majd az 1860-as években a nagykállói, később pedig a nyíregyházi római katolikus egyházközségnél látott el ugyanebben a megbízásban szolgálatot. Szénfyhez hasonlóan ő is tagja volt a Szabolcs megyei Honvédegyletnek. 
A Zemplén vármegyéből származó, jogi végzettségű kéri Horváth Pál (1813-1879) a civil életben ügyvéd és megyei táblabíró volt, míg a szabadságharc kitörése után, 1848 őszén a Szabolcs megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj századosává választották. Részt vett a Josip Jelačić elleni harcokban, később pedig honvéd százados lett az alakulatából szervezett 48. honvédzászlóaljban, 1849 januárjától pedig a Központi Mozgó Seregben szolgált tovább. Egy alkalommal indulatában megsebezte egyik katonáját, ezért 1849. január 21-én leköszönt rangjáról. A szabadságharc után megnősült, s 29 évig élt boldog házasságban – ezalatt ügyvédként dolgozott Nyíregyházán.

Az 1848-as sírkert 2002-ben egy újabb sírral bővült: ekkor került át a krasznokvajdai temetőből Nyíregyházára kassai és lublóvári Szakady Adolf (1830-1901) síremléke. A sírkertben Szakady az egyetlen ’48-as szereplő, aki nem Szabolcs vármegyei kötődésű. Raisz Adolfként született Késmárkon, a szabadságharcban pedig a 22. honvédzászlóaljnál volt alhadnagy, s Klapka György tüzértisztjeként meg is sebesült. A szabadságharc bukását követően bujdosott, s csak a kiegyezés után mentesült az üldöztetéstől. Névmagyarosítása is összefüggött a rejtőzködésével. A kiegyezés után tagja volt az Abaúj megyei Honvédegyletnek, és mint magánzó-mérnök dolgozott. (folytatjuk)

Dr. Holmár Zoltán

Borítókép: Az 1848-as sírkert a nyíregyházi Északi temetőben | Fotó: a szerző