Színes vásznain hagyott nyomot maga után

 Hetvenöt éve született a különleges álmait páratlan festői érzékkel megörökítő, de talentumát idejekorán a másvilágra menekítő piktor. Azt a tálentumot, amely már kisiskolás korában megmutatkozott. A képzőművészeti gimnáziumi felvételével a főváros 14 éves korában őt is beszippantotta. Az viszont bizton állítható, hogy a majdani, elismert festőművészt eszméletre segítő kedves Szalkája, no meg a gyönyörű szatmári táj, és szívszerelme, a csodás Tisza egy életre szóló útravalót adott Dienes Gábornak. Az édes-hazai, a hamuba sült pogácsák sokáig kitartottak Mátészalka ország-világ hódító vándorútjára indult fiának tarisznyájában. A piktor élete mind göröngyösebb útjain aztán egyszer csak az utolsó is elfogyott... Kiszállt a nagy játékból, amelyben már úgy érezte, soha többé nem győzhet. Mindössze 63 évesen elköltözött az örök vadászmezőkre. A lexikonok szárazon csak így rögzítik: Dienes Gábor 1948.03.12. – 2010.07.05.

Galériát neveztek el róla

Még ereje teljében, a kilencvenes évek elején egy interjúban így vallott a művészetéről: „Amit csinálok, az mind a gyermekem. Az az érzés vezérel, hogy kaptam Istentől egy ajándékot, amivel élnem kell. Az, hogy én állatokat, embereket különböző szituációban ábrázolok, az én mesém, ez az én költészetem. S ha egyáltalán művésznek nevezhetem magam, akkor engedtessék meg, hogy ezzel a szabadsággal éljek.” A későbbi Munkácsy-díjas festőművészt derűs fiatalkorral megajándékozó Mátészalkája 2010 végén emlékkiállítással, rá egy évre postumusz díszpolgári címmel, 2014-ben pedig a Szentpéteri Zsigmond Kulturális Központban Dienes Galériát avatva fejezte ki őszinte megbecsülését jeles képzőművész fia emlékének. 

GB

Borítókép: Dienes Gábor 75 éves lenne | Fotó: a család archívuma