A piacon még most jön a húsvét előtti roham

– Az idén a tarja, a darabolt comb a legkelendőbb, és sokan keresik a kötözött sonkát. A húsvét főszereplői három hét só és egy hét füst után kerülnek a polcainkra, és szinte azonnal el is kapkodják. Ennek ellenére az előző évhez képest 30–40 százalékkal kevesebb sonkával készülünk, ugyanis azt tapasztaljuk, hogy egyrészt megváltoztak a táplálkozási szokások, másrészt az emberek jobban meggondolják, mire mennyit költenek, és sokan az ünnepi menün spórolnak.

Kérdésünkre, hogy mi a jó sonka ismérve, Liskány Zoltán elmondta: elsősorban a jó hentes, akiben megbíznak a vásárlók, és tudják, hogy minőségi áruval várja őket, nem az ízfokozókkal, vízmegkötővel, gyorspáccal teleszúrt, szinte robbanásig feszülő, az emberi szervezetre káros „műanyaggal”.

Bizalmi kapcsolat

– A hagyományosan, sóval és füsttel készült tarja márványos, kicsit zsírosabb és pikánsabb, a comb szárazabb, a karajt pedig leginkább a rántott húshoz tudnám hasonlítani. A kötözött sonkát is egy szép darab combból vagy lapockából készítjük, nem több részből ragasztjuk össze, ezért olyan gyönyörű, amikor felszeleteljük – fordította ki a mindig kézközelben lógó sonkadarabok egyikét Zoltán, akinél az ünnepi kenyeret, foszlós kalácsot is megvehetik a vásárlók. Lakatos Judit nem kispályás játékos, egy több mint tízkilós füstölt combbal a hóna alatt köszönt el Zoltántól, aki régi ismerőse, jó ideje a Szalámi boltból kerül az ünnepi asztalra a sonka.
– Ez valóban bizalmi kapcsolat, a jó hentes megválasztása legalább olyan fontos, mint a jó orvosé – jegyezte meg mosolyogva, s érdeklődésünkre elárulta: a sonka csak egy része a húsvéti ételsornak, amit munkája miatt egyetlen nap alatt fog elkészíteni.
– Az idén bárányt kért a család, nyolcat vágunk csütörtökön, a felét elajándékozzuk, a másik felét pedig többféleképpen tálalom a saját, kemencében sült kenyeremmel és salátával. Nem maradhat el a házi sárgatúró és a tüdőleves sem, szóval nem fogok unatkozni.

Minden fillér számít

A húsvéti menü kihagyhatatlan hozzávalója a tojás. Kissné Ildikó közel harminc éve része a Búza téri piac életének, sokan rendszeresen tőle szerzik be a házi tojást, aminek ára mérettől függően 85 és 100 forint között mozog nála.
– Hiába tojnak ugyanannyit a tyúkok, ha kevesebb a vevő... Sajnos nem fogy annyi tojás, mint tavaly ilyenkor, ugyanis azok, akiknek minden fillér számít, inkább megveszik a boltokban az árstopos termékeket – magyarázta Ildikó, akinek közel kétezer tyúkja gondoskodik a folyamatos utánpótlásról, így nálunk biztosan nem lesz hiánycikk a tojás.
Sonka, tojás, foszlós kalács, friss zöldségek, már csak a sárgatúró hiányzik a képzeletbeli tányérról – Orosz Pálné pultja mögül pedig egy csodás mazsolás gömb kacsintott ránk. Edit lassan három évtizede kínálja saját készítésű, házi sajtjait, melyek közül főleg a különböző ízesítésű gomolyákat keresik, s leginkább az utolsó pillanatra, péntekre és szombatra hagyják a vásárlást.

A jól bevált recept

– A sárgatúrót rendelésre készítem, az ünnep előtti napokban folyamatosan a tűzhely mellett állok. Mazsolásat és simát egyaránt csinálok, és gondolva a cukorbetegekre, édesítőszerrel is kérhetik a vevők. Egy adaghoz két liter tejre, húsz tojásra, másfél csésze cukorra, vaníliás cukorra és mazsolára van szükség. Lassú tűzön főzöm, amíg összetúrósodik, akkor leszűröm, kendőbe teszem, hagyom lecsepegni, és néhány óra múlva már fogyasztható is – osztotta meg lapunkkal Edit a bevált receptjét. 

CsA