Más májával ugyan, de teljes életet él

Minden világbajnoki érem és helyezés mögött rengeteg munka, lemondás és erő áll, a szervátültetésen átesett sportemberek esetében pedig mindez különösen igaz. Mert ők a világszintű megmérettetés előtt legalább egyszer már komoly csatát vívtak, ráadásul olyat, amelyben nem pusztán egy jó eredmény eléréséért küzdöttek: ott és akkor az életük volt a tét. Korábban úgy gondoltam, hogy a mindennapjaikat alapjaiban határozza meg az állapotuk, s az, hogy egy donor szervével élnek, ám miután a nyíregyházi Balogh Sándorral találkoztam, kiderült, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Észreveszi a szép pillanatokat

Egészen fiatalon, 18 éves korában derült ki, hogy autoimmun betegsége van. Fokozatosan épült le a szervezete, sokat fogyott, és egyre gyengébb lett, majd epevezeték-gyulladást kapott. Próbálta nem elhagyni magát, dolgozott, sportolt, és nem esett pánikba akkor sem, amikor kiderült, hogy májtranszplantáció nélkül aligha élhet sokáig. Felkerült a várólistára és 1999-ben, tíz évvel azután, hogy diagnosztizálták a betegségét, új májat kapott.

– Igyekeztem úgy élni az életemet, hogy ne a várakozás határozza meg a mindennapjaimat, de ez nem könnyű. Végül 1999 augusztusában, éppen az édesanyám névnapján este 11-kor érkezett meg az a hívás, amire akkor már egy éve készültem. Azonnal pakoltam, s másnap megműtöttek. Ennek immár 24 éve, és bár kezdetben nagyon kíváncsi voltam, máig nem tudom, ki volt a donor. Ismeretlenül is nagyon hálás vagyok neki, hiszen megmentette az életem, de az orvosok, s az ápolók is mindent megtettek azért, hogy elkezdődhessen az életem új szakasza. Igyekeztem lazán kezelni az állapotomat, és nem gondolkodtam azon, miért éppen velem történik – szerintem aki folyton a sebeit nyalogatja, egy idő után belehülyül ebbe. Persze, azzal tisztában voltam, hogy transzplantáció nélkül meghalhatok – éppen ezért addig gyermeket sem vállaltunk a párommal. A műtét nagyon sok mindent megváltoztatott, főként azt, ahogy az életről gondolkodom. Igyekszem mindennek a jó oldalát nézni, megélni és értékelni a szép pillanatokat. Nem azt mondom, hogy soha nem húzom fel magam, de apróságok miatt nem idegeskedek, és hálás vagyok azért, amim van. Negyedévente orvosi kontrollra járok, gyógyszert is szedek, de az, hogy nem a saját májammal élek, szinte semmiben sem akadályoz.

Számukra ez a természetes

– A mozgás mindig is az életem része volt, a véletlen pedig úgy hozta, hogy öt évvel ezelőtt bowlingozni, majd dartsozni kezdtem. A Magyar Szervátültetettek Szövetsége tagjaként hetente járhatok edzeni Budapestre, a tavalyi kvalifikációs versenyek pedig olyan jól sikerültek, hogy áprilisban részt vehettem a Szervátültetettek Világjátékán Perth-ben. Egyéniben harmadik lettem, Juhász Zoltánnal pedig megnyertük a párosok versenyét – az edzőnk Soltész István –, ami nagy siker, hatalmas öröm. De ami még szebbé tette mindezt, az a rengeteg dicséret és elismerés, amit utána az ismerőseimtől, barátaimtól kaptam. Sokan nem is tudták, hogy szervátültetett vagyok, és bár lehet, hogy furcsán hangzik, de mi magunk között sem beszélgetünk erről, hiszen számunkra ez a természetes állapot – mesélte Balogh Sándor, aki igyekszik a pozitív életszemléletét a sorstársainak is átadni. – Nemrégiben felkeresett egy barátom ismerőse, aki hasonló műtét előtt állt. Kétségbeesett volt, és nem tudta elképzelni, hogyan élhet ezek után. Egy órát beszélgettünk, majd azt mondta, óriási lökést adott neki, hogy látta: a beavatkozással nem ér véget az élet – mesélte Sándor, akinek két lánya született, és aki mellett mindig erős bástyaként állt a családja. Az édesapja volt az, aki orvostól orvosig vitte, ő a legnehezebb időkben sem adta fel a reményt. És hogy milyen furcsa a sors? Sándornak a mája az életét jelenti, az édesapjának pedig sajnos a halálát: májbetegségben halt meg tavaly decemberben.

Az édesapjáért versenyzett

– Perth-ben érte versenyeztem, számomra a bronzérmem is aranyat ér, hiszen az ő emlékének ajánlottam – mondta elérzékenyülve Sándor, aki a családi vállalkozásukban dolgozik, a szabadidejében pedig kreatív dolgokkal foglalkozik. Bízik benne, hogy jövőre részt vehet a Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa-bajnokságán, de addig is éli az életét. Úgy, mint bármelyikünk. Illetve egy sokak által ismeretlen tapasztalattal felvértezve: új májra várva nap mint nap szembenézett az elmúlással, így az élete minden percéért hálás.  

A Szervátültetettek Világjátékán a tizenegy sportág különböző korosztályokban megrendezett viadalain 18 arany-, 24 ezüst- és 18 bronzérmet harcoltak ki a magyar versenyzők. A 45 ország részvételével Perth-ben megrendezett eseményen 19 vese-, 7 máj-, 3 csontvelő- és 3 szívátültetett sportoló vett részt a Magyar Szervátültetettek Szövetsége nemzeti válogatott csapatában: a sportolók tizenegy sportágban (asztalitenisz, atlétika, bowling, darts, kerékpár, petanque, squash, tenisz, tollaslabda, úszás, virtuális triatlon) mérték össze erejüket. A legeredményesebb sportágak az úszás, az atlétika, az asztalitenisz és a bowling voltak, de a petanque is hozott aranyérmet. Két új világrekord is került a magyar csapat neve mellé: a veseátültetett dobóatléta, Mihálovits Tamás súlylökésben a 2 évvel ezelőtti saját világcsúcsát döntötte meg, a szívátültetésen átesett Pengő László úszó pedig 50 méteres hátúszásban állított fel új korosztályos világrekordot.

SZA