Erdélyi kopó: meglátni és megszeretni

Sokan veszélyeztetve látják a hungarikum kutyafajták fennmaradását, jövőjét, ezért sorozatot indítottunk az őshonos kutyafajtákkal kapcsolatban. Egy-egy cikkben foglalkoztunk már a puli, a pumi, a mudi, a magyar vizsla, a drótszőrű magyar vizsla és a magyar agár tenyésztésével, a mai írásunkban pedig az erdélyi kopót állítjuk reflektorfénybe. Sorozatunkat a komondorral és a kuvasszal fejezzük majd be. 

Egy erdélyi kopó a bemutatón 
A kilenc kutyafajta közül talán a legnehezebb helyzetben az erdélyi kopó van, amit az is jelez, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében nem találtunk tenyésztőt, s mindössze egy olyan gazdát ismerünk, aki erdélyi kopót tart. 
Ez a kutyatulajdonos dr. Papp István főorvos, aki a nyíregyházi székhelyű Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület alelnöke is egyben. 
E sorok írója a doktor úrral és kutyájával még 2019-ben találkozott Tiszadobon, a Vadászkamara vármegyei szervezete ugyanis ott rendezte meg a vadászkutyák napját, s akkor az érdeklődők is megismerkedhettek az általa felvezetett erdélyi kopóval. 
– Az erdélyi kopóval sokáig távszerelem jellegű kapcsolatban éltem, ugyanis vagy húsz évvel ezelőtt valahol megláttam, és a meglátni és megszeretni érzése lett akkor úrrá rajtam. A külleme és az egyénisége is vonzott, így aztán sokat olvastam erről a kutyafajtáról. Korábban pulijaink voltak, vagyis már a kezdetekkor elköteleztem magam az őshonos magyar kutyafajtákkal. 
Kapcsolat a tenyésztővel 

– Az olvasás és a tájékozódás során kapcsolatba kerültem a Bükkaljai Kennel tulajdonosával, Balogh Eszterrel, aki akkor még Sajószögeden lakott. Amikor végleg eldöntöttem, hogy erdélyi kopót akarok venni, már tudatosan őt kerestem, csakhogy időközben Kaposvár környékére költözött. 
– A tőle származó, illetve továbbtenyésztett kutyák azonban továbbra is a felügyelete alá tartoznak, így jól tudta, hogy hozzám legközelebb hol van tenyésztett kutya, végül Csepelről került hozzám az erdélyi kopóm, Bükkaljai Vadűző Ikon – elevenítette fel az előzményeket dr. Papp István. 
– Ettől a kutyafajtától tulajdonképpen azt kaptam, amit vártam. Aki olyan kutyára vágyik, ami még a gazdi gondolatát is lesi, annak nem való az erdélyi kopó. Ez a kutya rendkívül önálló, független, hiszen több száz év alatt erre lett kitenyésztve. 
– Az erdélyi kopóval eredetileg úgy vadásztak zömében a magas hegyi területeken, hogy két-három kutyát elengedtek, és az állatok felkutatták a nagyvadat, régebben a bölényt, a medvét, a vaddisznót, a szarvast. Nem az volt a céljuk, hogy leteperjék, megfogják, hanem hogy a vadat kiugrasszák rejtekhelyéről, ami aztán menekül a megszokott csapásain, útvonalain, csakhogy ott már a vadászok várták. 
– A kopó éles, messzire elhangzó csaholással űzi a vadat. A hozzáértők szerint – nekem ebben nincs tapasztalatom – a kutya csaholásából, a hangszínből meg lehet mondani, hogy medvét űz, vaddisznót vagy éppen szarvast. 
Emberi életek mentése 
– A kutyámat, Ikont nem vadászatokra, hanem emberi életek mentésére használom. Huszonnégy éve tagja vagyok a Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesületnek, s dolgoztam már mentőkutyaként labradorokkal, belga­juhásszal, német juhászkutyával. Jött az ötlet, hogy én a mentést, az emberkeresést meg szeretném próbálni erdélyi kopóval. Mindenki le akart beszélni róla, mert szemben akár a pásztorkutyákkal, akár a vizsla és labrador jellegű vadászkutyákkal, amelyek lesik a gazda gondolatát, tekintetét, figyelik a kézmozdulatát, s annak megfelelően cselekszenek, a kopó nem ilyen, a kopó önálló. 

Huncut is tud lenni 
– Először azzal próbálkoztam, hogy a „mantrailing” műfajban dolgozzunk együtt. Ilyenkor egy adott személy szagmintájáról indulunk el, s annak nyomán találja meg a kutya az eltűnt illetőt. Ez abban különbözik a klasszikus rendőrségi nyomkövetéstől, hogy ott talajtöréseket és finomabb jeleket figyelnek, itt viszont a tereptárgyakra lerakódott szagmolekulákat gyűjtik össze a kutyák, s a tényleges nyomvonaltól akár 10-20 méterre is kilenghetnek, hiszen lehet, hogy a levegő mozgása az épület falára, villanyoszlopra vagy bármilyen más tereptárgyra elviheti a keresett személynek a szagát. 
– Ennek az az előnye, hogy elvileg régebbi nyomot is tud követni a kutya, illetve épített területen, városi környezetben is jól tud dolgozni. 
– Bizonyos sikereket értem el Ikonnal, viszont a zöldterületen nagyon kijött belőle a vadászvér. Ha a keresett személy nyomát egy vad nyoma keresztezte, akkor szívesen átváltott a vadnyomra. 
– Ráadásul olyan okos volt, hogy egy idő után rájött, ha azt nagyon vehemensen, csaholva kezdi el követni, a gazdi rájön, hogy rossz nyomon vagyunk. Ezért most már eljátssza, hogy úgy megy a vadnyomon, mint előzőleg az ember nyomán, és csak a legvégén kezd el csaholni, és akkor bukik le, amikor már a dagonyában mentünk két-három kilométert. 
– Nagyon huncut, nagyon tökéletlen tud lenni. Gyakorlatilag mindent meg tud jegyezni, csak nem biztos, hogy mindent meg is akar jegyezni. Ezért átváltottam a romkeresésre, ahol kisebb az esélye, hogy vaddal találkozik. A romon viszont abszolút önállóan dolgozik. 
– Én a rom szélén megállok, megkapja az utasítást, s akkor bejárja a terepet. Kétféle személyt jelez: vagy olyat, akinek érzi a szagát, de nem látja, mert zárt helyen van elbújva, vagy olyat, aki nem mozog. 
– Azok a személyek, akik a romokon jönnek-mennek – gondolok a tűzoltókra, a hozzátartozókra, mint egy igazi katasztrófa esetében – számára közömbösek. Lehet, hogy megszagolja őket, de csak kizárás céljából, s keresi tovább a törmelék alatt lévőket. Egyelőre úgy néz ki, ezt a munkát nagyon sikeresen tudja végezni – magyarázta a főorvos. 
Rendkívül értékes kutyafajta 

– Már egy alapvizsgán, illetve egy A fokozatú szimatvizsgán túl vagyunk, a napokban pedig a Nemzetközi Mentőkutya Szövetség (IRO) romkutató vizsgájának B fokozatát teljesítette Ikon a „szimatmunka” fázisban. Itthoni személykereséseken már voltunk, de ezek elkóborolt személyek voltak, nem romos területen kellett őket megtalálni. 
– Szerencsére itthon kevés az összedőlt ház, az idei törökországi földrengéskor pedig nem került be a csapatba, hiszen nincs még akkora tudása, tapasztalata. Befejezésül azt mondhatom, hogy mindenképpen meg kell menteni az erdélyi kopót, mert rendkívül értékes kutyafajta – tette hozzá dr. Papp István.