Legyen minden gyermeknek jó élete!

A gyermekek jóléte és védelme volt a témája annak a szakmai konferenciának, amit Mátészalkán tartottak. A Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei önkormányzat vissza nem térítendő TOP-támogatást nyert az „Itthon, együtt, közösen Szabolcs-Szatmár-Beregben” című pályázat megvalósítására, melynek elsődleges célja, hogy a vármegyében élők identitástudatát erősítsék. 
Vármegyénkben a gyermekvédelemnek évtizedek óta nagyon fontos szerepe van, és kimagasló szakmai eredményeket érnek el. Ezt mutatja az is, hogy a régi gyermekvédelmi törvény megreformálására megalkotott, 1997 novemberében elfogadott új törvény előzményeit vármegyénkben kezdték el és dolgoztak ki itteni szakemberek, amit aztán az egész országban alkalmaztak és öntöttek jogszabályba. Ez az alapja a hazánkban ma is működő gyermekvédelmi rendszernek. 

Alázatos munka 

A szalkai gyermekjóléti konferencián neves szakemberek keresték a válaszokat és a megoldásokat arra, hogy miként lehet a pedagógia eszközeivel segíteni a gyermekvédelmi ellátórendszerben gondozott gyermekek helyben maradását és boldogulását. A rendezvény célja az is volt, hogy a vármegyei gyermekvédelem és gyermekjóléti szolgálat területén küldetést vállalóknak fórumot teremtsenek az eddigi eredmények megosztására. 
A fórumot Baracsi Endre, a vármegyei közgyűlés alelnöke nyitotta meg. Megköszönte azt az áldozatos munkát, szolgálatot, amit a jelenlévők végeznek, valamint mindenkinek kifejezte a háláját, akik ezen a nehéz területen tevékenykednek. Kovács Sándor országgyűlési képviselő a gyermekvédelemben dolgozott, így több jelenlévőt is volt munkatársként üdvözölt. Saját régi szakmai tapasztalatait osztotta meg a fórumon, majd kifejtette, hogy a népjóléti bizottság alelnökeként a feladata a kormány által deklarált gyermekjólét, családpolitika és egyéb szociális gondoskodáspolitika védelme. 
– Szakmai hozzáértéssel hozzuk meg a törvényeket és menedzseljük az intézményeket egyházakkal, civil szervezetekkel együtt – fogalmazott az országgyűlési képviselő, és ennek a munkának az általa is megélt nehézségeiről, problémáiról beszélt, valamint arról, hogy az elmúlt évtizedek alatt mennyit fejlődött a gyermek- és családvédelem hazánkban. 

Szakmai elhivatottság 

A vármegyei gyermekvédelmi központ intézményeiben élő gyerekek egy igazán ütős műsort adtak elő.
A Szabolcsi Dobverők után Nagy Katalin, a Baktalórántházai Kistérségi Szociális Központ intézményvezetője fejtette ki, hogy számukra fontos, és célként tűzték ki, hogy a megvalósítandó programok a helyi közösség egészére pozitív hatást fejtsenek ki, valamint hozzásegítsék a hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportokat körülményeik javításához, identitásuk megerősítéséhez, és hosszú távon elősegítsék a gyermekes családok ismétlődő szegénységi körének megtörését. 
Magyar-Kósa Tímea, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Nyírpilisi Általános Iskola intézményvezetője a deszegregációt elősegítő oktatási stratégiájukat ismertette, valamint azt, hogy milyen alternatív pedagógiai módszereket használnak az agresszió visszaszorítására, diákok felelősségvállalására, tanulmányi eredmények javítására, hiányzások visszaszorítására, gyermekek fejlesztésére. 
Fekete Marianna Sarolta, a Nyíregyházi Ridens intézményvezetője is büszkén mesélt arról a csillogásról, amit a gyermekek szemében látnak a különböző programok alkalmával, amikor együtt ünneplik meg a karácsonyt azokkal, akiknek nem adatott meg, hogy családban nőjenek fel. Már 26 éve állnak a fogyatékos tanulók szakmai képzésének szolgálatában 14–26 éves korig. Szegregált szakiskolai képzésben családellátó, háztartásvezető, kerékpárszerelő, parkgondozó, számítógépes adatrögzítő szakmát tanulnak az enyhén értelmi-fogyatékos diákok, és integrált, kis létszámú gimnáziumi képzés folyik.

Identitástudat 

Soltész Erzsébet, a Szent Lukács Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ intézményvezetője a görögkatolikus egyház szerepére, a lelki vezetők jelenlétének fontosságára hívta fel a figyelmet. A feladat a régi mintázatok, bevésődések felülírása, az új – társadalmilag elfogadott – normák belsővé tétele, a feltételek nélküli elfogadás, a gyermekek egyéni adottságainak feltérképezése, stabil identitás, reális jövőkép kialakítása.
Repelik Anikó, a gyermekvédelmi központ vármegyei intézményvezetője részletezte, hogy 452 gondozottjuk van, 6–28 éves korosztályú fiatalok. A roma gyerekek száma kiemelten magas, jellemzően 5-6. gondozási helyként vannak jelen az életükben, akikre az alulszocializáltság, jelentős iskolai elmaradások, identitásproblémák jellemzőek. Az intézményvezető az eredményeiket vázolta, kitért arra, a zene és a tánc hogyan segíti a gyerekeket a célok megvalósításában, az identitások elérésben. Mint fogalmazott: a zene felszabadítja a lelki elfojtásokat, a tánc fizikai értelemben helyreállítja az izmok görcsösségét, a test és a lélek megbomlott harmóniáját, így terápiás hatása van az életkrízisek megoldásában és az érintésen át, mint nem verbális kommunikáción alapuló eszköz, a társas zavarok feldolgozásában. A konferenciát a Karaván autentikus cigány tánccsoport hangulatos műsora zárta. 
LN