Vészhelyzet az erdőben: megnyugtató vége lett a madármentésnek

Milyen vészhelyzet lehet egy fafeldolgozó üzemben, amihez pont én kellek? Ez a kérdés merült fel Petrilláné Bartha Enikő fejében; épp erdőpedagógiai foglalkozást tartott, amikor csöngött a telefonja, Kulcsár Imre, a Nyíregyházi Erdészet fagyártmány üzemének vezetője kereste a Pál Miklós Erdészeti Erdei Iskola vezetőjét azzal, hogy vészhelyzet van.
„Megkaptam a kérdésre a választ: a készáru kamionra rakodásánál a kalodák között fiókás fészekre találtak. A targonca leállt, engem vártak. Kiderült, hogy a rakodásnál leemelték a kérgezett, hegyezett oszlopokkal megrakott felső kalodát, és az alsó tetején bukkantak rá a fészekre hat tollasodó, 10 napos barázdabillegető fiókával. A madár a két rekesz közé, a szűk résbe építkezett, de most tető nélkül maradt, és a másik árut is fel kellett volna rakni a kamionra. Olyanról már hallottam, hogy egy traktorban költő billegetőpár követve a mozgó járművet, etette és felnevelte fiókáit, de csak nem követhetik a fészket Dániáig?!” – osztotta meg a történetet a Nyírerdő ZRt. honlapján a Madas László Emlékéremmel is elismert szakember.

„Ez tényleg vészhelyzet! Lehetőség a fiókák felnevelése is, de jobb, ha ezt a szülők teszik. Az emberhez szokott madarak későbbi életükben sokkal több veszélynek vannak kitéve. Úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát, a fészek eredeti helyéhez legközelebb kerestünk olyan kalodát, melyet legalább egy hétig még nem mozdítanak el. 3-4 méterre találtunk is egy megfelelőt, ide raktam át a fiókás fészket.

Reméltem, hogy az eleségkérő hangot meghallva a billegetők tovább etetnek, de egy óra múlva, amikor újra ellenőriztem őket, a szülők sehol sem voltak, és a kicsik éhesen tátogtak föléjük tartott kezemet látva. Nem sok híja volt, hogy elhozzam őket, de végül alkonyatig adtam egy kis haladékot. Este 7 óra körül, az újabb ellenőrzéskor már elégedetten és jóllakottan bújtak össze a fészekben. Úgy látszik, csak elég éhesnek kellett lenni ahhoz, hogy hangosabb követelésüket a szülőpár meghallja.

Azóta szépen fejlődnek, a fotók két nappal a mentés után készültek. Lassan kirepülnek, aminek ideje is, mert a következő héten ezeket a kalodákat is elszállítják. A fiókákat meggyűrűztem, hogy továbbra is nyomon követhessük őket. A történet nem fejeződhetett volna be ilyen szépen, ha kollégáim nem lennének ilyen segítőkészek, figyelmesek, és nem viselnék szívükön az erdészeten, és az erdőn élő madarak sorsát! – olvasható a történet az erdészet honlapján Petrilláné Bartha Enikő elbeszélésében.

Fotó: Nyírerdő