Zarándokok

2023.07.24. 14:00

A személyes találkozásokra buzdít a zarándoklat

A digitális technika áthatja mindennapjainkat, de egymás jelenlétét sohasem fogja pótolni.

Miklós István

A szakadó eső sem tántorította el a zarándokokat, hogy megmásszák a Geri-dombot

Fotó: Dodó Ferenc

Az idén is megrendezte a 22+ Zarándoklatot a Miskolci Egyházmegye. A lelkes 22 és 35 év közötti fiatalok Tokajból indultak útnak július 20-án, hogy aztán Nyíregyházát érintve a nemzeti kegyhelyünkre, Máriapócsra zarándokoljanak. A fiatalok pénteken értek a megyeszékhelyre, és bár már addigra jó néhány kilométer volt a hátuk mögött, megmászták a nyíregyházi Geri-dombot is.

Nyíregyháza egyik legmagasabb pontján beszélgettünk Orosz Atanázzal, a Miskolci Egyházmegye püspökével.

Félszázan zarándokoltak

Lapunknak elmondta, mint minden zarándoklatnak, a 22+-nak is az a célja, hogy a Jóistenhez megtérve valóban teljesebb értékű emberekként foroghassunk a társadalomban, a családunkban. Jobban megtalálhatjuk a helyünket a világban, de azt is tudatosítani kell, hogy e világon túl a mennyei hazánk is vár bennünket, és az Isten országához is tartozunk. A végső állmása a zarándoklatnak Máriapócs, ami a nemzeti kegyhelyünk, és összefogásra is biztat bennünket – árulta el lapunknak a megyéspüspök.

A résztvevő fiatalok többsége a Mária-tiszteletben nőtt fel, és égi édesanyánkhoz hazafelé is tartunk Máriapócsra – legalábbis mi mindnyájan így érezzük. A résztvevők száma 55–60 körül mozog, és bár a Miskolci Egyházmegyéből indultunk a legtöbben, Szerbiából, a Dunántúlról és a fővárosból is érkeztek hozzánk fiatalok. Akik a környékről származnak, azok sem csak itt csatlakoztak hozzánk: több olyan fiatalról tudok, aki Nyíregyházáról vagy Debrecenből visszautazott Tokajba, hogy már az első kilométerektől kezdve együtt zarándokolhasson velünk – hívta fel a figyelmet Orosz Atanáz.

A döntés kérdése az idei mottó

– A 22+ zarándoklat létrehozásakor az volt a fő célunk, hogy a fiatal felnőtteknek is legyen egy olyan zarándoklatuk, amely munka-kompatibilis, és a résztvevők a hivatásuk mellett is könnyedén szakíthatnak rá időt – ezt már Sallai Szabolcs atya, a Miskolci Egyházmegye ifjúsági irodájának a vezetője árulta el lapunknak. Kifejtette: az ifjúsági zarándoklatok korábbi résztvevői fiatal felnőttként újra találkozhatnak ezen a rendezvényen.

– Az idei út mottója a döntés, a jó és a rossz közötti választás kérdése. A legtöbb elmélkedés bibliai alakok történetein át volt hallható. Többek között az is, ami Jákobnak, a csaló ősatyának fordulatos tevékenységét mutatta be a résztvevőknek, itt, a Geri-domb tetején. Kárpátaljáról is érkeztek hozzánk görögkatolikus testvérek, ugyanakkor római katolikusok is velünk tartanak Máriapócsra. Emellett Székesfehérvárról, Budapestről is jöttek hozzánk fiatalok – tette hozzá Sallai Szabolcs.

Sokszor hallani, hogy meg kell szólítani a ma fiatalságát, és kicsit kiszakítani őket a digitális világ útvesztőiből. Sallai Szabolcs atya szerint ez nem mindig könnyű, ugyanakkor az ifjúság vágyik a találkozásokra.

Üdítő találkozások

– A személyes jelenlét felüdülés a mostani, digitális berendezésekkel átitatott napjainkban. Fontos együtt lenni egymással, a Jóistennel és a természettel egy közösségben lenni. Én úgy látom, mindig fontos volt a fiatalokat személyesen is megszólítani. Persze, a Miskolci Egyházmegye is szeretne haladni a korral, mi is teszünk közzé felhívásokat a közösségi médiában, ugyanakkor még mindig a személyesség számunkra a legfontosabb. Amikor odalépünk valakihez, ő érzi, hogy gondoltunk rá, van közöttünk keresnivalója, és bármennyire terjed a digitális tér, ezt sohasem fogja pótolni – hangsúlyozta Sallai Szabolcs.

A 22+ zarándoklat második estéjén, pénteken Kriván Anita görögkatolikus hegymászó tett tanúságot hitéről. A sportember egy korábbi interjúban úgy nyilatkozott, „5000 méter fölött oxigénhiánnyal is küzdünk, minden lépés nehézséget jelent. Ha kevésbé emelkedős a terület, akkor száz, ha kicsit meredekebb, ötven lépést tudunk megtenni. Ez általában egy Miatyánk, vagy egy Üdvözlégy-távolság. Sokszor nem is a lépést számolom, hanem mondom az adott imádságot vagy egy rózsafüzért, és ez alapján tudom, mikor állhatok meg, hogy egy kis levegőhöz jussak a következő szakasz előtt. Olyankor elég közel érzem magam a Jóistenhez." 
MI

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában