Frissen vágott galamb és fürj a menü

A Magyar Solymász Egyesület mottója szerint a solymászat magyarságunk gyökereiből táplálkozó örökségünk. Hagyományőrző szerepe vitathatatlan, hiszen legalább 4000 éves múltra tekint vissza; Belső-Ázsia pusztáin élhetett az a gyűjtögető nomád, aki először tartott vadászmadarat. A honfoglaláskor már egy solymászatot magasan művelő nép jött a Kárpát-medencébe, és számos feljegyzés, írásos emlékmű, dombormű tanúskodik a hazánkban virágzó solymászatról.

A lovagok példaképei voltak

Amikor elterjedtek a lőfegyverek, a solymászat háttérbe szorult, és egy-egy paraszti solymász kivételével a XVII. században el is tűnt hazánkból, mígnem egy olasz származású magyar földbirtokos, herceg Odescalchi Zoárd Angliából hozatott a tuzséri birtokára madarakat és szakembereket, hogy újraélessze ezt a szép vadászati módot. Hatására alakult meg a Magyar Solymász Egyesület az 1900-as évek elején Nemeskéri-Kiss Géza vezetésével. A magyar solymászokat Galántai Lelovich György tette igazán híressé, több díjnyertes magyar filmben szerepelnek betanított madarai. Ő volt Magyarországon az utolsó hivatásos solymászmester, aki még lóhátról űzte a vadlibát, gémeket a hortobágyi halastavaknál.

Kovács Ervin solymász Visegrádról érkezett a Sóstóhegyen táborozó gyerekekhez, hogy elmesélje, milyen a közös munka ezekkel a nemes ragadozókkal. A bemutató előtt volt egy kis időnk beszélgetni, így megtudtuk: már az édesapja is ezzel foglalkozott, s viszonylag korán „megfertőzte” fiát, aki gyermekkora óta él a madarak bűvöletében.

– A solymászathoz elsősorban elszántság és rengeteg idő szükségeltetik, valamint egy ragadozómadár, ami lehet sólyom, sas és héja is. Minden a tanítással kezdődik, alapidomítás után következik a bevezetés, végül a bevadászás, beröpítés. Érdemes tudni, hogy a ragadozómadarak etológiája nem hasonlít azokhoz az állatokéhoz, melyekkel az ember körülveszi magát. Eltérő viselkedésük miatt az idomításukhoz is másként kell hozzáállni: a tanulási folyamatuk hosszabb, és csak finom módszerekkel lehet sikert elérni náluk. Nincsenek kényszerítőeszközök, nagy hangsúlyt fektetünk a jutalmazásra, de ami a legfontosabb: ezek a madarak alapvetően mindentől rettegnek, el kell hát nyernünk a bizalmukat, ami durva bánásmóddal nem működik – magyarázta Ervin, s hozzátette: körülbelül egy év alatt lehet beröpíteni az állatokat, a különböző programokon szereplő madarakat azonban sokkal több inger éri, mint a vadászatra használt társaikat, ezért azokat „csak” a második évben lehet bemutatóra vinni.

Különleges bánásmód

Kérdésünkre, hogy meddig lehet társa a solymásznak a madara, elmondta: az állat méretétől függően 15 és 50, sőt, akár hetven évig is. Ekkor szólt hozzá először a beszélgetéshez a képen szereplő fiatal, alig egyéves sólyom. Hangja a városiaknak leginkább a természetfilmekből lehet ismerős, vidéken azonban már nemigen kapják fel rá a fejüket az emberek.

– Ezek a madarak különleges bánásmódban részesülnek, nem előregyártott tápokkal etetjük az állatainkat, hanem mindig frissen vágott galambbal, fürjjel, vegyes takarmánnyal, illetve megfelelő tartási körülményeket teremtünk. Sokan mintegy hobbiként, a munkájuk mellé próbálják beszorítani a solymászatot, illetve vannak azok, akik hozzám hasonlóan e köré építik az életüket.

Macskabagoly a kamrában

A visegrádi solymásznak három gyermeke van, akik – mint ahogy ő is – belenőttek édesapjuk szenvedélyébe.

– Szinte a születésüktől fogva állatokkal vannak körülvéve,  a ragadozómadarainkon kívül jelenleg a kamrában egy macskabagoly, a vendégfürdőben pedig egy örvös galamb lakik, de vannak papagájaink, kutyáink és macskáink – sorolta Ervin, s megjegyezte: talán a kisebbik fia lesz az, aki „továbbviszi a lángot”, szereti a madarakat, szarkát és galambokat nevel.

– A solymászat iránt érdeklődők sem rögtön nemes ragadozómadarakkal, hanem varjú- és galambfélék idomításával kezdik, úgyhogy még bármi lehet belőle.