Ismét őzikét mentett a nyíregyházi háziorvos

– Nincsenek véletlenek – szögezte le már a történet elején dr. Kiss Csaba. A háziorvos, aki az állatok, és főként madarak mentéséről is méltán ismert, éppen egy mentési gyakorlatról tartott haza, fáradtan, alig várta, hogy pihenhessen, amikor Nagygyőri Anna hívta. 
– Elmondták, hogy a park­fürdőnél egy mély betoncsatornában – ide vezetik a fürdőből a vizet – van egy őzgida, s nem tud kijönni a „csapdából”. Megfogni sem tudták, nem lehetett kiemelni. Épp a közelben voltam, két-három perc múlva már láttam, hogy az állat önerőből valóban nem fog tudni kimászni a kanálisból, ám amikor elindultam felé, ijedten futkározni kezdett a pár hónapos gida. Ide-oda szaladt, félig-meddig sikerült megfogni, de átugrott a vízbe, onnan pedig már tényleg nem tudott volna szabadulni segítség nélkül. Végül sikerült megfogni, a hónom alá vettem, és Hanyicska Zsolttal kiemeltük. 
– Kint alaposan megvizsgáltuk, hogy nincs-e valamilyen sérülése, de épségben megúszta a kalandot, ami szinte hihetetlen, majd visszaengedtük az erdőbe – mondta Csaba, aki szerint is minden bizonnyal vizet keresve jutott ilyen közel a lakott területhez, s csúszott bele a csatornába. 
Éhen halhatott volna 
– Ha nem veszik észre és sokáig ott marad, néhány nap múlva éhen halhatott volna, de egy kóbor kutya támadása is végzetes lett volna a számára – latolgatta az állatmentő emberorvos, aki megerősítette, tapasztalhatjuk, hogy a vadak egyre közelebb jönnek a lakott területekhez. 
– Bármikor találkozhatunk velük, ahogy Sóstóhegyen sem meglepő, ha őzet, egyszer-egyszer rókát látnak a házak környékén. Ez pedig azt is jelenti, hogy a természetes élőhelyük csökkenésével, ahogy az utak kisebb részekre szabdalják az erdőt, emberközeli helyekre merészkednek.