Még mindig sok a sittes tetkó

A legrégebbi ismert emberi tetoválást Ötzi viselte, az 1990-es években az Alpokban talált férfi múmia; korát körülbelül 5000 évesre becsülik. Bőre párhuzamos és keresztre emlékeztető rajzolatokkal volt díszítve. Ilyen mélyre nyúlnak hát a gyökerei a testmódosítás egyik legkíméletesebb, ám kifejezetten látványos formájának. 
Ha Nyíregyházán szóba kerül a tetoválás, egészen biztosan elhangzik a Rosco név is. Szántó Rolandé ugyanis a város legrégebbi szalonja, ahol évtizedek óta készülnek a bőrre álmodott alkotások. A Szabolcs Online podcastsorozatának vendégeként nemrég a tetoválóművésszel beszélgetett Till Szabolcs.

Skorpióval kezdte 

– Gyermekkoromban, a hetvenes években találkoztam először a tetoválásokkal. Figyeltem a felnőtteket, és rácsodálkoztam, hogy az ember nemcsak „csupasz” lehet, hanem eltérhet az átlagtól, a különböző színvonalú minták egyedivé tehetik – idézte fel a művész, aki szerint ahogy ötezer évvel ezelőtt, úgy ma, a modern korban is számtalan oka, motivációja lehet a tetováltatásnak. A legtöbb minta vallási, mitológiai témájú lehetett, az egy csoporthoz tartozás jelképeként csinálhatták egymásnak az emberek, esetleg azért, hogy szerencsét hozzon. Hazánkban sokáig a bűnöző életmóddal hozták összefüggésbe a tetoválásokat. 
– Magyarországon a kilencvenes évek elején jelent meg a minőségi, színes tetoválás elkészítésére alkalmas technika, ám hiába telt el azóta közel harminc év, nehezen kopik ki a köztudatból ez a sztereotípia – jegyezte meg Rosco, hozzátéve, hogy azért még bőven látni igénytelen, „sittes” tetkót. Pedig ma már világhírű színészek, sportolók, sőt politikusok is nyíltan viselnek tetoválást. De vissza a kezdetekhez. 
– A közvetlen környezetemben nem volt, így az utcán nézegettem a tetovált embereket. Már óvodásként szerettem rajzolni, s ez végigkísérte az életemet. Azt hiszem, 1992-ben jött az ajánlat, hogy próbáljam ki a tetoválást. Rajzolóként izgalmasnak találtam az új felületet és eszközt. Ma is jól emlékszem, életemben először egy skorpiót tetováltam egy férfi mellkasára. Kezdésként kisebb, egyszerűbb kivitelben, így is elég volt végig­ülni azt a pár órát ijedten, izzadtan, remegő kézzel. Ráadásul a vendég ugyanúgy érezte magát, mert neki is az volt az első tetoválása. Mindketten elégedettek voltunk, bár ma már nem ezt mondanám... 
– Azt azonban meg kellett tanulnom, hogy mindez felelősséggel is jár. Nem lehet ilyen-olyan okból, fogadásból bevállalni, mert a rossz tetkó ugyanúgy egy életre szól, mint a szuper minőségű – hangsúlyozta Rosco, akinek olyannyira bejött a tetoválás, hogy 1994-ben megalapította a saját vállalkozását. Előbb a Petőfi téri Park üzletházban fogadta a vendégeket, aztán 2002-től másik helyen található a műhelye. 
A tetoválás, ha jól csinálják, művészet, de ha őszinték akarunk lenni, ritkán találkozunk igazán igényes, jól kidolgozott alkotással. Hogy mi ennek az oka? Rosco úgy véli, hogy felhígult a szakma, s már nem feltétlenül a művészetről szól. Nem lenne szabad kizárólag üzleti megfontolásból kézbe venni a tetoválógépet, de ez fordítva is igaz, sokszor a minőség rovására megy a darabszám.

Mindent, olcsón, azonnal 

– Ez egy szolgáltatás, és egyik fél számára sem mindegy, hogy milyen tetoválással távozik az ügyfél, mit látnak majd rajta az utcán az emberek. Én szeretek a vendégekkel hosszan beszélgetni, és ha nem elég jó a minta, amit hoznak, ha sokkal szebb, művészi színvonalú is lehetne ugyanennyi pénz, idő és fájdalom árán, természetesen megpróbálom irányítani a látásmódjukat. Azt is meg kell tanulniuk a vendégeknek, hogyan tetováltassanak – hívta fel a figyelmet Rosco. 
– A legfontosabb a megfelelő minta megtalálása, annak elhelyezése és a türelem. Nagyon ritka az olyan minta, amit ugyanúgy kell átmásolni, ahogy a képen szerepel, hiszen ha az emberek jobbat látnak, jobbat is szeretnének. A gond a türelemmel vagy inkább annak hiányával van, mert ha azt mondom, hogy a kívánt minta egyelőre nincs az asztalon, néhány napig várni kellene, vannak, akik inkább elmennek egy másik szalonba, ahol azonnal rájuk varrják, viszont lehet, hogy nem olyan minőségben, mint amilyet szerettek volna. Rohan a világ, óriási a technikai fejlődés, ami kihat az agyra is: minden azonnal kell – vagy inkább tegnapra –, olcsón és szuper színvonalon. Nyilván ez a fiatalokra jellemzőbb, de előfordul az idősebbeknél is. 
 

– Az ázsiai minták mindig népszerűek voltak, valószínűleg azok is maradnak, ellentétben néhány korábban felkapottal, mint az indiánfej, skorpió, ökörkoponya. Igaz ez a nonfiguratív, törzsi motívumokra is, ma már azonban alig kérnek ilyeneket...  

KM 
 

Borítókép: Szántó Roland Rosco nemrégiben szerkesztőségünk vendége volt | Fotó: Sipeki Péter