A dankóbokoriak várva várt „tizenegyese”

„Szülőföldem szép határa!/ Meglátlak e valahára?” – Kisfaludy Károlynak ezek a gondolatai „törtek utat” sokunk szívében, amikor szeptember 9-én újra ellátogattunk a 11. Dankóbokoriak Találkozójára. Szívesen és örömmel jövünk immár 11 éve, hogy újra láthassuk azt a helyet, ahol születtünk, gyermekek voltunk és felnőtté váltunk. Sokunk szülőháza, udvara, kertje még megtalálható, bár az idő múlásával sok minden megváltozott. Eltűntek a gémeskutak, az udvaron szaladgáló tyúkok, kacsák. Sok helyen a kerítés csak nyomokban létezik és több udvarban már a természet veszi át a hatalmat. Mégis az emlékek sokasága, a régi barátokkal, a rokonokkal, a szomszédokkal való találkozás öröme visszarepít az egykori virágzó, élettel teli múltba. 2012-ben kevesen gondoltuk, hogy egy évtizednél tovább is kitartó eseménnyé válik találkozónk és minden évben több mint százan rendszeresen eljövünk, hogy együtt emlékezzünk, imádkozzunk és vidám, baráti délutánt töltsünk el egy finom estebéd mellett.

Gyökerek és szeretet

Találkozónkat az Emlékkereszt előtt, Mosolygó Marcell atyával és kedves feleségével együtt énekelve kezdtük, majd imádkoztunk és megemlékeztünk a dankóbokori elhunytakról. Név szerint említettük az elmúlt találkozónk óta elhunytakat, akiknek a közvetlen hozzátartozói koszorút helyeztek el a keresztnél.
Marci atya köszöntőjében a szeretetet állította a középpontba, az emberi, közösségi összetartozást. A szeretet összefog családokat, nagyobb közösségeket, mint ez a találkozó is. Kiemelte, hogy nemcsak az egymás közötti szeretet fontos, hanem Isten szeretete is. Minden helyzetben, nehézségben számíthatunk Istenre. Ha bízunk és imádkozunk, az Isteni gondviselés átsegít és erőt ad a megpróbáltatásokban. Biztatta a jelenlévőket, továbbra is őrizzék és ápolják őseik hagyományait és az emberi kapcsolataikat Isten szeretete hassa át.
Találkozónkra azok is szívesen eljönnek, akik rokoni, baráti kapcsolat révén kötődnek Dankóbokorhoz, de ma már távolabb élnek.
Közéjük tartozik Csorbáné Dankó Piroska is, aki egy megható családi eseményt idézett fel, amin keresztül a gyökerek és hagyományok ápolásáról, a szeretetről az összetartozás erejéről beszélt. Az ősök tisztelete, a család fontossága, az egymás iránti szeretet gyakorlása és az összetartozás érzése kell, hogy vezérfonala legyen életünknek. Elmondta, hogy Vágáshuta polgármestereként is igyekszik a fentieket továbbadni a településen élőknek és e szerint irányítani, szervezni az életüket.
Találkozónkon fontos az őseinkről való megemlékezés. Ehhez kapcsolódva Balogh Károlyné (Dankó Ilona) egy különleges és érdekes tevékenységről, a családfakutatásról mesélt. Felajánlotta segítségét azoknak, akik csak néhány generációt szeretnének visszamenni a múltba, de azoknak is, akik tudományosan szeretnének kutatásba kezdeni.
Emlékeztette a jelenlévőket, hogy néhány évtized múlva, ami most itt történik, már történelem lesz és biztosan a jövő nemzedék büszkén fogja említeni.

Köszönet a szervezőknek

Ezt követően a résztvevők mécsest gyújtottak elhunyt szeretteik emlékére, majd elültették a 11. emlékfát. Ehhez kapcsolódva Szögi Lajos felelevenítette, hogy nagymamája hogyan ültette el a kereszt melletti fűzfát.
A szervezők 1-1 üveg „DANKÓ” bort adtak át azoknak, akik kiemelkedően segítették felajánlásukkal a rendezvényt.
A délután vidám beszélgetéssel folytatódott, amit Dankó Gábor és felesége által készített gulyás és a finom csapolt sör tett teljessé. A jó hangulatot fokozta az Alvégesi Tánccsoport fellépése, műsorukkal ők is színesítették rendezvényünket.
Mussó László bőrdíszműves bemutatót tartott, és ajándék kulcstartót is készíthettek a résztvevők.
A programok végén a vendégek közül sokan megköszönték a szervezők munkáját és biztatták őket, hogy jövőre is tartsák meg a 12. találkozót. Köszönet mindenkinek, akik adományaikkal, felajánlásaikkal támogatták a rendezvényt. Külön köszönet a szervezőknek, hogy önzetlen munkájukkal hozzájárultak Találkozónk sikeres megrendezéséhez és szereztek a résztvevőknek maradandó emléket.
Kocsis Sándor