A mese volt, van, és mindig is lesz

Tudják-e vajon olvasóink,  mit csinált két testvér akkor, amikor kopolták egymást? Nos, a csütörtökön megrendezett II. Őszi Meseegyetem résztvevői már ismerik a szó jelentését Berecz András Kossuth-díjas előadóművész műsorának köszönhetően. Sőt, a közkedvelt mesemondó be is mutatta a gyakorlatban: megkopogtatta a fejét, s bizony a hangszóró révén jó hangosan hallatszott a kopogás.
De amíg eddig a műsorig eljutott a Nyíregyházi Egyetemen megtartott rendezvény, elhangzott több köszöntő is. Először házigazdaként és levezető elnökként Cservenák László, a Magyar Népmeséért Alapítvány kuratóriumi elnöke üdvözölte a vendégeket. Kiemelte, hogy a magyar népmesék minden generáció számára olyan kincset jelentenek, amelyet meg kell őrizni, tovább kell adni, és erősíteni kell a társadalmi elfogadottságát is. A másik szervező intézmény nevében Imre Rubenné dr. PhD, a Nyíregyházi Egyetem Óvó- és Tanítóképző Intézetének igazgatója  köszöntötte a résztvevőket. 
– Öröm és megtiszteltetés, hogy ismét otthont adhatunk ennek a rangos szakmai konferenciának. Célunk továbbra is változatlan: a magyar népmese és műmese gazdag és egyedülálló világának őrzése, ápolása, népszerűsítése. Szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján van a magyar népmese napja. Benedek Elek nagyon sokat tett a mesék fennmaradásáért, népszerűsítéséért. Gazdag és egyedülálló a magyar mesevilág. A kultúrában és a társadalomban is különféle szerepet tölt be. Szórakoztató formája az irodalomnak, hagyományokat, értékeket, történeteket örökít meg. Tanulságokat, erkölcsi üzeneteket fogalmaznak meg a mesék. Vannak, akik hibákat követnek, a hősök pedig legyőzik a kihívásokat és az akadályokat. Az erkölcsi tanulságokat megértjük és alkalmazzuk a saját életünkben is – magyarázta Imre Rubenné dr. – A mesék segítik a képzelőerő fejlesztését, a konfliktusok és a megoldások a problémamegoldó képességet, a kreatív gondolkodást fejlesztik. A mesék erősítik az empátiát, előasegítik az azonosulást, vagyis segítik az emberi kapcsolatok fejlesztését, továbbá javítják a kommunikációs készségeket.

Elmondta gondolatait Berecz János, a Magyar Népmeséért Alapítvány alapítója, Gávavencsellő polgármestere is.
– Fontosnak éreztük itt a keleti végeken is a mese népszerűsítését, azért hoztuk létre az alapítványt, nem volt semmilyen előzménye. Szeretnénk szélesíteni a kört például rajzolókkal, zenészekkel, vagyis olyan személyekkel, akik kapcsolatban állnak a népmesékkel. A mesék a jövőbe is mutatnak, hiszen általuk a gyermekeket beolthatjuk identitástudattal, magyarságtudattal. Sajnos, ma már keveset olvasnak a szülők a gyermeküknek, sok helyen még mesekönyv sincsen. Fontosnak tartom, hogy a gyermekek ne SpongyaBob történetein, hanem Mátyás király és Vuk kalandjain nőjenek fel – jegyezte meg köszöntője végén Berecz János.
Ezután lépett a mikrofonhoz Berecz András mesemondó, folklórkutató, akinek a műsorát nem lehet szavakkal visszaadni, azt látni és hallani kell. Az élőszavas mesélés minden eszköztárát bevetette most is a figyelem felkeltése és fenntartása érdekében. Reagált azonnal a történtekre, így például kedvesen és tréfásan szólt azokhoz a hallgatókhoz, akik később érkeztek,  s ha a műsor úgy kívánta, cupogtatott, csettintgetett, olykor egy-egy tantétel elhangzása után kiszólt a közönséghez, hogy „túl vagyunk a metamtikaórán” vagy „túl vagyunk a fizikaórán”.
Zárásként néhány tanácsot is megosztott azokkal, akik mesemondók szeretnének lenni.
– Vállalni kell a kihívásokat. Ha nehézségekkel találjuk szembe magunkat, nem kell meghátrálni. A mese erősebb, mint a mesemondó, csak hinni kell benne.

A vidám percek után több előadást hallhattak az érdeklődők. Szó volt a népmese és az életmese kapcsolatáról, (dr. Kádár Annamária, Debreceni Református Hittudományi Egyetem), a Nyíregyházához kötődött Erdész Sándor mesegyűjtési munkásságáról (dr. Biczó Gábor, Debreceni Egyetem), a nyíregyházi Túróczy Zoltán Evangélikus Óvoda mindannapi munkájáról a mesék tükrében (Kovácsné Mráz Ágnes óvodavezető), a tyukodi népmesékről (Tompos Krisztina (ELTE), a rajzfilmeken megörökített magyar népmesékről (Tóth Gábor (ELTE), majd a konferencia munkáját dr. Nagy Balázs, az Óvó- és Tanítóképző Intézet munkatársa összegezte. Kiemelte, hogy az óvodapedagógusok és a tanítók képzésében fontos szerepe van a mesei műfajnak, s a Meseegyetem jó alkalom volt arra, hogy a hallgatók bővíthessék ismereteiket. MML

Gondolatok az előadóktól:
„Nagyobb az önbecsülése annak a gyermeknek, aki több életmesét tud a családjáról. / Vajon az a gyermek, aki voltam, büszke lenne-e arra a felnőttre, akivé váltam? /Fontos, hogy milyen életmesék jellemeznek bennünket. Negyvenéves korunk után a sorsunk ráég az arcunkra. / Merni kell megálmodni az álmokat. A belső képeket meg kell teremteni, mert azok kellenek a mindennapi élethet.” (dr. Kádár Annamária)
„A mese sajátos és alternatív gondolkodási mód. Megtanít kilépni és újraalkotni önmagunkat. / Minden mese abból  avalóságból táplálkozik, amiben a mesemondó él. / A mesék a mesemondók sorsát is megmutatják. / A mesének van társadalomtudományi jelentősége is./ A mese torlódó hagyomány.” (dr. Biczó Gábor)
„A mesére szükség van, nem lehet megunni. Gyermekként húszszor is meghallgattunk egy mesét, s nem untuk meg. A mesének soha nincs vége, mindig átélhetjük. / Az élet írja a legszebb meséket. / A gyermek egyedi, egyszeri, megsimételhetetlen személyiség. Fel kell ismernünk benne a tehetség szikráit, s annak megfelelően nevelni./ Úgy kell mesélni, úgy kell cselekedni, hogy a gyermekek átéljék a csodát. / A gyermekek körében fontos a betegség kimesélése, de ugyanolyan fontos a gyógyulás történetének elmesélése is. / Nagy jelentősége van a várépítésnek kint az udvaron homokból, bent a szobában kockákból. A közös munkában van szereposztás, együttműködés, beleélik magukat és átélik az alkotó munkát. Talán tervezők, építők, sofőrök lesznek a jövőben.” Kovácsné Mráz Ágnes.