Élelmiszerpazarlás és éhező világ

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) szerint a világon évente 1,3 milliárd tonna élelmiszer nem hasznosul, ami a megtermelt mennyiség egyharmada. A világ népességének egyharmadát Afrika és India adja. Ha minden élelmiszer felhasználható lenne, és a táplálékban nem dúskáló afrikaiakat és indiaiakat élelmezni lehetne vele, a világ egy súlyos gondja máris megoldódna. E helyzet javítására az egy főre jutó hulladék 50 százalékos mérséklését tűzték ki 2030-ra. Megkülönböztetünk élelmiszer-veszteséget és -hulladékot. Ez utóbbi a háztartások fogyasztásához, míg a veszteség az ellátási lánc korábbi szakaszaihoz kapcsolódik. Az ENSZ becslése szerint az egy főre jutó élelmiszerhulladék a fejlett országokban 79 kilogramm. Németországban 60 kilogramm, ennek tükrében a németek még takarékosnak is tekinthetők. A fenntartható fejlődés 2030-ra szóló tervei szerint a nemzetközi közösségnek hatékonyan kell harcolni az éhezéssel és a hiányos táplálkozással szemben, aminek az egyik módja az élelmiszerveszteségek csökkentése.

Tudatosság, vásárlási szokások

Az élelmiszer-pazarlás elleni világnap – szeptember 29. – is felhívta a figyelmet arra, hogy csökkenteni kell az egy főre jutó ilyen jellegű hulladékot a fogyasztás folyamatában és mérsékelni a veszteséget a termelésben, beleértve a betakarítás utáni károkat.

Az élelmiszer-veszteségek a környezeti hatások mellett jelentős gazdasági hiányt okoznak mind a társadalom, mind az egyének számára. A németországi fogyasztók után minden évben több mint 4 millió tonna élelmiszer- hulladék keletkezik, értékét 6 milliárd euróra teszik, ami 2300 milliárd forintnak felel meg.  A szavatossági idő értelmezése, az otthon tárolt élelmiszerek „észben nem tartása”, a rossz időgazdálkodás, a tervezés hiánya, az előkészítés halogatása, az ételmaradék újra felhasználásának elmaradása vezet az élelmiszer kidobásához.  A fogyasztók preferenciái, az étkezési szokások, és a társadalmi környezet is elősegítheti a „hulladéktermelést”.  A fejlett országokban az élelmiszer relatíve olcsó, ráadásul a kereskedők a kampányaikkal a termékeikre még vonzóbb árakat ajánlanak. A nagyobb kiszerelésben vehető áruk olcsóbbak, ami a vásárlókat sokszor rabul ejti. Mindezek miatt is nő az élelmiszer-hulladék. Sok ételt viszont azért dobnak ki, mert félnek az élelmiszer- eredetű megbetegedésektől.

Lelkiismeret-furdalásuk van

A németországi Kiel két élelmiszeráruházának bejárata előtt 2018-ban kérdőíves kikérdezéssel és naplóvezetéssel adatgyűjtést végeztek. A felkért személyeknek 37 kérdésre kellett válaszolniuk, középpontban a vásárlási és étkezési szokásokkal, az élelmiszer-hulladékkal kapcsolatos információkkal, az élelmiszerek felhasználásával és néhány demográfiai kérdéssel. Összesen majdnem 700 kérdőívet lehetett feldolgozni, naplóvezetésre 62-en vállalkoztak. A naplóvezetők fele egyszer-kétszer vásárol egy héten, 40 százalékuk háromszor-ötször. 17 százalékuk mindig vásárlási listával megy boltba. Kétharmaduk kevés élelmiszert vásárol előre, hogy csökkentse a lehetőségként rejlő felesleget. 35 százalékuk megpróbál takarékosan vásárolni.  Többségük nem vesz azonnal fogyasztható készárut, 61 százalékuk hetente legalább egyszer nem otthon étkezik, míg 39 százalékuk soha nem vesz igénybe éttermi szolgáltatást. A naplóvezetésben érintettek héttizede azt állítja: a szavatossági idő lejárta után is fogyasztanak az élelmiszerből, 21 százalékuk viszont a lejáratot követő napon kidobják az adott ételféleséget.
Sokan (77%) a termék kinézetét vizsgálják meg, még többen meg is szagolják, meg is ízlelik, hogy eldönthessék, ki kell-e dobni a kérdéses élelmiszert. A válaszolók 38 százaléka szerint azért megy veszendőbe az élelem egy része, mert nem dolgozzák fel időben a nyersanyagot, 36 százalékuk úgy véli, a sok főzés okozza a felesleget, harmaduk szerint a termékek túl nagy kiszerelése a bűnös. A naplóvezetők 32 százaléka kész változtatni magatartásán, hogy kevesebb élelmiszer-hulladék keletkezzen, az ételek szemétbe dobása 80 százalékuknál okoz lelkiismeret-furdalást.

Túl drága, hogy szemét legyen

A németországi veszteségek más európai országok adataival összehasonlítva alacsonynak tűnnek. Az alulbecslés fő oka a szociálisan megkívánt feleletekben keresendő. Világjelenség, hogy a legtöbb ember szeret jobb színben feltűnni az összeíró előtt. A veszendőbe ment élelmiszerek megoszlása: zöldségfélék (17%), gyümölcs (17%), pékáru (14%), tejtermékek (14%), hús (11%), italok (10%), hal (9%), egyéb (8%). A hús mennyisége az összesen belül relatíve kicsi, de értékét tekintve sokkal nagyobb arányt kapunk.

A vásárlók nevelésével rá lehet őket döbbenteni a feleslegessé vált élelmiszerek következményeire. Sokan nem figyelnek arra, hogy a kidobott étel kidobott pénzt is jelent. Megoldást kínálnak a főző tanfolyamok is, de a piaci alapú szabályozási eszközök (támogatások, adók) is hatással lehetnek az élelmiszer fogyasztásra.  A termékeken elhelyezett címkéken is tájékoztatni kellene a vásárlókat az élelmiszer hulladékok következményeire. Németországban a „túl drága, hogy szemét legyen” című kampánytól is eredményeket remélnek. Az viszont nagy kérdés, hogy milyen egészségügyi kockázatot vállaljanak az emberek a hulladék csökkentése érdekében, a lejárt szavatosságú élelmiszerek elfogyasztásával.

Prof. Hajnal Béla, a közgazdaságtudomány kandidátusa