Búcsúzik a Tirpák Madonna

 Nagyot ment a NagyÁrpi, a Tirpák Madonna miatt pedig végképp nem kell szégyenkeznie Ráskó Eszternek. Az ízig-vérig nyíregyházi humorista második önálló estjét ugyanis imádja a közönség – de már nem sokáig. A stand-upos ugyanis mint korábban, ezúttal is szülővárosában „temeti” az előadását: november 20-án, hétfőn 19 órától a Kodály-iskola hangversenytermében búcsúztatja a Tirpák Madonnát. Legutóbb 2021-ben állt itthon színpadra, s akkor még igencsak éreztette utóhatását a koronavírus-járvány, amiről úgy fogalmazott, hogy beletelhet egy-két évbe, mire visszatér az az önfeledtség, amivel a közönség beül egy előadásra. 
– Nem gondolkodtam rosszul, szerencsére mostanra a covidos para teljesen elmúlt, már nem ez az emberek legnagyobb gondja. Manapság a gazdasági változások mélyebben érintenek mindenkit, és ezt – ha minimálisan, de – mi is érezzük – árulta el Eszter, aki a gyermekvállalásról, a terhességről, a házasságról szóló NagyÁrpi után egy kicsit számára különösen fontos esttel érkezik. 
– A Tirpák Madonnában a felnövéstörténetemet mesélem el, egyben ezzel az előadással búcsúzok el édesapámtól, s tisztelgek az emléke, illetve mindaz előtt, ami Nyíregyházához köt gyermekkorom óta. Nem titok, nagyon szeretem ezt a várost, éljek bárhol, mindig nyíregyházi maradok, és ezt nem csak érezni, képviselni is akarom. Emellett beszélek a férjemről, nővé, humoristává és női humoristává válásomról, arról, milyen szórakoztató kihívások elé állít a kislányom, de szó lesz arról is, hogyan áll össze egy család dinamikája, ki mire és hogyan reagál, és mindebből miként vonjuk le az élettel kapcsolatos következtetéseinket. Persze nem hagyhatom ki a kamaszkoromat, a kétezres évek Nyíregyházáját, a Fubu nadrágot vagy a szívószállal a RockInnben ivott 4:1-es boros kólát sem. Szerintem az én korosztályom ezt nagyon fogja élni.

Mindenki a fején pörög 

Budapest és a vidéki nagyvárosok után a kisebb települések közönsége is láthatja végre élőben Eszter önálló estjeit. Mint azt a humorista elárulta, ez azért van, mert egyre többen ismerik, ami új kapukat nyit meg előtte. 
– Ez elég rizikós dolog, mert ha nem vagy elég aktív a közösségi médiában, nem biztos, hogy vidéken is telt házak várnak, én pedig az elmúlt másfél évben keveset posztoltam, aminek elsősorban magán­életi okai vannak. Ennek ellenére kisebb közönségek előtt is eszméletlen jók ezek a fellépések, nemrég Mátészalkán voltam, Nyíregyháza után pedig Újfehértó jön, úgyhogy aki nem fér be a Kodályba, ott még megnézhet. A legtöbb környékbeli kisvároshoz amúgy is köt egy-egy történet vagy családi szál, úgyhogy nagyon sajnálom, hogy nem jutottam el például Nyírbátorba, mert csak az Azfesztről tudnék írni egy önálló estet. 
Óhatatlanul is felmerül a kérdés egy búcsúzó előadás kapcsán: hogyan tovább, mi vár ránk a Tirpák Madonna után? 
– Már körvonalazódik az új estem, de aki látta a Tirpák Madonnát, valószínűleg megérti, hogy nagyon nehéz másba belekezdeni, mert itt az életem egy igen jelentős szeletét mutatom meg. Most valami újszerűre vágyom, de hogy sikerül-e, az csak később derül ki, úgyhogy egyelőre csak vágyaim és elképzeléseim vannak. És egy címem: A hetyegő vipera. Jövő januárban kezdem el kigyakorolni, akkor lesznek az ősbemutatók is. Körülbelül egy év alatt áll össze bennem igazán az est anyaga, akkor pedig elhozom Nyíregyházára. Előtte azonban még van egy nagyon fontos előadásom, ugyanis az idén húsz­éves a Dumaszínház. Nagy fellépésre készülünk november 25-én az MVM Dome-ban műfaji határátlépésekkel – énekelni nem fogok, ezt megígérem, de izgalmas lesz színpadra lépni a teljes társulattal 13 ezer ember előtt. Gondolhatod, mindenki a fején pörög.

Aztán jön a karácsony... 

– Az ünnepeket itthon töltjük. Remélem, hogy sikerül összehozni még az ünnepek előtt egy osztálytalálkozót, ami régi szép hagyomány a zrínyisek körében. Kicsit ráncosabban, kicsit megviseltebben, de ugyanolyan beleéléssel beszélgetünk a régi dolgokról, mint az újakról, ez mindig az évünk egyik fénypontja. Vágyom arra is, hogy a deres Sóstón sétáljak, mert azt is nagyon szeretem. 
– Ja, és még valami. Ha ­bárki kérdezné, Manci jól van. 

CsA 

Fotó: Dumaszínház