Emberi méltóságot a gondoskodás ad

 Az élet védelméről, a sérült és másként élő emberek tiszteletéről, az élettől való méltó búcsúzásról volt szó az elmúlt szombaton azon a konferencián, amelyről lapunk hétfői számában is beszámoltunk. A Szent Kamill Rehabilitációs Központban megtartott tanácskozáson részt vett dr. Rojkovich Bernadette reumatológus osztályvezető főorvos, a Magyar Bioetikai Társaság elnöke, aki egyébként nyíregyházi származású. A rendezvény szünetében kértük meg a szakembert egy villáminterjú elkészítésére.

Mivel foglalkozik a Magyar Bioetikai Társaság? 
A Magyar Bioetikai Társaság 1993-ban alakult, főleg orvosok, jogászok, teológusok a tagjai. Az élettel, az élet védelmével foglalkozunk. A bioetika tulajdonképpen az orvosetikából nőtt ki. Mi a betegeket gyógyítjuk, az életüket védjük, és szeretnénk nekik segíteni a szenvedésükben, az elhagyatottságukban. S nemcsak azoknak segítünk, akik az élet elején vagy a végén állnak és szenvednek, hanem a fogyatékkal élő embereknek is.

Milyen eszközökkel tudnak segíteni, milyen módszereket tudnak használni e célok megvalósulása érdekében? 
A bioetikai társaság főleg elméleti kérdésekkel foglalkozik, a gyakorlatban mint orvosok mi ezt próbáljuk meg végrehajtani, megvalósítani. A betegágy mellett ugyanezeket az elveket igyekszünk érvényre juttatni. A szenvedő embernek fogjuk a kezét. Amikor élete utolsó stádiumába, a végső búcsúzáshoz közel kerül, palliatív ellátásban részesítjük, hogy a fájdalmát, szenvedését csökkentsük. A szenvedés nemcsak a fizikai fájdalmat jelenti, hanem az elhagyatottságot, a kiszolgáltatottságot, ebben próbálunk a Budai Irgalmasrendi Kórházban segíteni.

A társaság tagjainak elvével szemben áll az eutanázia fogalma, ami azt jelenti, hogy a gyógyíthatatlan beteg halálát a beteg kívánságára meggyorsítják. Önök tulajdonképpen hogyan vélekednek az eutanáziáról, miért utasítják el? 
Az eutanázia az orvosetikai kódex szerint az orvosnak a foglalkozása körében végzett olyan tudatos tevékenysége, hogy aktívan vagy passzívan a halál időpontját hamarabbra, előrébb hozza. S ez a beteg kérésére történik, az önrendelkezési jogára hivatkozva. Ha nem orvos végzi, akkor az már bűntett. Magyarországon az eutanázia nem engedélyezett, nem elfogadott, sőt az öngyilkosságban való orvosi segítség sem elfogadott.

Lehetséges egyáltalán valamilyen egyezségre jutniuk az eutanázia híveinek és ellenzőinek? 
Én úgy gondolom, hogy igen. Mert azok az orvosok, akik a betegágy mellett vannak, mindig tudják, hogy mit kell tenniük egy beteggel. Nagyon sok „betegkívánság” van. Sokféle módon állnak a halálhoz. A hívő embereknek könnyebb, mert ők hisznek a túlvilágban. Aki nem hisz a túlvilágban, annak valószínűleg sokkal nehezebb az élete utolsó időszaka, de itt is nagyon sok pozitív esettel találkozom, és sok bölcs embert látunk nagyon szépen és méltóságteljesen meghalni. Ez a mostani konferencia is az emberi méltóságról szól. Méltóság-e az, ha valaki más a beteg életét kioltja? Méltóság-e az, hogy ha egy fogyatékos magzatot diagnosztizálnak, akkor annak elveszik az életét? Én úgy gondolom mint orvos és mint a betegágy mellett dolgozó, az emberi méltóságot az jelenti, ha a beteget ápolják, nem hagyják egyedül, gondozzák, a fájdalmát csillapítják.

Mit vár ettől a konferenciától? 
Én a konferenciától már nagyon sokat kaptam, ugyanis azzal kezdődött, hogy a rehabilitációs központ fogyatékos ápoltjai bemutattak egy nagyon kedves verses-táncos előadást, és szerepelt még az a tolószékes fiatal is, aki a napokban megnyert egy versmondó versenyt. Én minden fogyatékos ápolt – gyermek és felnőtt – szemében egyaránt a boldogságot, az elégedettséget, sőt azt a természetes büszkeséget láttam, hogy az életet ők így boldogan élik meg, s nagyon büszkék voltak arra, hogy adtak nekünk egy műsort, mi pedig megtapsoltuk őket. 
 

Kép: Dr. Rojkovich Bernadette | Fotó: Sipeki Péter