Évfordulót ünnepeltek, emléktáblát avattak

Szentmisével emlékeztek az elmúlt 210 évre és Bartók János plébánosra.

Szon.hu

Fotó: Gazdag Mihaly

Nem mindennapi kettős ünnepségre érkeztek a demecseri római katolikus hívek vasárnap délután a helyi Sarlós Boldogasszony-templomba. Először annak adtak hálát, hogy a település immár 210 éve rendelkezik önálló plébániával. Az egyházi szertartást – amelyen részt vett több olyan pap is, akik valamilyen formában egykoron Demecserben szolgáltak – Palánki Ferenc debrecen–nyíregyházi megyés püspök vezette.

Bölcsesség, okosság

Az egyházfő az igehirdetés során a Bibliából jól ismert Bölcsesség könyve gondolatainak fontosságát emelte ki. Mint mondta, a bölcsesség maga Krisztus, Jézus személyében beteljesedett a bölcsesség. Életünkben fontos szerepe van ennek a tulajdonságnak, hiszen segít eligazodni a világ dolgaiban, ugyanakkor a bölcsességhez szorosan kapcsolódik az okosság is.
– Ok–okos–okosság. A szóképzés alapja az, hogy a dolgoknak mi az okuk. Ez az ok az isteni tevékenység, a létezés, s fontos, hogy megtaláljuk a helyünket. A mi hitünk az, hogy örökké szeretnénk boldogok lenni, örök életet élni. A tervezéshez okosság kell, hogy jó döntéseket hozzunk, ugyanakkor fontos, hogy legyen bennünk reménység. A mi reményünk a feltámadás. A szeretet összeköt bennünket Istennel, a szeretet a mi vezérlőelvünk – hangsúlyozta többek között Palánki Ferenc, majd így folytatta utalva a 210 éves jubileumra:
– Hálás vagyok a mai ünnepért, hogy együtt imádkozunk, hogy együtt magasztaljuk Istent, s egymás hitét erősítve segítjük egymást.
A Demecseri Római Katolikus Egyházközség és a Demecser Öröksége Egyesület közös rendezvényén ezt követően Bartók János címzetes kanonok, címzetes esperes, plébános, Demecser díszpolgára életére és munkásságára, a hívekért végzett tevékenységére emlékeztek a résztvevők.

Először Rátkai Sándor, Demecser polgármestere mondott köszöntőt. Mint utalt rá, erős hit, elhatározottság, kitartás, összefogás és közös munka kellett ahhoz, hogy immár 210 éve van római katolikus egyházközség Demecserben. A korábban élt emberek nem maguknak építették a templomot, nem maguknak hozták létre a gyülekezetet, hanem a hitben felnövő, vallásukhoz és hagyományaikhoz, imádságaikhoz ragaszkodó dédunokáknak, unokáknak, az elkövetkező nemzedékeknek.
– Az egyházközség, a plébániai közösség és a templom egy menedék. Menedék az eltévedteknek, menedék a lelki békét keresőknek, menedék az utat keresőknek, és menedék a hitet nagyobb szinten megélni kívánó emberek számára... E szépen felújított, Sarlós Boldogasszony-templom ajtaja is minden lélek előtt nyitva áll, bárki bátran beléphet: gyermek, fiatal, idős. Szerencsére a Jóisten olyan kiváló plébánosokat vezérelt ide, mint amilyen Csintalan József apát-plébános, szentszéki tanácsos vagy Bartók János kanonok, esperes, plébános volt. Kiemelkedő hitéleti munkát végeztek Demecserben, és az egyházközséget nehéz körülmények között is gyarapították – fogalmazott a város vezetője.
Elmondta gondolatait Balogh József, az egyházközség világi elnöke is, aki még ismerhette Bartók János plébánost. Személyes élményein keresztül idézte fel munkásságát és emberségét.

Találkozás Istennel

Részt vett az ünnepségen dr. Seszták Miklós országgyűlési képviselő is, aki szintén személyes élményeiről mesélt. Mint a jelenlévők megtudták, a szocializmus idején ferences középiskolában tanult, ahol akkor még csak vasárnaponként volt kötelező a mise. Az egyik – vele együtt szintén Szabolcs megyéből származó – társa azonban mégis minden reggel elment imádkozni, majd pár hónap múlva csatlakozott hozzá Seszták Miklós is, s ebből több éven át tartó mindennapi gyakorlat lett.
– Megmagyarázni nem tudtuk, hogy miért, de mentünk. Csak jóval később döbbentem rá egykori osztályfőnököm segítségével, hogy a reggelente a templomban eltöltött fél óra Istenről és rólunk szólt. Azt kívánom mindenkinek, úgy a híveknek, mint a papoknak, hogy mindennap legyen egy olyan fél órájuk, ahol találkozhatnak Istennel. Kétszáztíz év telt el 1813 óta, s él az egyházközség Demecserben. Azt kívánom, sokáig legyen meg a találkozás Istennel úgy a templomban, mint az imában, a sétán vagy éppen a focimeccsen. Kívánom, hogy mindenki mindenhol találkozzon Istennel – tette hozzá a honatya.
Bartók János életét és munkásságát Vitális Zsombor, a Demecser Öröksége Egyesület elnöke méltatta. Bevezetésként felidézte a közelmúltban megrendezett II. Demecseri Helytörténeti Konferenciát, amelyen az érdeklődők bővebb előadást is hallhattak a Demecseri Római Katolikus Egyházközség történetéről, az oktatás területén végzett munkájáról.
Az emlékezőgondolatok után leleplezték Bartók János emléktábláját, amit Palánki Ferenc megyés püspök megáldott.

MML

Levél a szegénységről

Vitális Zsombor, a Demecser Öröksége Egyesület elnöke többek között ezeket mondta az ünnepségen:

Bartók János 1913. augusztus 18-án látta meg a napvilágot Ostoroson. Édesapja Bartók János az egri káptalan vincellére, édesanyja Kakukk Borbála volt. Bartók János születése után apját behívták katonának, s alakulatával Olaszországba vezényelték, ahol részt vett az isonzói és a doberdói harcokban. Majd elszökött a katonaságtól és Fiuméban felszállt egy Amerikába induló hajóra, ahol fűtőként dolgozott. New Yorkban egy vasgyárban kapott munkát, s innen írta haza feleségének, hogy János fia a papi pályát válassza.

Bartók János az elemi iskola négy osztályának elvégzése után tízéves korában Egerbe került a ciszterci gimnáziumba, s a Szent József internátusban lakott. 1938-ban szentelték fel áldozópappá. Szülőfalujában, Ostoroson tartotta első miséjét. 1938. július 15-én főpásztora Csernelybe küldte káplánnak, ahol a hívek nagyon megszerették. Értett az egyszerű emberek nyelvén, hiszen ő maga is parasztgyereknek tartotta magát. 1940. november 28-án Jászjákóhalmára helyezték szintén káplánnak, majd 1942. szeptember 10-én Hevesre, segédlelkésznek.

Miután 1944-ben az ostorosi plébános elmenekült a front elől, a község lelkész nélkül maradt. Az egyházközség tagjainak kérését a főpásztor meghallgatta, így Bartók Jánost 1944. december 22-én Ostorosra küldte plébánosnak. Szülőfalujában kívül-belül megújította a templomot. Mezőkövesdről elhívta a neves festőművészt, Takács Istvánt, aki az Istenháza oldalsó falaira megfestette Szent Imrét és Szent Erzsébetet. Hívei nagyon szerették, sokat segítettek a templom renoválásában. Bartók atya plébánossága idején az Istenháza minden vasárnap megtelt.

Az iskolai hitoktatásban is kiváló volt, értett a gyerekek nyelvén. Élvezetesen magyarázta a Bibliát, számonkérte a Katekizmust, a fiúkat megtanította latinul ministrálni. Aki jól ministrált gyakran kapott a lelkésztől 10 forintot jutalmul. A ministránsoknak, hogy nagyobb kedvük legyen, fehér ruhákat (albákat) és különböző színű gallérokat vásárolt. A mélyen hívő lányokból Mária-lányokat nevelt. A plébános a faluban népszerű volt, szinte minden lakodalomba meghívták. Sokat imádkozott, a kertben sétálgatva olvasta a Breviáriumot.

Az 1940-es évek végétől eltörölték a kötelező hittanoktatást, de az ostorosi szülők ekkor is sok gyereket írattak be hittanra. Bartók plébános az 1950-es évek elején erőszakkal kikényszerített békepapi mozgalommal nem barátkozott meg. A békeíveket sohasem írta alá, ezért 1956. december 23-án Demecserbe helyezték.

Így emlékezett vissza Bartók atya a Demecseri Életképek című helyi újság 1991. decemberében megjelent számában: „A dátum eredetileg 1956. október 23. lett volna, ami történt, meggátolt abban, hogy ideköltözzek. Leállt a forgalom az országban. Elődöm, Kovács Miklós esperes, előző este elköltözött, én pedig vártam Egerben az autóbuszt, de nem jött. December 23-án, karácsony vigíliája előtt egy nappal jött el a lehetőség. Örömmel jöttem saját falumból, Ostorosról.../ Az éjféli misén tele volt a templom. Mikor vége volt a misének, kérdeztem a káplántól, Móró Sándortól: Te, Sanyi, mi ez itt? Mindenki, még az első padban ülők is, egyszerű hétköznapi ruhában voltak. Én senkin sem láttam ünneplőruhát. Még talán a suba is ki volt fordítva. Tüntetés ez? Szokás ez, hogy karácsony éjfélén a templomot betlehemi szegénységűvé kell tenni? - Jani bátyám! Nincs nekik más ruhájuk, ez az ünneplő! – mondta a káplán. Eger környékén ekkor már másként, jobban éltek az emberek, ez a szegénység nagy meglepetést okozott Bartók Jánosnak.”

Bartók atya levelet írt a Szabad Európának a Demecserben uralkodó szegénységről. Segítséget kért, azonban a levelet elfogta az ÁVO. Hat hónap rendőri felügyelet lett az ára. Ez volt a kezdet Demecserben.

Így folytatta visszaemlékezését: „Szegénység volt, de hitük az nagy volt. A templomot nem hagyták. Úgy szoktuk mondani, telt kezet nehéz összetenni, csak a szegények kezét nem. Az fogott meg legjobban, hogy csodálatosan tisztelték a papot. Szinte féltem a hatalmas bizalomtól. Aztán, ahogy a világ fejlődött, ahogy gyarapodni kezdtek anyagiakban, úgy gyengültek meg hitükben az emberek, mert visszanyomták bennük, féltek megvallani, sokan az állásukat féltették.”

Bartók atya nemcsak a demecseri lelkek gondozója volt. Az 1960-as évek elejétől egyre nagyobb lett a paphiány, így még további öt falu lelkigondozásáról is gondoskodnia kellett. Filiákba járt misézni, hittant oktatni, esketni, temetni és keresztelni. Beszterecre, Gégénybe, ahol új templomot építtettek és Kékre, ahol azóta is szépen gyarapodik a közösség.

1964-ben 17 házhelyet juttattak beépítésre az igénylőknek a templom körüli kertből. Azok árából teljesen felújították a templomot. 1981-ben sorra került a templom belső festése, amit Takács István festőművész végzett el. A plébánián is került munka, csaknem minden évben.

30 évig váltakozó káplánok segítségével, közös teherviseléssel szolgálta a híveket. Bartók atya az évtizedek alatt összesen 17 káplánnal szolgált együtt. 1985-től Demecserben nincs káplán, így egyedül a Jóistentől kapott erőt az egyre szaporodó és egyre nehezebb terhek viseléséhez.

Aranymiséje Ostoroson volt, amelyen több százan vettek részt. Bosák Nándor, az akkori egri szemináriumi rektor prédikált. Demecserben tartott aranymiséjén mintegy ezren jelentek meg.

1992. augusztus 1-jén idős kora, illetve a megsokszorozódott munkára való tekintettel főpásztora a Borsod megyei Sály községbe küldte plébánosnak, ahol az egyik gyémántmiséjét is tartotta. Ostoroson és Demecserben gyémántmiséje után elköszönt a hívektől.

Bartók atya több, mint három és fél évtizedes demecseri pályája során 2828 gyermeket keresztelt meg, 2144 fiatalt esketett házasokká és 1121 elhunytnak adta meg a végső tisztességet. Demecser Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete 1993. augusztus 9-i határozatában, 80. születésnapjának tiszteletére Demecser díszpolgárává választotta.

Nyugdíjazása után, szülőfalujába költözött unokahúgához, Bartók Katalinhoz. 2000 szeptemberében visszaadta lelkét teremtőjének. Temetésén 72 lelkipásztor jelent meg. Földi maradványait Ostoroson helyezték örök nyugalomra.

A Múltunk tisztelete, jelenünk méltósága gondolat jegyében avatjuk most ezt az emléktáblát. A halottak tisztelete valójában az élet tisztelete. A holtak megbecsülése nélkül önbecsülésünk is hiányos. Az egyéneké ugyanúgy, mint egy város lakosaié, s ugyanúgy, mint egy egész nemzeté. Mert nemzetünk megmaradása is feltételezi a történelmi emlékezetet, a múlt felvállalását, hibáinak kijavítását, a nemzeti múlt tiszteletét.

A Demecseri Római Katolikus Egyházközség Demecser város legnagyobb lélekszámú vallási közössége. Erős és összetartó közösség, mely példa lehet minden hívő ember számára. Nagy öröm számunkra, hogy partnerre találtunk az egyházközségben, ugyanis egyesületünk minden tevékenységet Demecser szellemi városiasodásának elősegítése céljából végez. Szükség van az emléktáblákra, az emlékművekre és az ilyen alkalmakra, ugyanis néha vissza kell tekintenünk a múltba és értékelnünk, tanulnunk kell belőle.
Kívánok az egyházközség minden tagjának nagyon jó egészséget és bízom benne, hogy lesz még alkalmunk közösen értékes programok megvalósítására.
Végezetül engedjék meg, hogy ugyanazzal a latin idézettel zárjam beszédemet, amely két évvel ezelőtt is elhangzott Csintalan József apát-plébános emléktáblájának avatásán: „Non omnis moriar.” - azaz nem halok meg teljesen.”