Mozgalmas és sikeres év áll a Sóstói Múzeumfalu mögött

Izgatottan gyűltek össze a múzeum dolgozói pénteken délelőtt a Pálinkaházban, hiszen a szokásos évértékelő sajtótájékoztató mellett kiderült, hogy idén ki érdemelte ki a megtisztelő díjat.

– Van miről számot vetnünk, kezdte a beszámolóját Baloghné Szűcs Zsuzsanna területi múzeumigazgató. – A megújult struktúránkban, amiben most is működünk, egyre több szerepet szántunk arra, hogy a néprajzi muzeológiai vonal erősödjön és szakmailag is fejlődést mutassunk. A múzeumfalu sokkal több, mint egy egyszerű rendezvényhelyszín, gyűjteményünkben, az adattárunkban olyan kincsek és tudás lakozik, amit minél inkább szeretnénk bemutatni. Nagyon sok lépést tettünk ennek érdekében. Elkezdődhetett az idén egy olyan kutatás, amely keretében terepre mehettünk, ez egy néprajzos életében a legfontosabb dolog. Egy ötven éve dédelgetett álom válhat valóra, sváb porta épülhet a múzeumfaluban, bemutathatjuk a svábok különlegességét, és végre egy római katolikus épületünk is lesz. Jelenleg is folynak a kutatások, és a „Hui sott i gaa… – Haza kellett volna mennem...” címmel szeptember elején nyílt a jármi kisnemesi kúriában időszaki kiállítás, amin a részeredményeket mutatjuk be még egy hétig – részletezte a területi múzeumigazgató, és elmesélte, hogy aPetőfi Irodalmi Múzeum meghívta a Petőfi utak programba Petőfi az étlapon című időszaki kiállítást, amit több mint 1300 diák nézett meg és vett részt az ehhez kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozáson.

– Ez a tárlat nagy örömünkre dicsérő oklevélben is részesült, amit november 14-én, kedden adtak át a Pulszky Társaság „Az Év Kiállítása” elnevezésű kitüntetéshez kapcsolódó elismerésként a Budapesti Történeti Múzeumban – fejezte ki örömét az etnográfus muzeológus, és kifejtette, fontos számukra, hogy időszaki kiállítások keretében fogadhatnak olyan népművészeti kiállításokat, magángyűjteményeket, amelyek megörvendeztetik a látogatókat. Ilyen például a festettkazettás mennyezeteket bemutató tárlat, ami most még egy hétig látogatható, és a Bécsi szalagtól a magyaros stílusig című kiállítás, ahol Páll István nyugalmazott múzeumigazgató magánygyűjteménye látható.

– A kutatások mellet fontos az egyetemekkel való kapcsolattartás, nagyon büszke vagyok arra, hogy az idén először a Debreceni Egyetem néprajz tanszéke nemcsak gyakornokokkal örvendeztetett meg bennünket, hanem kihelyezett órákat is tartottak a múzeumfaluban. A Nyíregyházi Egyetem történelem szakos hallgatói, valamint tanító és óvodapedagógus szakosok is jártak nálunk, részt vettek múzeumi órákon.

A Debreceni Egyetem nyári egyeteme keretében külföldi hallgatók nézték meg a „Hui sott i gaa…” kiállítást és ismerték meg a sváb porta terveit – részletezte a Sóstói Múzeumfalu vezetője. Ezt követően számadatokkal is alátámasztotta a sok munkát amit végeznek: 640 múzeumpedagógiai foglalkozáson 14 ezer 262 diák fordult meg, köztük 56 közösségi szolgálatos tanuló is. 

– A Nemzeti Kulturális Alapból a Nem kerültem én bele a szöszbe című kiállítást rendeztük meg, ezzel a régi istállónk új funkciót kapott, a tárlat a kenderfeldolgozást ismerteti meg közönségével, illetve a szatmári fonók hangulatát idézi. Remélem látszódik, hogy milyen jelentős számunkra, hogy a tárgyi néprajz mellett az adattárunk folklór anyagát is folyamatosan bemutassuk – vázolta az múzeumigazgató, és a terveket részletezte. Túl vannak a patikabútor restaurálásán is és jövőre szeretnék bemutatni, ezen kívül egy nagy értékű ajaki viseletegyüttes megvásárlását is tervezik.

A területi múzeumigazgató azt isrészletezte, hogy együttműködnek a Vakok és Gyengénlátok Egyesületével, Hagyományok Háza Hálózat Konferenciát is rendeztek, a Tájházak Napja keretében vályogvakolat workshopokat tartottak, amire nagyon sokan jelentkeztek, ennek keretében a barabási kocsma épülete újult meg. Időseknek szerveztek szakmai workshopot, Panyolával is szoros kapcsolatot ápolnak, farsangokon vesznek részt, és a vármegyei értéktárral közösen az OMÉK rendezvényről is pozitív élményekkel tértek haza. December elején pedig szakmai együttműködést kötnek a vármegyei értéktárral. Januárban egy teljesen újfajta látogatási struktúra várja a múzeumba érkezőket.

– Érdemes tehát ellátogatni a Sóstói Múzeumfaluba, hiszen: Nálunk él és élmény a hagyomány – zárta évértékelőjét Baloghné Szűcs Zsuzsanna.

Dr. Rémiás Tibor a Jósa András Múzeum igazgatója is köszöntötte megjelenteket. – Nagy megtiszteltetés a Jósa András Múzeum és a tagintézmények számára, hogy ha átadunk egy díjat – fogalmazott. Az a kolléga vagy szervezet, aki kapja mindig valami kreatív tevékenységet ad pluszba az intézménynek. Ez igaz a mostani alkalomra is – fogalmazott dr. Rémiás Tibor. Majd visszatekintett 2020-ra, amikor a Sóstói Múzeumfalu alapításának 50. évfordulóját ünnepelték. Megjegyezte: ahhoz képest is sokat változott a Sóstói Múzeumfalu.

– Az évforduló ünnepségén 60-90 ezres éves látogató létszámról beszéltem, ez mostanra 100 ezer fölé emelkedett. Már nemcsak a szomszédos megyékből érdeklődnek a múzeumfalu iránt, hanem a határon túli országokból is, és sok nyugat-európai, délvidéki látogatóknak is kedvelt célpontja lett. A Sóstói Múzeumfalu a története során sosem volt gondoktól mentes, ezt jó értelemben értem, mert bármilyen probléma merült fel, akár gazdasági, kulturális, szervezési, múzeumpedagógiai területen, itt mindig olyan kreatív emberek dolgoztak, akik ezeket a problémákat meg tudták oldani. A mostani kitüntetetteket is ezek közül választottuk. Megnéztük, hogy kik azok, akik segítettek abban, hogy a múzeumfalu közkedvelté, turisztikai célpont váljon, sikertörténete, csalogató szolgáltatásai legyenek, és ami a legfontosabb, hogy a történelmi hűség és hitelesség minidig is megmaradjon a múzeumfaluban – fejtette ki dr. Rémiás Tibor, aki a díj alapítójáról is mesélt a megjelenteknek.

– Akik megkapják ezt a díjat, nagyon sokat tettek azért, hogy ez a múzeum ott álljon szakmai és turisztikai tekintetben is ahová most fejlődött – mondta a múzeumigazgató, ezután gratulált a díjazottaknak.

Az ünnepélyes díjátadó előtt Baloghné Szűcs Zsuzsanna még elmondta, hogy a Sóstó Múzeumfalu és a Jósa András Múzeum élete a dolgos hétköznapokban összefonódik. Az intézmények munkatársai egymást segítve végzik nap mint nap a munkájukat. A díjra olyan munkatársakat javasolnak, akik jelenlétükkel, szakmai tudásukkal a Sóstói Múzeumfalu érdekében kiemelkedő munkát végeznek. Bár napi szinten nincsenek jelen a Múzeumfalu életében, de szakmaiságuk és emberségük teljes mértékben azonosul az intézmény szellemiségével és célkitűzésével. Összetett munka, az övék, mely széles körű ismereteket, türelmet és alázatot igényel. Kezeik között tárgyak újulnak meg, visszakapják eredeti állapotukat, „alkotó tevékenységük" a múzeumi tárgyakban visszatükröződik. Részt vállalnak a Sóstói Múzeumfalu gyűjteményének állagmegőrzésében, az ahhoz kapcsolódó anyagi erőforrások megteremtésében, rendezvényeik alkalmával folyamatosan jelen vannak, segítik azok sikeres lebonyolítást, nyári táborok alkalmával szaktudásukkal, tapasztalatukkal nagyszerű vezetői csoportjaiknak. A rájuk bízott feladatokat maximális odaadással oldják meg, szaktudásukra a Sóstó Múzeumfalu minden dolgozója számíthat. Az Erdész Sándor Díjat, Havasi Dóra Zita, Dankóné Németh Erika, Takácsné Varga Ágnes, Szmolár Edit és Török-Pellei Zsuzsanna, azaz a restaurátori csoport kapta.

Meghatódva vették át a díjat, Havasi Dóra Zita a csoport vezetője elmondta, hogy nagyon megtisztelő ez a cím, és nagyon hálásak, hogy az Erdész Sándor által összegyűjtött gyűjtemény kezelői lehetnek. Lelkesen végzik a munkájukat a tagintézményekben is. Rengeteg tudás szükséges a tárgyak restaurálásához, állagmegőrzéséhet. A múzeumfaluban a gyűjtemény raktározásával, a raktári helyiségek kialakításával is foglalkoznak, és a tájházakban kiállított tárgyak állapotát is folyamatosan ellenőrzik.

Kép: A restaurátori csapat kapta idén az Erdész Sándor díjat | Fotó: Dodó Ferenc