Ökológia és teremtésvédelem

Földünk állapota mindannyiunkat figyelmeztet, felrázza az emberiséget, hogy tegyen végre valamit. Nevezhetjük ezt a cselekvést környezettudatosságnak, de teremtésvédelemnek is, hiszen mindkét, egymástól nem is oly messze álló megközelítés ugyanazt üzeni: ha nem cselekszünk, biztonságos életfeltételeink kerülnek veszélybe: a víz, a talaj és a levegő. A napokban középiskolásoknak tartottak előadásokat Máriapócson, a Hierotheosz Egyesület szemléletformáló programjának Hidvéghiné dr. Pulay Brigitta, a Teremtésvédelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa is vendége volt, aki elmondta: az intézet a keresztény társadalmi tanításból kiindulva, a teremtésvédelem szemszögéből vizsgálja a társadalom és a környezet helyzetét. 

Fogyasztás és pazarlás 

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tavaly megalakult kutatóintézet intenzíven foglalkozik a teremtésvédelem kérdéseivel, Ferenc pápa Laudato si’ enciklikájának üzeneteit aktualizálja, és elkötelezett az ökológiai nevelés mellett. 

– A teremtésvédelem a fenntarthatóságnak egy olyan hittel átitatott olvasata, amely elfogadja azt a tézist, hogy a világ Isten által teremtett, és ajándékba kapta az ember. II. János Pál pápát idézve, az ember „nemes őrzője és jó gazdája legyen a Földnek, nem pedig garázda birtokosa”. Sajnos, mi garázda birtokosként élünk itt, meg kell próbálnunk a mai világunk társadalmi-gazdasági folyamatait egy fenntarthatóbb irányba fordítani. Az 1970-es évek eleje óta tudjuk, hogy nem jó irányt vettünk, de nem tettünk semmit. Az egyensúly, az ember és Föld közötti össz­hang felborult. Az egyházak ma is megfogalmazzák a teremtett világ védelmére vonatkozó tanításaikat, szeretnék felerősíteni a hangjukat. Például, hogy éljünk mértékletesen! A túlfogyasztás megfékezése az egyik kulcsa teremtett világunk megóvásának. Gondoljunk csak bele, az egész életünk a fogyasztásra épül. Egy olyan világban, ahol a felnőttlakosság fő „oktatója” a reklám, nehéz felvenni a kesztyűt a pazarlással szemben, ha csak ezt meg nem zabolázzuk valahogyan. Mit keres a mai kor embere? A boldogságot. S miközben rengeteg dolgot megvesz, megszerez magának, mégis boldogtalan. Egy fogyasztásra épülő társadalomban nehéz felismerni, hogy a boldogság nem az anyagi javakban keresendő, hanem a családi életben, az oktatásban, a társadalmi kohézió megerősítésében – fejtette ki gondolatait Hidvéghi­né dr. Pulay Brigitta. Ki mást, mint az embert szólítja meg a lelkiismerete, hiszen mindannyiunknak felelősségünk van tehát azért a világért, amelybe Isten belehelyezett bennünket.