Minden katonáját hazahozta

A fényeslitkeiek doni zarándoklata indított bennünket arra, hogy munkatársunk 1996-ban elhunyt édesapja, Galambos Béla, a magyar királyi 13. gyalogezred tartalékos hadnagyának II. világháborús emlékirataiból közölt részletekkel lélekben mi is elzarándokoljunk a Don-kanyar poklába.

Visszavonulási parancs

Részlet a Kelet-Magyarország 2017. január 26-ai számában Minden katonáját hazahozta címmel megjelent cikkből: „Eljött 1943. január 12., az urivi áttörés napja, ami fordulópont volt az életünkben. A nyíregyháziak váltottak bennünket. Hiányos fegyverzettel küldték ki őket azzal, hogy tőlünk kapják a többit! Mi harminc puskát adtunk át nekik, és ennyi maradt a mi – ekkorra már erősen megritkult – zászlóaljunknak. Az oroszok pont ekkor támadtak. Szegény nyíregyháziak itt véreztek el, rögtön az elején! Mi szerencsénkre megkaptuk a visszavonulási parancsot, és másnap reggel indultunk gyalog a 35–45 fokos hidegben, térdig érő hóban a Dontól Kijev irányába. Menet közben sok megfagyott magyar katonát láttunk.”

Felgyújtott tartalékraktárak

„Az éhesen vánszorgó katonák rongyokba, pokrócokba csavarták a lábukat. Nagy volt a nyomorúság. A visszavonuláskor a tartalékraktárakat fel kellett gyújtani, hogy ne jussanak az oroszok kezére. Erős akarat kellett, hogy végre hazatérhessünk áprilisban. Én minden katonámat hazahoztam. Itthon már várt a hadnagyi előléptetésem, a bronz és ezüst Signum Laudis, meg a Tűzkereszt hadiszalagon a kardokkal. Ezeket a fiamnak adtam emlékül...” – írta visszaemlékezésében a rendszerváltoztatást követő években Galambos Béla nyugdíjas történelemtanár, általánosiskola-igazgató.