A forradalom hősei, a reformkor nagyágyúi

Március 15-e a modern parlamentáris Magyarország megszületésének a napja, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdete, amelynek célja a Habsburg uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.

Csáki Alexandra

Az első felelős magyar kormány

Forrás: Fotó: Nemzeti Múzeum Archívuma

Ha politikai szempontból nézzük, a reformkor Széchenyi István színre lépésével kezdődik 1825-ben, míg irodalmi vonatkozásban a Himnusz megszületésével 1823-ban. Ebben a korszakban a reformnemzedék olyan jeles képviselői bukkantak fel, akik meghatározták a magyar politikai-gazdasági életet, és hatással voltak a társadalom minden szegmensére. Gondoljunk akár Széchenyi Istvánra, Wesselényi Miklósra, Kölcsey Ferencre vagy Vörösmarty Mihályra – utóbbi ebben az időszakban írja meg a Szózatot, ami lenyomata a magyar kultúrának és népnek. És nem utolsósorban az 1820–30-as években születtek a későbbi márciusi ifjak is – idézte fel ünnepi podcastünk vendégeként dr. Holmár Zoltán történész.

– Külső szemlélőként azt gondolhatnánk – folytatta a Kállay Gyűjtemény munkatársa –, hogy az orosz cár, az osztrák császár és a porosz király Európája egy erős, fenntartható rendszer, ám a színfalak mögött tele volt repedésekkel. A három császár szövetsége ugyanis nem hozta el a várt eredményt, így sokszor forradalmi hullámok rázták meg a Európát is. Így például 1830-ban a franciák utolsó Bourbon uralkodóját, X. Károlyt elűzték, és Lajos Fülöpöt választották meg. Ugyanebben az évben az orosz fennhatóság alatt lévő lengyel területeken felkelés tört ki a cári uralommal szemben, amit persze levertek. Egy hosszabb, nyugalmasnak mondható időszak után, 1848-ban aztán újabb hullám söpört végig a kontinensen. A köztudatban úgy él, hogy február 24-én Párizsban robbant ki az első nagy forradalom, azonban Dél-Itáliában, Szicíliában, Palermóban már januárban volt egy sikertelen megmozdulás. Ezután az osztrák fennhatóság alatt álló olasz csizmán végigszáguldott a népharag, de február 24-én a párizsi történések indították el a láncreakciót. Ennek következtében március 13-án Bécsben is felütötte a fejét a forradalom, két nappal később pedig Pestre is elért.

Előrébb hozták az időpontot

A három császár szövetségének egyik agytrösztje Metternich herceg, az osztrák császár, I. Ferenc bizalmi embere és az államminiszter volt. A Metternich-féle rendszer besúgói folyamatosan megfigyelték a „forradalmi elemeket”, a diákságot, az írókat, a költőket, tehát azokat, akik nagy hatást gyakoroltak az emberekre. Nem volt titok, hogy a Pilvax kávéházban is megfordult egy-egy ilyen kém vagy megfigyelő, és hangulatjelentéseket adott. Petőfiék eredetileg március 19-ét tűzték ki a forradalom kirobbantása időpontjának, de az események nem várt fordulatot vettek. A bécsi események híre hamar, másfél-két nap alatt eljutott Pestre, ezért úgy gondolták, hogy ideje a tettek mezejére lépni. A Pilvax volt az ifjúság főhadiszállása, már a párizsi forradalom hírére ott gyülekeztek napokon át, tehát nem egyetlen csettintésre érkeztek a kávéházba, komoly szervezőmunka volt.

– Fillinger volt a kávéház tulajdonosa, és előszeretettel látta vendégül ezeket a fiatalokat. A Pilvax kultúrintézménnyé vált, kis oázisává a pesti kultúrának. A vezéregyéniség Petőfi volt – aki március 15-én a Szabadságharc csarnokának nevezte a Pilvaxot –, de ott volt még Jókai Mór, Irinyi József, a biztonsági gyufa feltalálójának testvére, ahogy Vasvári Pál is, aki Büd községben született – ez ma Tiszavasvári része, a település az ő tiszteletére vette fel mai nevét.

A másik vármegyei kötődésű márciusi ifjú, aki az események sodrásában csatlakozott a Petőfi vezette körhöz, a nagykállói születésű Korányi Frigyes. Orvostanhallgató volt Pesten ebben az időszakban, és amikor kitört a forradalom, egyetemistaként beállt a tömegbe. Minden forradalom mozgatórugója a fiatalság, a 20-as, 30-as korosztály ekkor is előszeretettel csatlakozott a mozgalomhoz. A feudális viszonyok megszüntetését tűzték zászlajukra Petőfiék a 12 pontban, ahogy a Nemzeti dal strófáiban is felfedezhetjük a magyar nemzeti önrendelkezés vágyát, a sajtószabadságot, a cenzúra eltörlését. Az úrbéli viszonyok megszüntetésével egy polgári, demokratikus berendezkedésű országot akartak megteremteni, amelyben van választójog, parlamentáris képviselet, népképviseleti országgyűlés, felelős magyar minisztérium, unió Erdéllyel, amit Bécsből kormányoztak a török kiűzése óta.

Sikerek és kudarcok

– Ha a március 15-ei forradalomról beszélünk – jegyezte meg dr. Holmár Zoltán –, megkerülhetetlen a Nemzeti dal, amin előtte napokig dolgozott Petőfi. Nem volt sajtószabadság, így le kellett foglalniuk a sajtógépeket, kinyomtatni a verset és a 12 pontot, majd szétszórni a gyülekező tömegben. Ez egy hatalmas pillanat volt, hiszen abban a Landerer-nyomdában történt mindez, ahol később a Kossuth-bankókat is nyomták, a nyomda vezetője pedig egy cseppet sem tiltakozott, sőt ő ajánlotta fel nekik, hogy nála sokszorosítsák a kiáltványaikat. A 12 pont tulajdonképpen Kossuth Lajos felügyeleti javaslatának az egyszerűsített változatát foglalta magába. Ezt Kossuth beterjesztette a parlament elé, és bár kezdetben visszadobták, ahogy haladtak előre az események, elfogadták. Áprilisi törvények címszó alatt 31 cikkelyből álló törvénycsomagot állítottak össze, amit április 11-én V. Ferdinánd, az osztrák császár is szentesített. Ez a forradalmunk győzelmét jelentette, méghozzá békés úton. Megszületett az első független felelős magyar kormány, élén gróf Batthyány Lajos miniszterelnökkel. A legnagyobb politikai szereplők lettek e kormány tagjai: Kossuth Lajos, Széchenyi István, Eötvös József, Deák Ferenc, tehát az akkori „nagyágyúk”, a reformkor és a magyar emberek érdekeinek kiemelkedő képviselői.

– Ha a franciaországi eseményeket nézzük, a párizsi forradalom elérte a célját, sikerült az 1830-ban forradalmi úton hatalomra juttatott Lajos Fülöpöt elzavarni. A későbbi III. Napóleont választották meg uralkodóvá, akivel szintén mellé nyúltak… A kezdeti sikerek miatt abban bíztak az Olaszországban élők, hogy esetleg elindulhat egy önállósodási folyamat, ám végül elbuktak az itáliai forradalmak. Mint tudjuk, a bécsi forradalom is megismétlődött október 6-án, ám csúfos kudarccal ért véget, ott sem sikerült elérni a diákság és a polgárság által megfogalmazott célokat. Az utolsó, a magyarországi forradalom pedig szabadságharcba csapott át, és közel két éven át őrizte azt a lángot, amelyet Petőfiék március 15-én meggyújtottak – foglalta össze a történész, aki számos érdekes részlettel szolgált stúdiónk vendégeként. A beszélgetést március 15-étől a Szabolcs Online-on, a Videán és a Spotify-on is elérhető.