Magyarság és szabadság

Az óvodások még „ünneplik” Petőfi Sándort, és zászlócskákat visznek az emlékműhöz, az általános iskolások ismerik a pesti–budai eseményeket, a gimnáziumban pedig már tisztában vannak a tanulók az 1848-as forradalom és szabadságharc összefüggéseivel. Az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünkről van szó, ezért az oktatásban mindig kiemelt szerepe volt vagy a megünneplésének, vagy az elhallgatásának. 

Népek tavasza 

– A tanórákon megismertetjük velük, hogy nem egy elszigetelt eseményről van szó, hanem egy, az európai népeket összekötő eseménysorról, a „népek tavaszáról”, az 1848-as forradalmi hullámról. Megtanulják, hogy összefonódik egymással a bécsi forradalom, a pozsonyi országgyűlés és a pesti forradalom. Megismerik, hogy március 15-e a magyarság szabadságvágyáról, a szabadságjogok kivívásáról szól, a függetlenségről és az egyének, a polgárok szabadságjogairól. Elmondjuk, hogy ez a magyar sajtószabadság napja is, mivel ekkor nyomtattak ki cenzúra nélkül először verset és röplapot – sorolta Ferenczi Sándor, és megjegyezte: kiemelik, hogy a magyar történelem olyan ritka eseménysoráról van szó, amikor az emberek többsége és a politika a célokról jellemzően egyetértett, legfeljebb a megvalósítás módjában voltak eltérő nézetek. 

– A tanítási, nevelési céljaink megvalósításában fontos szerepet játszanak az iskolán kívüli lehetőségek. Ilyenek a múzeumi rendezvények, a Kállay Gyűjtemény kiállításai vagy a témáról szóló filmek megtekintése – sorolta a vezető szaktanácsadó mesterpedagógus, és felhívta a figyelmet arra, hogy hiánypótló lehet a „Most vagy soha!” című film, amely hamarosan látható a mozikban.