Nagyon veszélyes feketén dolgoztatni

„Az 1991-ben alapított társaság fő tevékenységei az épületgépészeti értékesítés és kivitelezés, a víz-, gáz-, fűtésszerelvények forgalmazása, szerelése és a gázüzemű készülékek szervizelése, illetve részt vesznek a vármegyei gázberuházásokban. A cég aktívan foglalkozik tanulók képzésével is. Precíz, megbízható munkájukkal, több mint 30 éves tapasztalatukkal elismertséget szereztek a szakmában, kivívták a bizalmat a lakosság körében is” – többek között ez is elhangzott a Nyíregyháza Város Nívódíjának laudációjában, a közgyűlés ugyanis ezt a rangos kitüntetést az idén a Banu-Szer Építőipari Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.-nek adományozta. 
A társaság alapító ügyvezetője, Balázs László lapunknak azt mondta: nagyon örül a kitüntetésnek. Megköszönte a közgyűlésnek, és húszfős kisvállalkozásuk nevében megígérte, hogy ezután is ugyanígy dolgoznak, s termelnek a városuknak. 

Az elmúlt három évben kitüntetések sorozatáról is lehet beszélni, hiszen a mostani nívódíj előtt, 2022-ben jubileumi aranygyűrűt vehetett át az IPOSZ országos elnökétől, azt megelőzően pedig Aranykoszorús mester oklevelet a vármegyei kereskedelmi és iparkamarában. 
Valóban, ez bearanyozza most már a szakmai előmenetelt. Ám ez a korral is jár, és sajnos már elmúltam 60 éves. Persze ilyenkor érik be a gyümölcs, annak, amit idáig az ember teljesített, előteremtett, most szüretelheti a hozamát. 

Milyen utat járt be a megalakítása óta eltelt 33 év alatt a Banu-Szer, mi a sikerük titka? 
A kezdetekben könnyű volt, mert a rendszerváltás után megfogtuk a megyei gáz­programot, ami megalapozta nekünk ezt a vállalkozást. Eleinte négy-hat, majd tíz emberrel, ma pedig hússzal dolgozunk ezen a területen. Jelzem, a jelenlegi gazdaságban már nehéz volna felnőni a semmiből. Hárman vagyunk tulajdonosok, és mindhárman keményen dolgoztunk azért, hogy kiteljesedjen ez a vállalkozás. 

A tulajdonos-ügyvezető még mindig keményen dolgozik a cégében, vagy már hátradőlhet a fotelban? 
Szó sincs róla. Én vagyok az, aki mindenképp ott van munkakezdésre – többnyire a végéig. Három éve dolgozik a vállalkozásban Bálint Tamás ügyvezetőnk, ő még korábban jön, hat órakor már biztosan bent találni a munkahelyen. 

A cég hírnevét, miként ezt a mostani nívódíjat, a Banu-Szer becsületes, színvonalas munkája alapozta meg. Ezt nevezi ön a tisztes ipar szellemiségének. Ez már tényleg fehér hollónak számít? Arról nem beszélve, hogy még mindig sok példa van rá, hogy a vállalkozó azt ajánlja a megrendelőnek, „oldjuk meg okosban”, vagyis „ha nem adok számlát, akkor ez jóval olcsóbb lesz”. Nem gondolja végig a megrendelő, hogy ezzel milyen problémák sora zúdulhat a fejére? 
Ami a tisztes ipart illeti: ha visszagondolok a szüleimre, édesapám egyetlen egy munkahelyen dolgozott. Miniszteri oklevelet, a munkaérdemrend arany fokozatát kapta meg annak idején. Nekem is egy munkahelyem volt, a Tigáznál dolgoztam 1991-ig, azóta viszem ezt a vállalkozást. Ami pedig a másik felvetést illeti, nagyon veszélyes feketén dolgoztatni. Sokszor visszacseng a kétségbeesett megrendelő mondata: „Volt itt egy szerelő, no, nem a maguké, valamit csinált, kifizettem 30 ezer forintot, de nem tudom, hogy miért.” Nos, azért kell minket keresni, mert mi dokumentálni fogjuk, hogy ott dolgozott a szerelő. Amennyiben ez nem így megy, és a gázrendszerrel bármi baj adódik, az olyan, mintha nem történt volna semmi. Tehát mindenkinek el kell fogadnia, hogy nem „okosban” kell manapság ezeket a dolgokat csinálni, hanem mindent dokumentálva és számlázva. 

A Banu-Szer is az a vállalkozás, amelyik képez fiatalokat, a szakma utánpótlását. Ez is feltétele a minőségi munkavégzésnek? 
Itt a minőség csak később csapódik majd le, amennyiben minősített tanulókat tudunk képezni, ám önmagában fontos, hogy legyen utánpótlásképzés. Nálunk a színvonalas munkát tapasztalhatják és szerethetik meg a tanulók. Persze a képzett fiatalok megtartása szintén fontos, ami múlik a bérezésen is. A korábbi években a mester vagy az oktató is megkapta az államtól a bére egy bizonyos részét. Ez sajnos megszűnt. Most jönnek ki újabb dolgok, támogatás van a tanulókra, akik egyre többe kerülnek. A tanulótartás tehát nem egyszerű, már a szakmunkásbér feléhez közelít a juttatásuk, amit meg is kapnak dokumentáltan, és ez motiválja őket. Érzékelem, hogy az elmúlt három évben egyre jobbak, ragaszkodóbbak. Nagyon bízom benne, hogy ki is tartanak a szakmájuk mellett. 

A külföldre vándorlás milyen arányú a kiképzett ifjak között? 
Én azt mondom, nincs tíz százalék. Az elmúlt évtizedet nézve korábban erősebb volt, de mostanra visszaesett. Mivel nálunk is emelkednek a bérek, s az egyéb ellátások, most már nem annyira jellemző a külföldre vándorlás. 

Régen panaszkodtak az ipari tanulók, hogy csak sepregetésre, esetleg „küld ki, hívd be” munkára használták őket, és nem tanultak a szakmából egy évig semmit. 
Ez már az esetek döntő többségében a múlté. Nálunk ilyen nincs, még az ásásba sem vonjuk be a tanulókat. Vésés ugyan van, de inkább próbáljuk a szakmai fogásokat átadni nekik. 

Hogyan tovább Banu-Szer? Mit tudhatunk a fejlesztésekről? 
Nyíregyházán, a Vasgyár utcában van a telephelyünk, amit lassan kinövünk, így bővíteni szeretnénk. A cső raktározása és a gépjárműpark elhelyezése nagy gond a belvárosban, ezért a Bokréta utcán vásárolt területen próbálunk telephelyet kialakítani. A tereprendezés fázisában tartunk, és készül a kerítés, a közműveket már bevittük. Nincs túl messze, itt van a városban, oda szeretnénk a tanműhelyt, meg a gépparkot kivinni. Ez lesz hát a jövőnk.