Szemünk előtt nő fel egy új, csendes generáció

„Ezek a mai fiatalok!” Ahhoz, hogy jobban megértsük őket, elsősorban meg kell ismernünk őket.

Kanalas Ottilia

Kiss-Kozma Georgina Phd. a Szülők akadémiáján tartott előadást

Forrás: Szarka Lajos

A fiatalság élethelyzetével, felfogásával kapcsolatban számos sztereotípia él, olyan elképzelések, melyek a mostani generációkat egy elkényelmesedett, biztonságot kereső, digitális nemzedéknek címkézik, akik gyakran váltogatják a munkahelyüket, s nehezen köteleződnek el párkapcsolataikban. A szülők akadémiáján – melyet nemrégiben a Mathias Corvinus Collegium (MCC) nyíregyházi képzési központjában tartottak – kiderült, ezek a sémák csak részben igazak, közel sem szabad feketén-fehéren értelmezni a mai ifjúsággal kapcsolatos megállapításokat, mert valójában egy színes, sokrétű világ az övék. Kiss-Kozma Georgina az MCC Ifjúságkutató Intézetének kutatója elmondta, ifjúsággal foglalkozni hálás feladat abból a szempontból is, hogy mindenkit érdekel mi történik a mai fiatalokkal.

Nincsenek mintázatok

– Széles témaspektrum mentén vizsgáljuk a helyzetüket, az oktatási és munkaerőpiaci jelenlétüket, a párkapcsolataikat, politikához való viszonyukat, megkérdezzük, milyen terveik vannak a jövőre nézve, milyen félelmeket fogalmaznak meg a jövőjükkel vagy a jelenlegi helyzetükkel kapcsolatban. Minden érdekel bennünket, ami hozzájuk
kapcsolódik, milyen az életmódjuk, milyen az életstílusuk. Azt mondják rájuk, új és csendes nemzedék, digitális bennszülöttek. Tagadhatatlan, hogy egy olyan generációról beszélünk, akik teljes mértékben „be vannak huzalozva” és életük nagy részét az online térben töltik, mindannyian kíváncsiak vagyunk rá, milyen hatással lesz ez rájuk később. Az is tény, hogy a generációk egyre távolodnak egymástól, és egyáltalán nem biztos, hogy a mai fiatalok problémájára megoldást tudnak kínálni szüleik vagy nagyszüleik. Vegyünk például egy fiatal anyukát, aki tanácsot szeretne kérni édesanyjától, hogyan korlátozza gyermeke digitális jelenlétét. A nagyi mit tud erre mondani? Az ő idejében ez még nem volt probléma – hozott egy életszerű példát az előadó. Majd négy fontos, a mai fiatalságról szóló állítást járt körbe, s tisztázta azt is, kik tartoznak az X, Y, Z, alfa és béta generációk közé, mi köztük a különbség vagy épp tudnak-e együtt dolgozni a különböző korosztályok.

Generációk és címkék

Az 1945 előtt születettek a „veteránok”, az 1946–64 közöttieket pedig a „babyboomerek”-nek nevezik, demográfiai szempontból ők adták a legtöbb gyermeket a társadalomnak, de digitális analfabétáknak is hívják őket, mert rendkívül távol áll tőlük a virtuális világ. Az 1965–1979 közötti korosztály az X generáció, ők a karrieristák, ők töltik be a cégeknél a vezetői státuszokat, foglalkoztatási szempontból a legaktívabb korcsoportról van szó. Az 1980 és 1994 közöttiek az Y nemzedék, akik a fegyelmezetlen jelzőt kapták, a rendszerváltás utáni szabadságba születtek bele, s ez érződik is az attitűdjükön. Ebben a korcsoportban az előző generációkhoz viszonyítva sokkal nyitottabbak és bátrabbak az emberek, merészebben váltanak munkahelyeket is. Haladva az időszalagon elérkezünk az 1995 és 2009 közötti Z generációhoz, a valós kapcsolatoktól elidegenedettekhez, majd a 2010 után születettekhez, akikre azt mondják, őket semmi sem érdekli, csak a kütyük. A 2025 utáni generáció még meg sem született, de nevük már van, ők a béták.

– Vizsgálva a korcsoportok médiafogyasztását egyértelmű növekedés mérhető, valahol ezen nem is csodálkozunk már, hiszen a digitalizáció meghatározza mindennapi életünket, munkánkat, azonban érdemes hangsúlyozni – felnyitva az elmagányosodó ifjúság szemét –, hogy az okoseszközöket valóban eszközként kell használni és nem célként. A legfontosabb tehát, hogy ápolják a személyes kapcsolataikat, találják meg a helyüket a valódi közösségekben, amelyek megtartó erővel bírnak – emelte ki Kiss-Kozma Georgina, a szakértő kitért arra is 2019-ben a 15–29 év közöttiek 14 százaléka küzdött valamilyen mentális problémával, az elmagányosodás sajnos nem csak időskori probléma, globálisan is jelen van a fiatal felnőttek körében.

Modern kori Pán Péterek

Ezután mondott néhány érdekességet arról is, hogy az új generációk párkapcsolatainak egy része, sőt, maga a párkeresés is az online térbe költözött, ennek ellenére ott is ragaszkodnak a hagyományos értékekhez a fiatalok. S ismét megdöntött egy tévhitet, azt mondta: nem igaz, hogy a modern kori Pán Péterek nem akarnak felnőni, saját lábra állni.

– A puhaság, az érdektelenség, a karrierlehetőségek közti tévelygés, a mamahotel kényelmének kihasználása, mind-mind olyan sztereotípia, amelyeket ha nem is megcáfolni, de árnyalni szükséges. Fel szeretnének ők nőni, szeretnének családot alapítani és gyermeket vállalni, mi több azt mondják, gyerek nélkül az ember nem élhet boldog életet, csak azok az életesemények, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a felnőtt életbe belépjenek, egyre inkább kitolódnak – adott választ a kutató. Megtudtuk, az intézet felmérései reprezentatívak, a 15–29 éves korosztályt vizsgálták egy ezerfős mintán.

Hová lett a lázadó ifjúság?

Meglepő volt hallani az előadás során, hogy a fiatalok alig 20 százalékát érdekli a politika, a közélet, holott az ember azt hinné, ők a legnagyobb „véleményvezérek”. Mint elhangzott, inkább az egyetemistákat foglalkoztatja a politika. A megkérdezettek jelentős hányada hasonló vagy ugyanazt a politikai értékrendet vallja, mint a szülei. Hová lett a lázadó ifjúság? – tette fel a kérdést az előadó.